we're fall in love forever Chris & Vicky

ˇ Ugyanazt akarom amit te, és veled együtt akarom."

* Már nagyon vártam, hogy újra láthassam őt! Annyira hiányzott4 tudom, hogy csak 1 nap telt el azóta, hogy utoljára láttam, de nem tudok mit tenni, így érzek. A többiek persze megértik, hiszen tudják, hogy mit is jelent számomra a bevésődés. Bár azt kicsit rossz szemmel nézték, hogy pont vámpír az, aki a bevésődésem tárgya lett. Persze ez okoz pár bonyodalmat, és a találkozók helyszínét is néha megnehezítik, de mindez nem is érdekel, ha vele lehetek. Már csak pár saroknyira voltam, és az órámra pillantottam. mint mindig most is pontosan fogok érkezni. Ez már csak rám jellemző. Még sohasem késtem, ezt igazán megtanultam. Amint odaértem a fagyizóhoz, körbefuttattam a tekintetemet, hogy mikor pillanthatom meg végre őt újra. Bár tudtam, hogy úgy is előbb megérzem, majd az illatát, mint, hogy megpillantanám. Így is történt, befordult, és rám pillantott, majd azonnal a járdát kezdte el nézni. Ezt mindig szerettem. olyan Vicky-s. odaakartam rohanni hozzá, hogy végre a karjaimban legyen újra, és soha többé ne kelljen elengednem. de mielőtt megtehettem volna, ő cselekedett helyettem. és egy szempillantásnyi idő alatt előttem termett. ( persze még így is emberi tempóban) egy puszit nyomott a számra, amelytől ha lehetett még boldogabb lettem, mint hittem, hogy valaha lehetek. *
- Szia! - majd egy újabb csókot adtam neki. *
- Ha látlak, és mellettem vagy, csak szép lehet a napom. Te is hiányoztál! De ez azt hiszem nem nagyon meglepő. * majd a gyönyörű szemeibe néztem, és el is vesztem bennük. Úgy kellett szinte magával rángatnia a fagyizóba, mert nem nagyon bírtam gondolkodni. *
-De, de. persze! Menjünk. csak nehéz a jelenlétedben gondolkodni. S ez néha megnehezíti kicsit a helyzetet. * majd nevetnem kellett, ahogy rám nézett. *
- Akkor milyen fagyi legyen? * kérdeztem tőle, és láttam, ahogy felméri a kínálatot. Ami nem volt igazán nagy, hiszen Forks van, ami nem a nyári 30 fokokról híres, nem hogy ősszel. *

" Fagyi? Dehogyis! "

Lassan elindultunk be, azaz én húztam, szinte rángattam be az épületbe. Komfortos, szép kis hely. Amint beléptünk, egyből elöntött egy olyas családi hangulat... Nem tudom megmagyarázni, de olyan volt, mintha egy nappaliba léptem volna be, ahol épp egy traccs-parti van, sok sok emberrel.
Ki tudja, mire gondolnak éppen most? Vagy, hogy mit fognak csinálni, ha hazamennek. Hova tartanak, és honnan jöttek? Néha jó lenne mind ezt megfejteni. De sajnos engem nem ezzel a képességgel áldott meg a sors, hanem a "dupla-tripla" gyorsasággal.
Kicsit feszült csend uralkodott, miközben elgondolkodtam, majd szerelmem megtörte a hallgatást, mikor megnéztem, milyen fagyikat árulnak itt Forks városában. Már jó pár éve itt élek, de a fagyizóban még sohasem voltam. Mondjuk miért is lettem volna? Homokot nem vagyok hajlandó enni.
Van köztük eper, vanília, csokoládé, pisztácia, barack. Ezek közül már csak azt kéne tudni, hogy milyen is az a pisztácia. Növény? Vagy valami mesterséges kutyulvány? Gőzöm sincs. De fölösleges ezen rágódni.
Mivel szemben ültem Chrisel, így Nem tudtam elérni, hogy megcsókoljam, hogy átöleljem.
Viszont mellettem egy kanapé rész volt, így átrángattam magam mellé.
- Te tényleg azt akarod, hogy fagyit egyek? - mosolyogtam idétlenül, egy csók kíséretében.
- De Te, mit eszel? - húztam fel egyik szemöldökömet.
Már lassan 3 hónapja együtt vagyok Vele, de még soha nem éreztem ilyen erős szerelmet, mint most. Nem tudnám elképzelni Chris nélkül az életem. Ha Ő nem lenne, én sem lennék. Olyan vagyok mellette, mint a só. (a mesében a királylány is ezt mondja az apjának.) Önmagában nem ízéletes, még sem lehet az életet elképzelni nélküle.
A pincérnek, vagy fagyisfiú-nak leadtuk a rendelést és vártunk. Rádőltem Chris vállára, és csak azon elmélkedtem, hogy mennyire is szeretem.

ˇ Csak mert veled lehetek. "

- Tudod, csak arra gondoltam, hogy választhatnál te nekem fagylaltot. - * mondtam miközben beadtam a derekam, mihez meg kell mondjam nem kellett sok noszogatás, és átültem mellé. Ami mindkettőnknek jobb megoldás volt. A csókja olyan édes volt, hogy azt még a legédesebb fagyi sem pótolhatná számomra. Miután újra levegőhöz jutottam. A két kezem közé fogtam az arcát, és úgy vártam a válaszát? *
- Nos, akkor mit egyek? Neked kell eldöntened. * Mondtam, majd egy újabb gyors csókot nyomtam a szájára. *
- Szóval akkor hová menjünk ezután? * ahogy az arcát simogattam, és bizsergetett a jeges hidegsége, ami számomra még hidegebb volt, mint egy átlag embernek. De többek között ez a tulajdonsága is csak elvarázsolt. Szerettem mikor az ölemben ül, ezért amikor a vállamra döntötte a fejét, inkább az ölembe húztam, nem is figyelve felénk szegeződő tekintetekre. Csak ő létezett a számomra. *
- Túrázzunk? Sétáljunk? vagy amit csak akarsz. * Még azt is elviselném, ha vásárolni hívna. vele minden percet eltölteni csodálatos. *
- Az egész napom szabad ma. Sam nem osztott be őrjáratra, tehát az egészet veled tölthetem, ha csak nincs valami más programod. Majd a gyönyörű aranybarna szemekbe tekintettem, hogy még mielőtt válaszolna egy pillantásából is kitalálhassam a választ. *

"Forever.. You, and Me"

- De én most nem tudok fagyit választani. De ha ennyire azt akarod, hogy én válasszak.. Legyen csoki...- válaszoltam, számomra furcsa kérdésére mikor leesett, hogy neki kell választani. Persze most is hoztam a formám.. Mint mindig... Általában sétálgatni szoktunk a Parkban, vagy valamelyikőnkhöz átmegyünk. Sajnos szerelmemet Sam gyakran osztja be őrjáratra, de ez alkalommal nem tette. ~ Helyes, legalább Vele tölthetem minden időm! ~
A pincér meghozta a fagylaltot és Chris gyorsan meg is ette. Nem volt ötletem, hogy hova menjünk ez után, de mivel kint eleredt az eső, így valami fedett helyet választottam.
- Mi lenne, ha átmennénk hozzám? Még úgysem voltál nálam! - kérdeztem, felhúzva a szemöldökömet. Otthon, a kutyám Leslie (akinek sosem tudnám a vérét szívni) már biztosan vár engem. Jelen esetben minket. Chris még nem járt a lakásomon, amit furcsállok, mert én számtalanszor jártam nála. Emlékszem, mikor legelőször látogattam meg. A háza olyan, mint egy agglegény lakása... Jogos, mert a szerelmem agglegény, de van párja. Nem tudom, mikor lesz rá alkalom, hogy össze költözzünk. Én szeretném, ha minél hamarabb bekövetkezne, mert én nem vágyom senki másra, csak Christopherre. Mondjuk még csak 3 hónapja vagyunk együtt, de én szeretem a felgyorsított tempót (vajon miért?).
Chris a fagylalt elfogyasztása után végigsimította arcomon hatalmas kezét, és hosszú ujjait. A hideg rázott ettől az érzéstől, annyira jól esett, hogy legszívesebben a fagyizóban letepertem volna, de nem tettem. Gyengéden ölébe húzott, és ott tartott. Megcsókoltam, tüzesen és forrón, és amilyen gyengéden csak tudtam. A pincér szakította félbe ezt a mennyei csókot, aminek fenséges ízét örökkön-örökké érezni akarom.
- Elnézést kérek, de itt a számla. 1$ lesz. - nyújtotta felénk a kis blokkot, majd miután kifizettünk mindent felálltunk és elindultunk kifele. A Fagyizó előtt volt egy kis fedett rész oda álltunk, hogy ne ázzunk nagyon meg. Átöleltem Christ, behunytam szeme és folytattam, amit a pincér félbe szakított.
- Szeretlek! - Súgtam a fülébe.