Chelsea P. White
Vérfarkas
Posts : 167
Join date : 2009-10-25
 |  Subject: Re: Cathy Miller  Wed Oct 28, 2009 10:02 am | |
| The just moved girl Hát üdv itt Forks-ban Cathy. Remélem megkedveled ezt a helyet. Tudod, a közbeszédek ellenére jó kis társaság lakik itt, ha a büdös vámpírokat nem számítjuk ^^ ElfogadvaDe kérlek írj még egy-két dolgot a kinézetedhez, és a szóismétléseket, helyesírási hibákat World segítségével javítsd ki! Remélem még összefutunk  | |
|
Cathy Miller
Vérfarkas
Posts : 15
Join date : 2009-10-27
| | Subject: Cathy Miller Wed Oct 28, 2009 7:55 am | |
| × TELJES NÉV: Cathrine Rosetta Miller
× BECENÉV: Cathy, Cath.
× KOR: 17 éves.
× NEM: nő
× FAJ: vérfarkas
× SZÜLETÉSI HELY: Chicago, USA
× SZÜLETÉSI IDŐ: 1991. november 13.
× CSALÁD:
-apa:Christian Croft (44)- vérfarkas
-anya: Sheba (Adams) Croft (42)
-bátyja: Peter Croft (27)
-nővére: Diana Croft (25)
(ha vérfarkas, kitöltöd, ha nem, törölheted)
× ELSŐ ÁTALAKULÁS IDEJE: a 17. születésnapján
× IMPRINT:nincs  × ÉLETTÖRTÉNET: Egy napos pénteken születtem Chicago egyik közkórházában. Szüleim nagyon szerettek, mindent megadtak nekem. Még úgy is, hogy harmadik gyerekként jöttem a világra. Nővérem és bátyám sokat civakodtak, mert aslig két év volt köztük. Én mindig kimaradtam az ilyenekből. Talán ezért is volt a gyerekkorom olyan, amilyen. Kvázi nagyon jó!
Apa világ életében remélte, hogy a vérfarkas gének nem öröklődnek majd a családban. A nagyapja még Quelite indián volt, egyben farkas is. A törzs vénei közül az egyik. De feladta a vérfarkas létet, hogy elvehesse a dédnagymamámat. Erről egyikünk sem tudott, csupán apám és anyám.
Anya annak elenére is kitartott édesapánk mellett, hogy tudta: hiába reménykedik. Valamelyikünk örökölni fogja a dns-t. és ez a valaki én voltam.
Egészen 16 éves koromig nem tudtam a dologról. Igaz, anya és apa szóltak a testvéreimnek (miután rohamosan melegedni kezdett a testem), hogy mi a helyzet és kérték őket: igyekezzenek megtartani velem az 5 lépés távolságot. Én viszont nem értettem miért lettek a testvéreim ilyen tartózkodóak. Aztán megtörtént a baj...
Épp egy buszon utaztam. Az egész tele volt, alig fértünk el. A 17. születésnapomat mentem megünnepelni a családommal és pár jó barátommal, akik egytől-egyik egy klub bejáratánál vártak rám. Mivel aznap sokáig voltam iskolában. A busz belső világítása elég gyér volt, az idő este kilenc felé járt. Odakint korom sötét szállt a városra. El sem hittem akkor micsoda mázli ez.
Egyszer csak égő fájdalom nyilalt a karjaimba és a lábaimba. Forró lett a bőröm, annyira, mint még soha. A fájdalom olyan volt, mintha tűzben égnék...felemésztő tűzben! Olyanban, amiből nem lehet megmenekülni. A fejemet a hideg ablaknak támasztottam, de nem hozott enyhülést. Émelyegtem, szédültem. Forgott a világ!
Az egyik utas sikerült leszállni két megállóval előbb. Nem bírtam tovább abban a zsúfolt börtönben maradni. Felhívtam apát, mert gyanítottam: tudja mi van velem. Persze tudta is. Remegő hangon felszólított, hogy húzóüdjak be egy sikátorba és bármi történjék is ne mozduljak onnan! Ugyan kissé furcsáltam, de követtem az utasítását. A választott sikátor sötétjében vártam, a földre roskadva vártam. Hangtalanul, a furcsa tűzben égve. Egészen addig, míg a fájdalom el nem kezdte marni a mellkasomat is, mert akkor már nem bírtam tartani magam és elájultam...
Ami utána történt arra nem emlékszem, A legközelebbi, ami rémlik, hogy otthon ébredtem. A kanapén feküdtem, édesanyám a fejemet borogatta. Apa idegesen pakolta egy bőröndbe a ruhákat, minden sorrend vagy pedantéria nélkül. Mikor megkérdeztem mit csinálnak annyit mondtak: költözünk. El Chicago-ból, Washington DC egyik kisvárosába, Forksba. A dédnagyapámhoz és a dédnagymamámhoz, La Push-ba. Én nem értettem miért kell elmennünk. Ekor mondták el mi lett belőlem! Hogy vérfarkas vagyok, apám és a nagyapja ágáról..., hogy azért megyünk el, mert Chicago ehhez túl veszélyes. És mikor hitetlenkedve rájuk néztem elmondták, hogy két napon át kómában feküdtem. Az átalakulásom kikezdte a szervezetemet. Ennek már kénytelen voltam hinni...
Nem egészen egy nap múlva már La Push felé autóztunk. A kocsi hátsó ülésén ültem én, mellettem Diana és Peter. A szívem össze szorult a gondolatra, hogy miattam kellett ott hagynunk Chicago-t. Az eddigi életünket. Hát, remélem itt is sikerül majd beilleszkednünk.... .  × KINÉZET: 164 cm magas vagyok és 54 kg. Az alkatom vékony, nőies. Bőröm kreol, szemeim és hajam csokoládé barnák. Arcom szív alakú, orrom pisze, szemeim mandulavágásúak. Divatosan, ám visszafogottan öltözködöm.
×JELLEM: A költözés, az átváltozás igencsak megviselte a lelkemet. Az eddig mosolygós, kedves, nyitott lány nemtörődömmé és vissza fogottá vált. Hiába, ezt teszi ha hatalmas, szőrös szörnyeteggé változol egyik napról a másikra. Persze, ha valaki jobban megismer rájöhet, hogy nem változtam semmit. Ugyanaz a kedves, humoros, életvidám, romantikus kamaszlány vagyok, mint Chichago-ban.
× MIT SZERET: nyugalom, művészet, bulik, izgalom, kaland.
× MIT NEM SZERET: hazugság, kettős mérce, csalás, másik lenézése, klikkesedés.
× GYENGESÉGEI: Nem könnyű felidegesíteni, de mikor valakinek mégis sikerül, akkor minden borul. Ilyenkor nem nézem merre szúrok, csupán a fájdalom mértéke érdekel. Krízis helyzetben rágom a körmöm...
× ERŐSSÉGEI: diplomáciai érzéke nagyon fejlett, gyesen bánik a szavakkal, mind az életben, mind papíron és a színpadon is megállja a helyét. | |
|
