Twilight világ

Twilight szerepjátékos oldal
 
HomeCalendarFAQSearchMemberlistUsergroupsRegisterLog in

Share | 
 

 Don't let someone become your everything, because when they're gone you have nothing. [Bella. <33]

View previous topic View next topic Go down 
AuthorMessage
Edward Cullen
Vegetáriánus vámpír/Admin
Vegetáriánus vámpír/Admin
avatar

Posts : 270
Join date : 2009-10-25

PostSubject: Re: Don't let someone become your everything, because when they're gone you have nothing. [Bella. <33]   Wed Oct 28, 2009 12:26 pm

Utáltam ez a feszült hangulatot, szerettem volna minél előbb végetvetni ennek. Kínos csendnél nincs rosszabb. Biztos voltam benne, hogy Bella soha nem fogja elfogadni, hogy veszít ebben az átváltoztatós dologban. Talán ő is sejtette, hogy egyszer, valamikor, majd megadom magam, és átváltoztatom.

-Jó, rendben, ilyenekkel legközelebb nem viccelődöm. nem akartalak megbántani.- ma úgy látszik, hogy valamivel folyton sikerül Bella lelkébe tipornom. Nem szeretném megbántani, de mindig sikerül. Olyan kiszámíthatatlan Bella, soha nem tudom, hogy mire hogyan fog reagálni. Ezért is utálom azt, hogy a képességemre Bella immunis. Soha nem zavart az, hogy Bella időnként huzamosabb ideig nézte az arcomat. Ilyenkor tekintetemet én is rajta pihentettem, bár őt azt hiszem, ez valamelyest zavarta.
Észrevettem magam, így aztán lejjebb tekertem a hangerőt. Egyszerűen azt hiszem, idegesebb lettem a kelleténél, hiszen nem sűrűn szoktam Bellával bután beszélni.

-Bocsánat, nem fog többször előfordulni.- legalábbis remélem, hogy nem fordul elő többször. Bella lenne a legutolsó, akit akarattal megbántanék, ugyanis köztudott, hogy Ő az, akiért érdemes élnem.
Megütköztem. Azt hiszem, Bella a mai napig tud nekem meglepetést okozni. Egészen biztos voltam benne, hogy nem tudna elhagyni. Meg egyáltalán azt sem értettem, hogy beszélgetésünk hogy terelődhetett erre a témára, hiszen olyan jól indult a nap.

-Nem, eddig nem tudtam. De azt hiszem,így most már más szemmel látom az egészet. -csalódottan mondtam. Talán ezt Bella is leszűrhette a hangomból, hogy erre egyáltalán nem számítottam. -Azt hiszem, ebben akkor nagyon is különbözünk. Mármint a véleményünk.- mert, hogy én még egyszer nem tudnám elhagyni, az is biztos. Az az időszak is gyötrelem volt, amíg külön voltunk. Számomra biztosan.

-Tahó? Nos, jó tudni, hogy mit gondolsz rólam. És ha megkérdezhetem, miért is vagyok tahó?- mert ezt nem tudtam, és szerettem volna, ha Bella elmondja nekem. A mai nap tele van meglepetésekkel ezek szerint. Kellemetlen meglepetésekkel. -Hát jó, legközelebb akkor nem kell eljönnöd velem.


Csak mentem utána, már azt is jogosnak tartottam volna ezek után, ha nemet mond. Hiszen megbántottam, ezt el is mondta nekem. De nem is akárhogy. nagyon kibukott rám, pedig ezt én nem szerettem volna.
Izgultam. Izgultam, hogy mit fog mondani, én nagyon szerettem volna meghallani azt az egy szót, és felhőtlen lenne onnantól fogva a boldogságom.
A karjaimban tartottam, hozzábújtam. Mikor meghallottam a válaszát, örömömben majdnem elejtettem Bellát.
-Köszönöm!- *rámosolyogtam, majd a gyűrűt, amit a kezemben tartottam, felhúztam az ujjára. -Nagyon jól áll Neked.- és ajkaimat ajkaihoz érintettem, s hosszabb ideig csókolóztunk. Már nem esett olyan nehezemre az önmegtartóztatás, könnyebben tudtam uralkodni magamon. De azért a csók után elfordítottam a fejemet másfelé, hiszen Bella vérének illata még mindig bódító volt.
Back to top Go down
View user profile
Isabella Swan
Ember
Ember
avatar

Posts : 36
Join date : 2009-10-26

PostSubject: Re: Don't let someone become your everything, because when they're gone you have nothing. [Bella. <33]   Wed Oct 28, 2009 6:55 am


Ahogyan Edward arcát néztem észrevettem, hogy valami nagyon zavarja őt. Talán ugyan az lenne, mint nekem? Nem hinném, s nem is fogom. Nem tudom miért, de egyben biztos voltam, hogy nem ért meg engem. Hiába is akarnék átváltozni, ő úgy sem tenné meg. Carlisle meg nem fog átváltoztatni, ha Edward nem engedi meg. Teljesen reménytelen eset vagyok, ez biztos.

- Tudom, hogy csak viccnek szántad. Pedig számomra nem volt vicces. - mondtam majd egy apró pillanatig elkaptam a fejemet, majd vissza az előző pózba. Edward arcát néztem, s őszintén szólva... évekig tudnám nézni ezt a szempárt, azt az ajkat, mindent. Sőt, talán még az örökké is rövid lenne számomra, hogy beteljek Edward tökéletes arcával.
Pár szempillantásnyit a lábamat néztem, de azt se sokáig. Edward ismét csak beszélni kezdett, és én pedig ráfigyeltem inkább. Mikor meghallottam, hogy milyen hanghordozással beszél, akkor egy kicsit megijedtem. Nem szeretem, ha ilyen hangnemen beszélnek velem, s ez alól Edward sem kivétel.

- Nem szeretem, ha ordibálsz velem. Főleg akkor nem, ha közönség is járul ehhez. - mondtam a természetes hangnememen, s közben Edward reakciójára vártam, de mind hiába. Csak percekig táncoltunk ott tovább, miközben én próbáltam ismét nyugodt állapotba hozni magamat. Ráharaptam most az alsó ajkamra, hogy a meglévő feszültségem köddé váljon, s reméltem nem fogom elharapni a számat, mivel az nem lenne jó... senkinek sem.

- Hidd el, ha nagyon akarom, akkor képes vagyok rá. Szerintem ezt te is tudod, de ha nem... Akkor mostantól már igen. - mondtam egy kicsit flegmásan, közömbösen akartam vele viselkedni, hogy tudja így érzek, amikor ő is ilyen módon beszél velem. Eddig sose tudta, hogy mit érzek, maximum csak azzal kapcsolatosan, hogy szeretem... ennyi. Többet ő sem tud az érzéseimről, szerintem.

- Azon gondolkozom, hogy mennyire egy tahó vagy. - jelentettek ki, s közben még mindig csak nyugodt voltam. A fejemet elfordítottam, s a körülöttünk táncoló párokat néztem, akik igen kíváncsian hegyezték a fülüket. - Meg azon is gondolkozom, minek jöttem ide. Eddig csak baj történt, s erre nem volt szükségem, s nem is lesz. - mondtam majd mosolyogni kezdtem Edwardra, de továbbra se néztem fel rá.

-------------------------------------


- Idióta liba. Hogy tehetted ezt? - kérdeztem saját magamtól, s közben a könnyeimet törölgettem lefele az arcomról. Nem akartam elhinni, hogy Edward megkérte a kezemet, s nem akartam senkinek se ártanai, de... Még is megtettem. Szégyent hoztam Edward, s a saját fejemre. Ez nagyon rosszul esett, lelkiismeret furdalásom keletkezett.
Edward egy szempillantás alatt már ott is volt, s én meg a karjaiban. Nagyokat sóhajtottam, hogy elálljon végre a könnyzivatarom, ami már kezdett egy kicsit idegesíteni.
Amikor Azt mondta nekem, hogy szeret, s elakar venni feleségül akkor egy óriási mosoly jelent meg az arcomon, s magam se tudtam ennek az okát... Csak jött.

- Edward... - mondtam ki suttogva az ő nevét, s majd eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek - A válaszom... Igen?! - a válaszomat, jobban mondva kérdeztem, de ettől még én tényleg akartam. Reméltem, hogy fogja az adást.
- A feleséged akarok lenni. - jelentettem ki nagy könnyedén, s ennek hála a sírásomat is abbahagytam, s ismét csak egy óriási vigyor keletkezett az arcomon.
Back to top Go down
View user profile
Edward Cullen
Vegetáriánus vámpír/Admin
Vegetáriánus vámpír/Admin
avatar

Posts : 270
Join date : 2009-10-25

PostSubject: Re: Don't let someone become your everything, because when they're gone you have nothing. [Bella. <33]   Wed Oct 28, 2009 6:26 am

Furcsa volt nekem Bella viselkedése. Tudtam, hogy nem szeret bálokba járni, de szerettem volna, ha ezt az egészet megkedveli majd. Hiszen nagyon jó dolog, és Bella is ügyesedik a táncban, ezt már észre vettem. Hiszen emlékszem rá, amikor először táncoltunk! Jó, mondjuk akkor le volt sérülve, de akkor is látom rajta, hogy ügyesedik.
Amint kimondtam,már tudtam is, hogy nem kellett volna azt megosztanom Bellával, hogy elvárom, mi legyünk elsők a fontossági sorrendjén. Hiszen én csak viccnek szántam, de úgy nézem, Bella nem annak vette. Legközelebb majd kétszer meggondolom, hogy mit mondok ki, és mit nem. Jobbnak láttam, ha kimagyarázom magam valahogy, vagyis jobb, ha elmondom az igazat.
- Bella, csak viccnek szántam, kélek, ne vedd ennyire komolyan. Legközelebb nem viccelődök ilyenekkel. - ígértem meg neki. Én tudtam, hogy Bella mind a kettőnket, mármint a vérfarkasokat, és minket is szeret, de féltékeny voltam. Nagyon. Nem tudtam leküzdeni ezt az érzést, kísértett, akárhányszor szóba jöttek a kutyák.
Sajnos nem bizonytalanította el a következő kérdésem sem, hiszen hajthatatlan, még akkor is, ha rámegy erre az egészre a Jacobbal való barátsága. Örültem volna neki. És már én is kezdtem elbizonytalanodni, hiszen tisztában volam vele, hogy Bellára ezernyi veszély leselkedik addig, amíg ember. Talán megóvhatnám ezektől a veszélyektől, Victoriától, ha átváltoztatnám. De a lelkét akkor sem szeretném elvenni. Nehéz döntés ez.
-Nem engedem, hogy a Volturi változtasson át! Semmi képpen sem következhet be az! Mi van akkor, ha megölnének? - Ezzel a kérdéssel Bella kihozott a sodromból. Gyűlöltem a Volturit, és azt, hogy csak ezzel a feltétellel engedtek el minket. Tisztán emlékszem rá, mit mondott Caius. Második esélyt nem szoktunk adni! Velük jobb nem szórakozni, azt hiszem.
Meglepődtem Bella válaszán, na erre nem számtottam. Tudtam, hogy úgysem lenne képes rá, hogy elhagyjon, és én sem bírnám elviselni, ha nem lenne velem. Bár, amúgy sem tudna elmenekülni előlem, ez köztudott.
-Ezt Te sem gondolod komolyan. Nem lennél képes rá, ismerlek annyira. - Csúfondárosan elmosolyodtam, és Bella arcát néztem, kíváncsi voltam, mit érezhet most. Bár tartottam tőle, hogy ismét sírással reagálna.
- Így van, nem látok bele a fejedbe, bár néha olyan jó lenne. Mint például most, hogy tudjam, min gondolkodsz.- ehhez soha nem tudtam hozzászokni, minden egyes nap furcsa volt, hogy nem tudom, mit gondol éppen Bella. Rossz volt, hogy vannak dolgok, amiket eltitkolhat előlem.

Tisztán hallottam, hogy mit mond magáról, ezen csak elmosolyodtam. Tehát tudja, hogy rossz döntés lenne, ha nemet mondana? Még mindig csak értetlenül álltam előtte, vártam, hogy mondjon valami bíztatót, de ehelyett megint csak azt mondta, hogy sajnálja.
Tehát akkor nem szeret annyira? Ettől a gondolattól megijedtem. Hiszen szeret, ebben biztos voltam! De akkor meg mi a baj?
Rémesen hosszúnak tűnt minden egyes perc, ami gondolkodással telt el. Egy váratlan pillanatban a nyakamba ugrott, én pedig elmosolyodtam, majd mosolyogva bólintottam.
-Hát persze, hogy komolyan gondoltam, nagyon szeretlek!- *majd egy csókot nyomtam a feje búbjára, és magamhoz öleltem.
Back to top Go down
View user profile
Isabella Swan
Ember
Ember
avatar

Posts : 36
Join date : 2009-10-26

PostSubject: Re: Don't let someone become your everything, because when they're gone you have nothing. [Bella. <33]   Wed Oct 28, 2009 5:52 am


Tudtam jól, hogy Edwardnak fontos ez a bál, így próbáltam magamat türtőztetni... De annyiszor figyeltem másoknak az arcára, hogy most elbizonytalanítottak. Őszintén szólva már-már félve pillantottam az ismerőseimre, s szerintem ezt mindenki látta rajtam, de ez most nem nagyon érdekelt. A táncpartnerem arcára figyeltem csak, a beszédére, az illatára. Ebben a pillanatba elfelejtettem minden mást, ami zavart engem eddig. Már majd hogy nem jobb kedvem lett volna, amikor Edward felhozta, hogy elvárja tőlem, hogy ők legyenek az elsők. Megcsóváltam a fejemet, majd nagyokat pislogtam.
- Fontossági sorrend? - kérdeztem vissza, mivel ez nem nagyon tetszett nekem - Persze... Miért is ne? - mondta majd elkezdtem a felső ajkamat harapdálni, ez valamiért mindig megnyugtatott.
Miért kellett nekem igent mondani erre az egészre? Miért nem tudok nemet mondani a szeretteimnek?
A gondolatok ezrei csak cikáztak bennem, s ezt nem tudtam megállítani, így egyre csak ingerültebb lettem. Mikor az átváltozásos részhez értünk, akkor felvetett egy igen dühítő kérdést. Pár percen át csak csöndben táncoltam, majd felnéztem Edwardra.
- Érted mindent. - nehezen jöttek ki belőlem ezek a szavak, hiszen Jacob nekem nagyon fontos... De nekem már megvan az igazi, és az Edward. Néha olyasmiken gondolkozom el, hogy mi lenne, ha Jaket választanám Edward helyett... Még szerencse, hogy az előttem álló személy nem tud a gondolataimban olvasni.
- Edward... Engem nem érdekel, hogy megbánnám. Átváltozok, és kész. Vagy te fogsz átváltoztatni, vagy a Volturi. - emlékeztettem arra, hogy velük van egy megállapodásunk, hogy ha nem változtat át, akkor majd ők megteszik. Szívem szerint jobban örülnék volna, ha Edward változtatna át, de ha ő nem akar.... Akkor valaki találok mást. Most nem értettem a kérdését, így nem is válaszoltam rá.
[i]Mi mikor? Ezt nem értem.[/b]
Zavart az, hogy nem tudom mire vonatkozik ez a kérdés, így csak nagy nehezen tudtam másra gondolni. Persze Edwardnak már is jött a következő kérdése, mármint válasza, ami igen felhúzott.
- Ha nem változtatsz át, akkor ne is számíts rám a továbbiakban. - mostantól én is bekeményítek, és a makacsságomnak hála, nem hátrálok ettől. Tudtam, hogy ő is érti, amit az előbb mondtam. Ha nem változtat át, akkor elhagyom. Pedig ez gyakorlatilag lehetetlen, hiszen a nap majdnem minden percében együtt vagyunk.
- Nem látsz be a fejembe, igaz? Akkor meg honnan tudod, hogy ez így van? - kérdeztem halkan, de dühösen is - Könyörgöm. Edward... - elharaptam a mondatomat, majd elfordítottam a fejemet. Nem bírtam, hogy ennyi teher nyomja a vállamat, nem vagyok ehhez hozzászokva, és nem is leszek...

- Hülye vagy Bella... Igen az vagy. - suttogtam magamnak, majd letöröltem a könnyeimet. Mikor észrevettem, hogy Edward a nyomomban van, akkor elhallgattam és elkezdtem nézni az ő dühös, értetlen arcát.
Mikor egy hajtincset arrébb rakott a szememből, akkor egy picike mosoly jelent meg a számon, de sajnos még mindig csak zokogtam. Ebben a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy ez most örök könnyek, vagy sem....
- Nem tudom... Én... Én... Én, sajnálom. - böktem ki végre, amit szerettem volna. Tudtam, hogy még nem adtam arra választ, amit kérdezett tőlem. Hiába, de jobban örültem volna, ha otthon kéri meg a kezemet, nem pedig ekkora közönség előtt. Jobban mondva... Áhh, inkább hagyjuk. Mikor észhez tértem, akkor vettem csak észre, hogy Edward megcsókolt. Én nem tettem semmit sem, csak néztem ki a fejemből. Pár perc múlva felálltam, majd Edward nyakába ugrottam.
[i] Átkellet gondolnom ezt az egészet, és most végeztem is ezzel. [/b]
- Komolyan gondoltad, hogy feleségül veszel? - kérdeztem suttogva tőle, miközben én mosolyra húztam a számat.
Back to top Go down
View user profile
Edward Cullen
Vegetáriánus vámpír/Admin
Vegetáriánus vámpír/Admin
avatar

Posts : 270
Join date : 2009-10-25

PostSubject: Re: Don't let someone become your everything, because when they're gone you have nothing. [Bella. <33]   Wed Oct 28, 2009 5:46 am

Láttam Bella arcán, hogy valami nagyon idegesíti, szerettem volna, ha boldog, és kizárja a külvilágot, legalább csak egy kis ideig. Láttam, hogy néha-néha elnéz, körbe a terembe, azt is láttam, mikor Rose pillantását elkapta, akkor Bella a fejét félve fordította el. Szerettem volna változtatni ezen az egészen, annyira jó lett volna, ha Rosalie elfogadja Bellát végre, és nem utálja ki. De ugyebár igazságtalan az élet, és a dolgok nem úgy történnek, ahogyan mi eltervezzük őket. Ha úgy lennének, akkor Rose biztosan nem utálná Bellát, és Bella soha nem találkozott volna a Drága Jacobjával. Azzal a tahóval. De nem, őt nem szabad Bella előtt sértegetnem, hiszen biztosan rosszul esne neki. Azt meg én nem akarom. Szeretem, ha Bella boldog, ha sír, akkor a szívem szakad meg. Pláne akkor, ha tudom, hogy sok esetben én voltam a sírásának az okozója. Olyankor utálom magam.
-Tudom, és ezt tiszteletben is tartom. De azt azért elvárom, hogy a fontossági sorrendedben mi szerepeljünk először.- nevettem. De egyáltalán nem volt vicces, mert nem tudtam eldönteni, hogy a farkasokat, vagy minket, vámpírokat tekint-e a fontosabbnak. Ezért is utáltam Jacobot. Mert túlságosan szerette Bellát. És valahogyan mindig szóba került.
Tovább táncoltattam Bellát, aki már egészen belejött a táncba. Nagyon utáltam, amikor szóba jött ez az egész átváltoztatósdi, mert ebben hajthatatlan voltam, és Bella is. Van benne igazság amit mond, de nem tudja, hogy ez milyen következményekkel jár. lemondana az életéről, miattam? És akkor mi lenne Jacobbal?
Bella, a Jacobbal való barátságodat is feladnád emiatt az egész miatt? tudtam, hogy ha valami miatt, akkor emiatt talán fontolóra venné a dolgot. Fontos számára Jacob, és ha Bella átváltozna, akkor talán a kutya örökre megutálná. Azt pedig Bella nem akarja.
Mindennél jobban szeretném, hogy örökké együtt legyünk, de értsd meg Bella, nincs szívem elvenni az emberi életedet. Tudom, hogy ezt Te is megbánnád, de akkor már nem lehetne visszacsinálni a dolgokat Ezt olyan nehéz megérteni? *pontosan azért szívja meg Bella velem kapcsolatban, mert annyira szeretem, szeretném megvédeni, és rosszat sem akarok neki. Márpedihg hiába hiszi azt, hogy ez az átváltozás jó dolog, én akkor is tudom, hogy ez nem így van.
-Mikor?- nem is kellett volna a kérdést feltennem, mert tudtam, hogy mire célzott Bella. Arra, hogy nem tudom mit érez, amikor azt mondom neki, hogy nem fogom átváltoztatni. Elhiszem, hogy rosszul esik neki, de nekem is, hogy nem tudja beleképzelni magát a helyzetembe.
Hogy esne? nem tudom, mivel nem tudom ezt az egészet elképzelni ne haragudj. de ha Te igen, akkor légyszíves azon is gondolkodj el, hogy képes lennél-e elvenni tőlem az életemet, azért mert én azt kérem? Holott Te fordított esetben tudnád, hogy ez egy butaság, mert nem érné meg eldobni az emberi életemet? Bella, nekem akkor már nem volt más váálasztásom, Neked pedig igenis hogy van! Van életre lehetőséged, élhetsz! Akkor miért öljelek meg, Bella?- kezdtem egyre idegesebb lenni, mint ahogy ilyenkor mindig is. Ezzel Bella nagyon feltud húzni.
Én meegy csókot leheltem a nyakára, holott elvárhatnám tőle, hogy amiért így felmérgesített, ő csókoljon meg. Nem akartam, hogy ezt a témát tovább feszegessük, féltem, nem akartam, hogy még jobban elboruljon az agyam. Tudtam, hogy annak nem lenne túl jó vége.
-Bella, ezt magaddal próbálod elhitetni? Én tudom, hogy érdekel Téged az, hogy mi vagyok, csak azt nem tudod, hogy Te is ilyen legyél, annak mi az ára. Mindennél jobban szeretném, hogy örökre együtt legyünk, de ezt Te is tudod, ha akarod, még ötezerszer elmondom majd neked.- Ha nem akarnám, hogy örökké együtt legyünk, akkor nem kértem volna meg a kezét. Vártam, hogy mit reagál, ez a pár perc kínos csend nagyon nem volt jó jelző. Bella mindig is kiszámíthatatlan volt, viszont azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ezért sírni kezd. A múltkor nem sírt, hanem elviccelte az egészet. Akkor most minek köszönhető ez a reakciója? Nem értettem, szerettem volna belelátni a fejébe, most mindennél jobban, de hiába, mert nem tudtam. Ökölbe szorultak a kezeim, így szurkoltam azért, hogy igent mondjon. De nem így lett. Elkezdett szaladni, el a tornateremből. Nem értettem, hogy miért.
Emmett-re néztem, tanácstalan voltam. Nem tudtam, hogy hagyjam-e Bellát lenyugodni, vagy menjek utána, de az utóbbit választottam, Emmett szerint is ez volt a helyes. Kimentem a tornateremből, majd iszonyatos gyorsasággal követni kezdtem Bellát, hamar be is értem. A gyűrűt még a tornateremben zsebre vágtam, nem akartam, hogy bármi baja legyen.

Álltam Bella előtt, néztem rá.
-Ezt meg minek köszönhetem? - ennyit tudtam csak Tőle kérdezni. Nem akartam lekiabálni a fejét emiatt az egész cirkusz miatt, de tényleg nem ezt a reagálást vártam volna. Oké, hogy veszekedtünk, de akkor is szeretjük egymást. Leguggoltam Bella mellé, egy odalógó hajtincset kisimítottam a szeméből. Arcát kezeim közé fogtam, majd megcsókoltam. Még most is óvatos voltam, pedig már tudtam, hogy ellen tudok állni a vonzásnak. Lágyan csókoltam meg.
Back to top Go down
View user profile
Isabella Swan
Ember
Ember
avatar

Posts : 36
Join date : 2009-10-26

PostSubject: Re: Don't let someone become your everything, because when they're gone you have nothing. [Bella. <33]   Wed Oct 28, 2009 5:43 am


Pár pillanat alatt teljesen összezavarodtam, nem értettem, hogy minek vagyok itt. Természetes, hogy Edward miatt vagyok itt, de legbelül... legbelül nem is tudtam semmit sem, ebben a pillanatban. Néha oldalra fordítottam a fejemet, hogy körülnézzek, de akkor csak megvető pillantással találkoztam össze. Persze sok kedves ismerőst láttam a teremben, de valahogyan mindig Rosalien és Emmetten akadt meg a szemem. Egyszerűen, mikor Rose rám nézett kirázott a hideg, mivel nem tudtam eldönteni, hogy miért gyűlöl ennyire és, hogy miért vett meg. Őszintén szólva talán már egy kicsit féltem is tőle, féltem rá nézni. Mikor rám néz olyan érzéssel tölt meg engem, hogy megakar engem ölni, hogy ne tudjak ártani a családjának, és azért is, hogy végre eltűnjek az életükből. Esténként mikor az ilyesmi fajta gondolatokat idézem fel magamnak, akkor néha jobban azt hittem, hogy nem kellett volna ide költöznöm.
~ Ez már megtörtént, nem tudok rajta változtatni. Kár... nagyon is kár érte, néha jobban azt akarom, hogy hazamenjek... Anyához és Philhez. De akkor... akkor a szívem helyett megint csak egy tátongó lyuk lenne, és ezt nem akarom. ~
Mikor Edward elkezdett beszélni hozzám, akkor megcsóváltam a fejemet, hogy teljesen kitisztulhasson a fejem. Mikor már jobban éreztem magam, akkor mosolyogva felnéztem rá.
- Rendben van, ennek nagyon örülök. Tudom, hogy nem nagyon szimpatikusak neked, de akkor is. Számomra igen fontos lények. - elsőnek használtam a farkasokkal szemben azt a szót, hogy lények. Nem tudtam, de most valamiért nagyon lelankadtam. Továbbra is csak Edward aranybarna szemeit néztem, miközben azon rágódtam, hogy hogyan lehetne innen minél hamarabb lelépni. Tudtam, hogy Edward ennek nem nagyon örülne, de igen kényelmetlenül éreztem magamat ebben a ruhában, meg az egész teremben nagyon feszült volt a levegő, így én is az lettem...
- Igen buta vagyok. - hiába is ellenkeznék vele szemben tudom, hogy én veszítenék - Edward, könnyen. Nem is adsz egy esélyt sem arra, hogy együtt legyünk... mindörökké. Állandóan csak azt vágod a szemembe, hogy nem fogsz átváltoztatni. - éreztem, hogy ennél a pontnál kezdek bedühödni. Nem akartam megbántani, de mivel ilyen makacs képtelen vagyok mindezt megtenni. - Egyszer... Legalább egyszer belegondoltál abba, hogy én mit érzek ekkor? Mert szerintem nem. - mondtam majd megrántottam a vállaimat és elfordultam az ellenkező irányba.
- Feltételezzük azt, hogy most én vagyok a misztikus lény, te pedig csak egy sima ember vagy, úgy, mint régen. Összetalálkozunk, majd halálosan egymásba szeretünk. Te azt akarod, hogy változtassak át a magam fajtájába, én pedig mindig azt válaszolom, hogy nem. Neked ez, hogy esne? Tudod, hogy az életed szerelme nem akar átváltoztatni, holmi kis butaság miatt. Miközben azt is tudod, hogy egyszer... egyszer te megöregszel és akkor már mindennek vége lesz. Mindennek. - én mindennél jobban azt akartam, hogy minél hamarabb az övé legyek, csak is az övé. De... Hiába is mindennek, hiszen ő ellenkezik, nem akar betörni. Mikor visszafordultam láttam Edward arcán, hogy most eléggé összezavarodott úgy, mint az előbb én.
- Egy csóktól nem puhulok meg. - tettem hozzá, amikor a nyakamra adott egy igen apró csókot, amitől igen zavarodott lettem.
- Ha jól tudom, nem látsz be a fejemben, így azt sem tudhatod, hogy mit tapasztaltam már meg, és mit nem. Szóval kérlek, Edward... Ne feltételezz olyat, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e egyáltalán. - hiába is könyörögnék neki több évig, akkor sem változtatna át, így inkább a keményebb oldalamat mutatom neki. Talán így betörik, és talán egyszer átváltoztat engem is olyanná, amilyen saját maga is.
- Engem nem érdekel az, hogy mi vagy. Csak az, hogy mindig együtt legyünk, még akkor is, ha azért mindent hátra kéne hagynom. - csak suttogásra tellett most tőlem, de Edwardnak ez nem probléma, hiszen ő így is hall engem, meg mindenki mást. A sírás nem segített rajtam semmit sem, pedig most igen ól esett. Mikor Edward magához ölelt, akkor egy kicsivel jobb lett, de próbáltam nem hamar megadni magam neki. Letöröltem a kezdetleges könnyeimet, majd eltoltam magamtól az életem értelmét. Hiába imádok a közelében lenni, de ha egyszer azt akarom, hogy én is olyan legyek, mint ő, akkor az áldozatokkal jár.
- Akkor meg mit szeretnél? - egyszerűen ebben az állapotban nem tudtam semmit sem felfogni, akár akkor sem, ha ezen függne az életem. Mikor észrevettem, hogy valami van a kezébe, akkor egy kicsit ideges lettem, majd később már-már csak kíváncsi. De amikor letérdelt előttem, akkor majd, hogy nem elájultam. Tudtam... Tudtam, hogy ez minek a jele, de azt nem, hogy ezt most komolyan gondolja. Igaz, már egyszer feltette ezt a kérdést, de akkor csak én elviccelődtem vele, de most... Most valahogyan ez nem megy. Mikor kiejtette a kérdésének minden egyes szavát, akkor egy kicsit megszédültem, majd próbáltam magamhoz térni. Pár percig ott álltam némán, és egy helyben.
- Én... Én... - nem tudtam, hogy mit kéne tennem, így egyszerűen csak mosolyogni kezdtem majd néhány könnycseppet kiengedtem magamból.
- Ne haragudj... - haraptam a mondatom végét, majd ahogyan csak bírtam szaladni kezdtem kifele. Egyszerűen most nem ment, ez... Nem tudok egyszerűen csak igent mondani erre. Mikor kinyitottam a tornaterem ajtaját, akkor visszapillantottam egy percre. Edward, meg mindenki más engem nézett. Nem bírtam ezt a nyomást, most nem...
- Sajnálom... - elkezdtem magamnak halkan ott suttogni, majd kimentem az ajtón. Pár pillanat után ismét csak szaladni kezdtem. Eszembe jutott az a hely, ahol Edward bevallotta, hogy mi is. Minden erőmet összeszedve elkezdtem szaladni az erdőnek arra a pontjára, ahol egyszer mindent elmesélt magáról. A futásomnak hála hamarabb odaértem, mint ahogyan azt vártam volna. Mikor megérkeztem arra a helyre, ahol régebben nagyon is jóléteztem magam, akkor lekuporodtam egy fa tövébe, majd ismét csak zokogni kezdtem...
Back to top Go down
View user profile
Edward Cullen
Vegetáriánus vámpír/Admin
Vegetáriánus vámpír/Admin
avatar

Posts : 270
Join date : 2009-10-25

PostSubject: Re: Don't let someone become your everything, because when they're gone you have nothing. [Bella. <33]   Wed Oct 28, 2009 5:40 am

*Néha lopva Emmették felé pillantottam, rosalie mocos pillantásával rengetegszer találkozott az én pillantásom. Tudtam, hogy ő akkor sem támogatná ezt az ötletet, ha tudna arról, hogy mire készülök most. Sőt! Szerintem sikítva rohanna ki a világból, miközben a fejét fogja. Köztudott, hogy Bella nem a szíve csücske. De Rosalie véleményére tettem. Magasról. Bellát nagyon szeretem, és ezt már eldöntöttem, hogy senki sem állhat a boldogságunk útjába. 
Boldog volam, hogy itt van velem, és táncolunk... a bálon. Immáron másodszorra.
Emmetten láttam, hogy nagyon drukkol nekem, hogy sikeres legyen a leánykérés. Azt is tudtam, hogy Charlie ennek nem igazán fog örülni, de most az sem érdekelt. Csak reménykedtem, hogy Bella most már igent mond, nem úgy, mint amikor először próbálkoztam. 
Ha igent mond, tisztában vagyok vele, hogy mi lesz a kérése. Én meg azt is tudom, hogy igenis lesz még 19 éves is. Sőt, még 20 is.*
-Oké, legközelebb majd próbálom visszatartani az érzéseimet. Bár, mint ahogy Te is tudod, soha nem is voltak, és soha nem is lesznek a szívem csücskei. *Bellánál jobban ezt talán senki sem értené meg. Tisztában van a mítikus lények közötti kapcsolatokról, azt is tudja, hogy egymás esküdt ellenségei vagyunk. És tudom, hogy nem tehetem meg, hogy Bellát egyszerűen elszakítom tőlük. Vagyis megtehetném, de szívem nem lenne hozzá. Ahhoz túlságosan is szeretem Bellát, hogy fájdalmat tudjak neki okozni.
Amit Bella feltételezett rólam, az szíven ütött. Hogy kérdezhet ilyet, amikor tudja, hogy én mindenemet odaadnám Érte?*
 -Buta Bella. Hogy feltételezhetsz ilyeneket? Tudod, hogy nagyon szeretlek. *majd közelebb hajoltam, és a füléba súgtam.* -Mindenkinél jobban. *és egy csókot leheltem a nyakára. Rövid ideig tartott, mert finom illata, és vére buzogása összezavart.*
-nem tudod. Van Neked egy családod, aki szintén, ahogyan én, mindennél jobban szeretik az egyetlen lányukat. És akárhogyan is szépítjük ezt, én az vagyok ami... és ezen semmi sem változtat. Egy szörnyeteg, a világ legveszélyesebb ragadozója. *undorral ejtettem ki a szavakat, és keserűen. Utráltam így létezni. Egészen addig, amíg Bellát meg nem láttam. Ő színt visz az életembe.
Utáltam, amikor sír. A szívem ilyenkor majd' megszakadt. És utáltam magam azért, hogy én sírattam meg.*
 -Kérlek Bella, ne sírj. Kérlek! *magamhoz öleltem, hátha ez nyugtatóan hat Rá. Reméltem, hogy sírása alábbhagy, mert, ha nem, nem is tudom, hogy mit fogok csinálni. Talán terelni kellene a témát, az lenne a legjobb mind a kettőnknek.
Már szinte semmire nem válaszoltam, csak mikor meghallottam utolsó kérdését, akkor ráztam meg a fejem.*
 -Baj? Ugyan, nincs baj! *egy mosoly is szökött az arcomra. Belenyúltam zakóm zsebébe, majd kivettem onnan egy apró kis dobozkát. eközben mindvégig egyik kezem Bella dereka köré volt fonva. Felnytottam az ékszeres dobozkát, amiben édesanyám jegygyűrűje volt.*
 -Bella, hozzám jönnél feleségül? *kérdeztem tőle bársonyos hangom. Elengedtem Bells derekát, majd letérdeltem elé, a táncparkett közepén, s úgy néztem fel Rá.*


Last edited by Edward Cullen on Sat Nov 21, 2009 2:34 am; edited 1 time in total
Back to top Go down
View user profile
Isabella Swan
Ember
Ember
avatar

Posts : 36
Join date : 2009-10-26

PostSubject: Re: Don't let someone become your everything, because when they're gone you have nothing. [Bella. <33]   Wed Oct 28, 2009 5:34 am



Tegnap még nem hittem volna, hogy itt leszek ma este, ebben a bálban. Azt sem hittem volna, hogy ilyen ruhába fog majd beöltöztetni Alice, most komolyan majdnem úgy néztem ki, mint egy Barbie baba vagy, mint egy menyasszony. Edward arcát néztem állandóan, majd végül nekitámaszkodtam a falnak és ismételten csak szétnéztem a bálon szereplő diákokat. Észrevettem, hogy valami okon fogva Emmett állandóan minket néz, mintha, mintha valami különleges történne majd itt. Őszintén szólva Edward is ideges, vagy csak izgatott valami miatt, de ezt nem tudtam pontosan így csak tippelni tudtam. Nem értettem én már semmit sem, miért kell ennyit izgulni egy bál miatt? Igaz, hogy nekünk lányoknak nem árt, de azért a férfiaknak... Komolyan már kezdtem megijedni, mivel sosem láttam ilyen izgatottnak a két Cullen fiút. Próbáltam elterelni valami másra a gondolataimat, de mit ne mondjak... Nem nagyon ment. Az arcomra is kiült ez a félelem, szerintem Edward is észrevette, hiszen eléggé méregette az arcomat. Egy zavart mosolyt küldtem felé, majd megfordultam, hogy vele szembe álljak. Mikor ismét csak Edwardnak szenteltem minden figyelmemet akkor észrevettem, hogy különféle pofákat kezdett el nekem itt levágni. Természetesen én ezt viccesnek találtam, így egy apró röhögést lehetett hallani tőled, de semmi komolyabbat, Tudtam, hogy Ő nem szereti a vérfarkasokat, és Én ezt tiszteletben is tartom, de néha nagyon nehéz ezt a "fogadalmat" nem megszegni. Mikor meghallottam a bársonyos hangját, akkor mosolyogni kezdtem, de abbahagytam mivel annyira akartam, hogy megértsem Őt a saját szemszögéből.
- Pontosan, ezért is említettem meg neked az előbb. Nagyon köszönöm, Edward, Tudom, hogy nehezedre esik, de így nekem is nehéz... Mármint az, hogy mindig ilyen arccal lássalak, mikor Róluk beszélünk. - próbáltam neki valahogyan megkönnyebbíteni a helyzetét, de nem ment. Hiszen nekem a második családom a Quileute indiánok. Sosem akartam a két családom közt választani, de sajnos megtettem, mivel a szerelem teljesen elvette az eszemet, de ezt nem is bánom. Megtaláltam életem férfiát, aki mindig is szeretni fogom, még ha meg is halok... Akkor is. Ha mellette leszek egészen öreg koromig, akkor is hűséges leszek hozzá. Az meg már más, hogy Edward mindörökké ilyen csábos, fiatal marad, miközben én megöregszem és elcsúnyulok. Ezt sosem akartam, és még most sem akarom, de ha az az ára, hogy Vele legyek, akkor nem bánom... Érte mindent. Tudtam, hogy ezt Ő is tudja pontosan, és Ő ezt természetesnek véli, de Én meg nem...
- Annyira makacs, és gonosz vagy. Meg sem próbálsz nekem esélyt adni, egyáltalán... Nem is akarod, hogy mindörökké együtt legyünk? - sosem akartam ezt megkérdezni Tőle, mivel ha nemet mond, akkor én abba biztosan belehalok. Hiába szeretem őt minden odaadással, de néha már azt hiszen, hogy ez neki nem elég. Őszintén szólva kezdek megőrülni attól a tudattól, hogy Ő nem szeretne engem átváltoztatni, olyanná, mint Ő. Tudom, hogy félt engem és nem akar elszakítani a családomtól, de ha ez az ára az együtt létünknek, akkor rendben van. Képes lennék érte minden, de mint otthagyni. Mikor ismét beszélni kezdett, akkor én felé forgattam a fejem, de úgy hogy a testem a táncparkett fele nézzen.
-Edward! Te nem vagy szörnyeteg, én Én sem leszek az. De meg sem tudjuk, ha meg sem akarod próbálni. Pontosan tudom, hogy mivel jár ez. - belegondoltam, hogy mivel is jár az átalakulásom. Tudtam, hogy elveszítem az én kelekótya, de még is csak tele szeretettel teli anyámat. Apát, akit most ezalatt az idő alatt nagyon megszerettem. Philt, akit úgyszintén nagyon szeretek, és a barátaimat... Ha azt kell tennem, hogy felkel áldoznom mindezt, akkor megteszem. De ezt Ő miért nem érti? Nem is akarja, ezek szerint. A szembe könnyek szöktek, amiket gyorsan elkezdtem a szememmel törölgetni, hogy ne jöjjön le a sminkem.
- Hát képzeld, hogy nem teszik.... - mondtam egy kicsit savanyúan, de sajnáló arccal néztem rá. Nem tudtam rá haragudni, nem is akartam, de az fájt, hogy nem akar velem lenni mindörökké.
- Sajnálom... - csak ennyit bírtam kinyögni, mivel már a könnyeim záporozni kezdtek, de miután átöleltem Edwardot, rögtön elálltak. Mélyen beszívtam az illatát, majd egy apró mosoly kíséretében elengedtem.
~ Még most sem hiszem el, hogy nem akar engem átváltoztatni. Hiszen, hiszen... Az ne lehet, hogy nem változtat át, mivel akkor eljön ide a Volturi... Ha más nem, akkor majd hozzájuk fordulok azzal, hogy változtassanak át, mert Edward ellenzi ezt. ~
A kezemmel még mindig a szememet törölgettem, de vigyáztam arra, nehogy lejöjjön a szemceruza és a szempillaspirál, nah meg a szemhéjamon lévő smink.
- Rendben van, csak furcsa volt nekem ez... - mondtam egy kicsit szipogva, de már percekkel később ismét csak olyan voltam, mint a "veszekedésünk" előtt.
- Látod, mondtam én. Rendben van. - mondtam mosolyogva neki. Mikor szétnéztem magunk körül, akkor vettem csak észre, hogy csak mi táncolunk, ráadásul a táncparkett közepén. Éppen egy lassú szám jött, mikor Edward kiejtette a nevemet. Egy kis félelem és egy kis zavarodottságot olvastam le Edward arcán, de nem tudtam, hogy mi a baja, hogy mi tévő legyek ezzel kapcsolatban.
- Igen? Talán valami baj van? - kérdeztem egy kicsit ijedten, majd mosolyogva néztem rá Edwardra...
Back to top Go down
View user profile
Edward Cullen
Vegetáriánus vámpír/Admin
Vegetáriánus vámpír/Admin
avatar

Posts : 270
Join date : 2009-10-25

PostSubject: Don't let someone become your everything, because when they're gone you have nothing. [Bella. <33]   Wed Oct 28, 2009 5:28 am

*Szerettem volna tudni, hogy mire gondol Bella, hogy most éppen min jár az agya. Frusztráló érzés volt még most is, hogy nem tudtam, mire gondol. Sokkal könnyebb dolgom lett volna akkor.
Meglepett Bella mondata, nem gondoltam volna, hogy zavarja, ha így beszélek az ellenségeimről. Rendben van, az ő kedvéért megpróbálok több kedvességgel beszélni róluk, még akkor is, ha ez egyáltalán nincs ínyemre.*
-Senki sem szereti, ha a barátait lenézik. És rendben van, a Te kedvedért megpróbálom visszafogni magam. Hiszen mégiscsak a barátaid. *el is húztam a szám, ahogyan az utolsó szót kiejtettem. Milyen jó lenne, ha csak a barátai lennének. De félek, hogy úgy tekint rájuk, mint a második családjára. Holott ő pedig azt szeretné, hogy a mi családunkhoz tartozzon. Nem értem, de lehet, hogy nem is akarom megérteni. Azt viszont tudom, hogy sokat köszönhet a farkasoknak, például az életét is. Ezért örökké hálás maradok a kutyáknak. *
-Egyáltalán nem biztos. Abban a dologban nem biztos. *az abban szót direkt megnyomtam, hiszen száz százalékig biztos voltam benne, hogy mire akart ezzel célozni. Már az őrületbe kerget, komolyan mondom! Márpedig akkor is lesz még egy-pár születésnapja, nem fogom ennyiben hagyni. Nem tudja mivel jár ez az egész.*
-Csaknem értem, miért álmodozol arról, hogy ilyen...szörnyeteg legyél. Nem tudod, hogy ez az egész mivel jár, ha tudnád, nem kérnéd ezt. És, ha tetszik, ha nem, nem fogom a kedvedért elvenni az életedet. Szó sem lehet erről! *nem kiabáltam vele, szó sem volt ilyesmiről. A hangomat soha nem tudtam volna megemelni. Rá sohasem. Nagyon szerettem, és pont ezért nem akartam, hogy így, meggondolatlanul eldobja az életét. Durva és komoly dolog ez. Az örök élet...
Persze nem hagynám, hogy bármi, komolyabb baja essék, de erre még gondolni sem akarok.*
-ne félj, nem veszekedtünk. Alice-szel nem biztos, hogy lenne olyan dolog, amit nem tudnánk megbeszélni. *ennyire aggódna amiatt, hogy megromlik Alice és az én kapcsolatom? Nagyon aranyos, de nem kell izgulnia, hiszen a testvéreim közül Alice az, aki az egyik legfontosabb a számomra.*
-De van. Ha nagyon mélyen is, de azért vannak még emberi tulajdonságaim. és nincs semmi gond, nem zavar a kíváncsiságod. Ha zavar, akkor majd szólok. *erről biztosíthatom. Ahogyan hallottam Bella mondatát, csak egy kaján vigyor terült el az arcomon, nem szóltam rá semmit. Inkább csak táncoltunk. vagyis pontosabban táncoltattam Bellát. Ez a lassú szám, ez pont ideális.*
-Bella... *kezdtem bele, de nem folytattam. Még nem gyűjtöttem elég erőt hozzá.*
Back to top Go down
View user profile
Sponsored content




PostSubject: Re: Don't let someone become your everything, because when they're gone you have nothing. [Bella. <33]   

Back to top Go down
 
Don't let someone become your everything, because when they're gone you have nothing. [Bella. <33]
View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 1
 Similar topics
-
» Vampire Knight: Classes as different as Night and Day
» Bargello Quilts
» Books you have read and wish to recommend, or not...
» Bella Bella -- Coordinator of the Stars
» George Clooney and Amal Alamuddin Having “Cold Feet” About Getting Married

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Twilight világ :: .forks. :: .forks high school. :: .tornaterem.-
Jump to: