Twilight világ
Twilight szerepjátékos oldal
|
| | | I just need you to know me, just know who Iam [Jenny-Paul <33 ] |  |
| | | Author | Message |
|---|
Jennifer Sonja Chabert
Ember
Posts : 50
Join date : 2009-10-27
Age : 30
Location : La Push
|  Subject: I just need you to know me, just know who Iam [Jenny-Paul <33 ] ![I just need you to know me, just know who Iam [Jenny-Paul <33 ] Icon_minitime](https://2img.net/i/fa/icon_minitime.gif) Sat Nov 14, 2009 1:52 pm | |
| Azt éreztem, hogy elhajóztam a béke szigetére. Lenyugodtam és már nyoma se volt annak a dühnek, ami még az előbb rabul ejtett és erősen magához láncolt. Boldogan tudatosult bennem, hogy Pault teljes mértékben a magamévá tettem. Vagyis, hogy odáig van értem. Rég volt, az, hogy egy srác valami érdeklődést is muttason felém. Sőt Felixen kívül nem is volt párkapcsolatom. Bénának érzem magam e téren, de eddig ez nem is zavart. De most, hogy Paul bejött a képbe, fura mód kezd érdekelni. Rémisztő, én kezdek belezúgni egy srácba, de hogy is tudná kitörölni Felix emlékét, ami olyan erősen él bennem, mintha minden vele töltött perc, csak tegnap lett volna. Képzeletbe, de egy kisebb pofont vágtam le saját magamnak, hogy térjek már észhez, nem hagyhatom el magam. Nem lennék saját magamhoz hű.
Kvittek vagyunk, azt hiszem ennél őszintében nem is mondhattuk volna ki, hogy oda vissza vagyunk egymásért. Egy kisebb mosolyt csal az arcomra, ez a gondolat.
Persze a kis szájhős konkrétan nem vágta hozzám, hogy szívi rólad álmodoztam eddig, és tök jó, hogy színre léptél, de nem tudd nekem hazudni. Mekkora poén, kajára vágyik szervezete, akkor mért itt lebzsel, a gyors éterem amarra található.
-Oh, mekkora vicc, ha ha ha. ... -mondtam és elnevettem magam. Vártam, hogy szólaljon meg, de szerencsére egy szót se szólt, arról, hogy én mennyire kiöntöttem a lelkem. Magában emésztette, és szerintem örült is a lelke.
Az iskola mára totálisan el van felejtve. Bár nem érdekel, mert simán tudok hazudni. Profin össze tudom, szedni a gondolataimat és valami kreatív füllentést kitalálni. A tanulmányaim így is irigylésre méltóak. Ennyit erről. Egy kicsit meghökkentem, mikor azt mondta, hogy ha elkapnak, majd dolgozhatók. Azt hiszi, hogy én bemocskolom a kezem? Oh nem, hozok igazolást és egyébként, csak el kell húzni az iskola területéról. Ki köpne be minket, szerintem tőle elégé rettegnek.
-Drága, majd te ledolgozod, hisz te rontottál meg. Szerintem az igazgató ezt elhiszi, csak egy kis rájátszás. -megrebegtettem a szempilláimat. Minden egyes témát hanyagoltam, ami a halálról, szenvedésről, fájdalomról szól. Csak élvezni akarom a társaságát.
Mikor mondta, hogy töltsem vele a délelőttömet és a beígért sziklaugrást is betervezzük, felcsillant a szemem. Máris kezdtem bezsongni. De már megint vizes leszek. Sóhajtottam egyet, de végül is rábólintottam. -Renden, akkor ez most randi. -egy csalfa nézéssel rápislantottam . Elindultunk az iskola mentén. Mikor válaszolt a kérdéseimre. Szűkszavú volt, azt hiszem jobb nem firtatni a dolgot, de erre még úgy is visszatérek. Ennyivel nem lesz elintézve. -Oké, jól van, nem kérdezek. Ezek a válaszokat még magamtól is kitaláltam volna. -húztam meg a számat- .. de most gyerünk a kocsimhoz, nem hagyom itt. -Ma már nem szándékozok ide visszajönni. Nem tudom, hogy el e mesélem ezt a nagyinak. Talán azt mondom, hogy rosszul lettem, de elfelejtettem szólni a tanároknak. Ez az, így a fél igazság ott lesz. Beültünk a kocsiban. Szerettem a kicsikét, még ha nem is az idei év járat. Biztos a motorját sokkal nagyobbra értékeli. Én vezettem és ebből nem is engedek. Az út nem volt hosszú, így beszélgetésre nem is volt alkalmas. Inkább néha az az ablakon néztem ki, élveztem a tájat. Nem száguldoztunk, a baleset óta igazából félek vezetni. A sziklától egy kicsit távolabbi eső helynél parkoltam le. Leállítottam a motort és csend honolt. -Na itt vagyunk, innentől tiéd a terep. mondtam és kiszálltam. Nagy levegőt vettem , amit aztán szépen lassan kifújtam. Legalább eddig Paul is kiszállt a járgányból.
-Ideje azt hiszem, hogy mesélj valamit magadról. A múltkori kérdezősdi elmaradt, bepótolhatnánk azt is. -mondtam mi közbe a zárral szórakoztam. Tudom kihalt minden, de a fő a biztonság.
Megjegyzés: Hát most nem arattam osztatlan sikert írás terén, majd a következő  | |
| | | | Paul
Vérfarkas
Posts : 29
Join date : 2009-10-29
| | Subject: Re: I just need you to know me, just know who Iam [Jenny-Paul <33 ] Mon Nov 16, 2009 12:52 pm | |
| Mindketten lenyugodtunk, és tisztáztuk a dolgokat. Hát, meg kell mondanom, sokkal jobb érzés. Bár már egészen hozzászoktam, hogy folyton egymásnak esünk. Mi lesz így velem? Felé sandítottam, és láthatóan a gyenge kis viccemen nevetett. Illetve egy erőlködött nevetést lehetett hallani. Elvigyorodtam, kezeimet zsebre tettem. Ó, szóval én rontottam meg?
- Micsoda? Chh.. méghogy én megrontalak. Minek nézel te engem? Én vagyok a szentlélek megtestesítője - a végére elröhögtem magam. - Na jó, esetleg veled együtt fogok dolgozni - ez még nem is hangzott rosszul - de te semmiképp sem úszod meg - kacsintottam, majd elindultunk az autója felé, mondván, hogy nem fogja itthagyni. -Szemöldököm felhúztam, amikor csak úgy spotán megkérdezte, hogy ez egy randi e. Kezdem egyre jobban kedvelni ezt a lányt. - Randi - elővettem a lehengerlő, féloldalas mosolyomat, majd bólintottam.
Vállat vonba bepattantam az anyósülésre, és lehúztam az ablakot. Futva hamarabb ott lennék, mint ez a kocsi, de nem buktathatom le magam. Meg aztán nem is vagyok egyedül. Szóval szépen maradunk a kocsiban. Egy szót sem szóltam. Még kicsit emészteni kellett ezt a napot. De végülis egészen jó irányba haladunk, nem? Bár komolyan hányingerem van néha a nyálas szövegeimtől. Az imprint átka... komolyan mondom, ez már őrület. Soha nem gondoltam volna, hogy ez velem megtörténhet. Először is, egyáltalán nem hittem benne, véleményem szerint egy nagy baromság. Másodszor, ha hittem volna benne, úgy gondoltam, velem akkor sem történhet meg. Az, hogy én belezúgjak egy csajba, nos azt teljesen lehetetlennek hittem. Harmadszor pedig, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez ennyire erős. De tessék, mégis megtörtént, itt ülök egy olyan lány mellett, aki jóformán nem is ismerek, de közben mégis, és ráadásul úgy dobálózunk kemény szavakkal, mintha csak egyszerű labda lenne. Érti ezt valaki? Nem, persze hogy nem, gondoltam.
A motor leállt, én pedig kipattantam a kocsiból. Imádtam First Beachen lógni, olyan... szabadnak éreztem magam itt mindig. Megvártam míg Jenny kiszáll az autóból, majd felé fordultam vigyorogva, és megfogtam a kezét, majd elindultam a sziklák irányába.
- Rendben, játszunk. Te kezdesz - halkan felnevettem, közben azon törtem a fejem, hogy mit is kérdezhetnék tőle. Tulajdonképpen annyi minden lett volna, amit megszerettem volna kérdezni, de még nem láttam idejét. Nem most. Nem akarom elrontani a pillanatot. - Na, mit szeretnél tudni? - kíváncsian vártam a kérdését. Míg gondolkodott, a tengerre bámultam, ugyanis csak néhány méterre volt tőlünk. Előttünk a sziklák szinte fokozatosan magasodtak. Eszem ágában sem volt a legveszélyeebbről ugrani, ha Ő is ott van. Azt hiszem... féltettem, rendesen.
- Vigyázz, kicsit csúszós lesz az ösvény - rápillantottam, majd vissza előre, és haladtunk felfelé.
megjegyzés: ez most nem lett a legjobb O.o | |
| | | | Jennifer Sonja Chabert
Ember
Posts : 50
Join date : 2009-10-27
Age : 30
Location : La Push
| | Subject: Re: I just need you to know me, just know who Iam [Jenny-Paul <33 ] Mon Nov 16, 2009 2:14 pm | |
| Hm, valaki hisz abban, hogy mikor elsőnek megpillant valakit, tudja, hogy fontos szerepet fog betölteni az életében az illető. Valami ilyesmit éreztem én is, mikor a jeges vízben állva megláttam Pault. Egy percre elmeredtem ezen a gondolaton, és most már valahogy jobb volt rá visszagondolni. Mennyiszer játszódott már le ez a jelenet, az utóbbi időben. Sürgősen meg kell ezt vitatnom a csajokkal, hogy segítséget kérjek tőlük. Ők legalább tudják mi a helyes dolog, amit megcselekedhetek, mert én már teljesen összezavarodtam. Azt hiszem, jobb ha csak úszok az árral. -Rájöhettél volna, hogy mindent megtudok úszni, használom az agyam, de a szemétszedés nem is hangzik olyan rosszul, ha velem tartasz. - nevettem fel. Milyen kis vicces hangulatomba vagyok ma, vagyis mikor mellette vagyok. Már a közelségétől is elveszítem az eszem, igazolja az, hogy épp lógni készülök, azért hogy sziklát tudjak ugrani Vele!
Randi!!! Olyan jó volt kimondani, ezt az egy szócskát, hogy többször is megismételtem, de csak magamba. Nem akarom elijeszteni Pault ilyen hamar, mert tudom, hogy ha egyszer rájön mennyire vagyok lelkileg egy roncs, és hogy semmi se érdekel, hogy a velem eltöltött idő unalmas, ki fog dobni. De most erre, gondolni se mertem. Vagyis több gondolatot nem pazarlok rá.
Gyorsan leporoltam a nadrágomat, mert szennyeződés rárakodott, csak tudnám honnan. Egy pillantást vettettem a kocsimra, hogy nyugodt szívvel tudjam itt hagyni. Tudom, hogy ez gyerekes megoldás, de nem sok értékkel rendelkezek az életembe, gy szeretek mindenre odafigyelni. Kezemet megragadta, és elkezdett vezetni, én meg úgy mentem utána, mintha csak pórázon tartana. Remélem, ezt most senki se képzelte el, kicsit se lenne morbid.
Átdobta nekem a labdát, mi szerint kérdezhetek én nyugodtan elsőnek. Ez most komoly? Hirtelen elöntött a melegség, mert semmi nem jutott eszembe. Forró, meleg keze egészen nyugtató hatású volt. Amit kérdeznék, amire áhítozok, arra nem add konkrét választ. De most kérdezem meg, hogy mi a kedvenc színe? Az egy kicsit se, slampos. Máris befogok égni, ezt az hiszem beírom a rekordok könyvébe, ami rám van szabva. -Hát oké, de tudod, hogy én kérdeztem előbb, ez nem ér. - adagoltam be neki a problémám, ami nem is volt akkora.
-Oké vigyázok. -mondtam, mi közbe lefelé néztem, ne hogy valamiben elessek. A táj valami csodálatos volt, nem is tudom, hogy tudd valaki ilyen képződményeket kitalálni. Mire képes a természet, ez ijesztő. Bele is remegtem, de ezt remélem Paul észre se vette.
-Nos amire rákérdeznek, arra csak úgyis kertelés lenne a válasz, úgy hogy...- na most naná, hogy az őt körölvevő furcsaságokra gondolok. A halálról nem akartam beszélni, hisz tudom, hogy az most nekem se tesz jót.
- Akkor kezdjük is, gondolom itt nevelkedtél fel? Hány éves vagy? - tudjátok tök idősnek néz ki, vagyis ellentétbe a többi La Pushi sráccal, de most ne úgy értsétek, hogy negyven, de hogy is. Ehez a feszes fenékhez, csak is egy fiatalos arc illik. Bocsánat, de mikor háttal van nekem, nem lehet ellenállni, hogy ne tévedjenek le a szemeim. Huha, most megint bezavartam saját magam.
-A motorozáshoz, és az ugráláshoz van még valami ami társul? Mi az, ami abszolút nem viselsz el, egy lányban, környezetedben és mi az ami pozitív? Na és, hogy állsz a barátokkal? Hány csajod volt már?-az utolsó kérdést félszegen tettem fel, és éreztem, hogy ő is megtorpan. Jól van na, hajt a kíváncsiság. Egyébként is, ez még csak az első menet, ezernyi kérdés merült fel bennem. Most már csak arra, vártam, hogy válaszoljon és feltegye az övéit. Egyszer, megcsúsztam, de a baj nem következett be. Egy erős kar tartott meg. A tenger habjai a sziklákhoz csapódtak, kellemes dallamot játszadozva. A szél süvített, ami felborzolta, barna tincseimet, néhány hajszál pedig a szemembe ment. Idegesen, kezdtem el kaparászni a szemembe. Próbáltam kikerülni a gallyakat, ágakat ne hogy valamelyikbe beleakadjak. Idegesen sziszegtem fel, nem nagyon való nekem ez a túrázás. Végre odaértünk, már semmi nem gátolt meg minket. A tenger, a sziklák, a homokos part, Paul és én voltam, odafent pedig égi háborúra készülődnek. Estére esni fog, de akkor már én a meleg szobába leszek.
Elengedtem a kezét, levettem a cipőm és elkezdtem rohangálni a parton, imádtam érezni a lábam alatt a homok szemcséket. Egy kicsit se néz bolondnak, néha tényleg elfelejtem, hogy van valaki mellettem, annyira megszoktam kizárni a külvilágot. Boldogan nevettem fel, mikor megpillantottam egy sziklát. Egyből megtetszett, nem volt valami túl alacsony, sőt inkább kimagasodott a többi közül, jelezve, hogy Ő itt az úr. Azonnal a szívembe zártam, és tudtam, hogy arról szeretnék ugrani. Növeljük az izgalmat, fel akarok szabadulni. Visszafordultam Paulhoz. Aki furán nézett rám.
-Bocsi, néha elfelejtkezek magamról. De már ki is választottam, hogy melyik szikláról szeretnék ugrani. - rámutattam a sziklára, amivel az előbb szemeztem. Azt hiszem nem fogja megengedni, így képtelen leszek bevetni bájaim. | |
| | | | Paul
Vérfarkas
Posts : 29
Join date : 2009-10-29
| | Subject: Re: I just need you to know me, just know who Iam [Jenny-Paul <33 ] Fri Nov 20, 2009 4:18 pm | |
| Végre azt hiszem, kezdtek egyenesbe jönni a dolgok. Hát nem klasz? Bár nem mondom, hogy a vitáink nem fognak hiányozni, mert végül is már egészen hozzászoktam, és jól állt neki, amikor idegeskedett, és felemelte a hangját. Olyan... vicces volt? Igen, valami olyasmi. Halványan elmosolyodtam. Ez nem lesz ez így jó. Olyan érzelmes vagyok mostanában. Csak úgy áradnak belőlem a nyálas gondolatok. Addig jó, amíg - Jennyt leszámítva - nem tudja senki. Persze, ezt most nem úgy értem, hogy esetleg titkolni kellene ezt az egészet. Illetve még nem tartunk sehol, de már ezen gondolkodom. Hát megőrültem én? Minden bizonnyal meg. Idegesen megráztam a fejem, majd Jenny kezét óvatosan fogva a parton sétáltunk. Egyelőre még nem másztunk fel a sziklákra.
- Együtt szemetet szedni? Nem is tudom... nem lehetne azért mégis más közös elfoglaltságot keresni? - elvigyorodtam, mire megláttam a kissé döbbent tekintetet. Jó, lehet ez a mondat egy csöppet félreértelmezhető volt, pedig isten bizony, hogy semmi rosszra nem gondoltam. Na persze, néha már megfordult a fejemben, de most tényleg csak a jó szándék vezérelt.
Elengedtem a fülem mellett azt a megjegyzését, hogy amit tudni szeretne, arra úgysem válaszol. Nem tehetem meg, bármennyire is szeretném. Azt hiszitek, nekem olyan jó hazugságban élni? Főleg egy olyan lány előtt titkolózni, aki fontossá vált számomra? Nem, ha tudni akarjátok a véleményem, szörnyű érzés volt. Olyan szívesen avattam volna be ebbe a rejtelmes, és kissé ijesztő világba, de meg volt kötve a kezem. És őszintén... féltem is. Féltem attól, hogy megijesztem, elrohan, egy szörnyetegnek hisz majd. Jobb, ha a saját kis világában él, mit sem tudva rólunk, és a vérszívókról. De mégse titkolhatom életem végéig. Már ha egyáltalán... részese akar lenni. Viszont magamtól is féltettem, és folyton csak azon járt az agyam, hogy jó ez így. A parkolóban, sőt, akárhányszor találkoztunk, nem sok kellett ahhoz, hogy átváltozzak, és... mi lett volna, ha rátámadok? Soha nem tudnám megbocsátani magamnak. Rögtön Emily arca került elém. Sam dühös volt, Emily pedig a közelébe került, és nem volt mit tenni. Én pedig nem vagyok olyan erős, mint Sam. Sokkal nagyobb az esélye nekem, hogy elvesztem a fejem, és rátámadok.
Túlságosan elkalandoztam. Ahhoz képest, hogy elméletileg 1-1 kérdést kellett volna feltenni a másiknak, rögtön kérdésözönt zúdított rám, hirtelen nem is tudtam, mire kell válaszolnom. Felnevettem.
- Hé, hé, lassítsunk kicsit. Nem gondolod, hogy ez nem fer velem szemben? Ez kicsi sok kérdés. Egyszerre csak egyet, ha kérhetek. De ha már feltetted, és nagyon jószívű vagyok, ezért kivételesen választ kapsz mindenre. - elmosolyodtam. Szerencsére olyan kérdések voltak, amire könnyen válaszolhattam, és nem kellett azon törnöm a fejem, milyen hazugsággal kellene előállnom.
- Igen, valóban itt születtem, és... tizenhét éves vagyok - ezt gondolom nehezére esik majd elhinnie. Mi, vérfarkasok sokkal többnek tűnünk. - a motorozáson és a szirtugráson kívül... sokat lógok a haverokkal, és imádok enni. - felnevettem - Emily főztjét egyszer meg kell kóstolnod, valami isteni kajákat készít az a csaj. Mármint.. Ő Sam, az egyik haverom menyasszonya. - mielőtt még másra gondolna, tisztáztam a helyzetet.
Elvigyorodtam, ahogy feltette a következő kérdéseket. Egy pillanatra megálltam, és a hullámzó tengerre bámultam, majd elindultam tovább.
- Nem bírom, ha egy lány nyafog. Mint például.. "jaj, letört a körmöm", vaaagy... "na milyen a műszempillám". Ezt egyszerűen utálom. Szóval... semmiképpen sem legyen mű. Mi az, ami pozitív? Nos... mondjuk, ha egy csaj belevaló. Szóval nem riad vissza a kihívásoktól. És legyen magabiztos. - oké, én feltártam mindent ezzel kapcsolatban. - Hát... úgy barátnőm még nem volt. Mármint ez... bonyolult. Majd elmesélem... - hazudtam. Nem beszélhetek neki az imprintről. Nem tehetem. - de most én jövök. Mint egy őslakos illik megkérdeznem hogy tetszik La Push? És... hogy hogy ide jöttél? Mármint... ide költöztél, vagy... szándékozol visszamenni? - számomra ez volt az egyik legfontosabb kérdés. Viszont a választól rettegtem. Mi van, ha azt mondja, hogy nemsokára hazamegy? Szép volt, jó volt, ennyi volt. Szomorúan sóhajtottam, de igyekeztem kiverni ezt a gondolatot a fejemből.
- Hogy arról? Nem, arról szó sem lehet. És te tiltakozz, én vagyok az erősebb. - könnyedén felkaptam az ölembe, majd elkezdtem futni, fel az ösvényen, egy közepes sziklához. Nem volt túl magas, de a kiválasztottnál se volt sokkal alacsonyabb. Pár méter ide vagy oda. Óvatosan letettem a földre. - Sok barátod volt már? Ki tudja, lehet, hogy egy pasivadász csajjal van dolgom. - felnevettem, persze nem gondoltam komolyan. | |
| | | | Jennifer Sonja Chabert
Ember
Posts : 50
Join date : 2009-10-27
Age : 30
Location : La Push
| | Subject: Re: I just need you to know me, just know who Iam [Jenny-Paul <33 ] Sat Nov 21, 2009 3:44 pm | |
| Annyira fura azt mondani, hogy felhőtlen köztünk a kapcsolat, mert most igenes abba az állapotba kerültünk. Ez nem fog el rettegéssel, mert kellemes érzés, csak élveztem azt mikor idegeskedett. valaminek táplálnia kell a tűzet, ami belülről nagy lángokban lobog.
Meleg kezét jó volt fogni, ezt is perzselte a kicsi szívemet. Még jó, hogy ezeket a gondolatokat nem mondom ki hangosan, biztos, hogy Paul elfutna előlem, és volt alkalmam tapasztalni gyorsaságát, amit még most se értek, de ne foglalkozunk lényegtelen dolgokon. Nincs itt az ideje, este lefekvés előtt meg lesz a programom.
Szemeim felragyogtam, arcomra pedig kiült a megdöbbenés aprócska jele, mikor nem támogatta a szemét szedéses programomat. Előbújt belőle a kisördög, más közös elfoglaltság. Akkor szedjünk babot. Nem mondom azt, hogy én nem képzeltem el mocskos dolgokat. Nem is tudom mi lesz velem, ha mélyebben megérint, mert már a nézésétől is a padlón vagyok. Olvadás és forráspont.
-Gondolj bele, legalább tennél valamit a környezetedért. De kétségkívül én is eltudok képzelni, másfajta közös programot. - ajkamba haraptam, és csalfán mosolyogtam.
Egy kicsit megint a tájon merengtem, el se tudom képzelni milyen csodás tájakat nem tudott még lefényképezni szemem, a La Pushi part már biztos be kerül a fotóalbumomba.
Annyira szerettem volna mást kérdezni, ezeket a kérdések amiket feltettem annyira átlagosak. Persze ez egy normális embernél megtenné, de Ő nem az, hisz ne mondjátok azt, hogy ti nem vettétek észre. Nekem is csak a jeleket kellene összeraknom logikus sorrendbe. Magamba sóhajtottam, ne kérdezzétek hogyan, de egy biztos, hogy ez kifele nem jött ki. Vele nevettem én is. Tudom, néha elszalad velem a ló. Remélem azért nem törik össze a sok kérdés hallatán.
-Ne panaszkodj, nem tehetek róla, ha veled kapcsolatba ezernyi kérdés felmerül bennem- mondtam neki kurtán. A durvábbakat meg se kérdeztem. Például, hogy mért ilyen a hőmérséklete? Nem ia folytatom inkább, elrontanám a pillanatot.
- Huha 17, idősebbnek néztelek nálam. Bár már akkor te is mindjárt belépsz a tizennyolcba. - el se hiszem, hogy ennyi idős. Még egy furcsaság a számlájára. Ha itt minden tizenéves ilyen jól nézz ki, el se merem gondolni, hogy az idősebbek milyenek. Pedig biztos édes gondolat. Azon, hogy szeret enni meg se lepődtem, hisz minden fiú szeret enni. Legalább átvett valami emberi szokást is. - Majd egyszer arra is sort kerítünk- kacsintottam rá, egy fél mosoly kíséretébe. Nem is tudom ,hogy érdemes e megismerni a barátait. Ki tudja, hogy ők mit gondolnak rólam. Szépen leszerepelt ma az iskolában, legalább nem kell attól félnem ,hogy megkörnyékeznek. Ezek után kétlem, hogy valaki barátkozni szeretne velem, kivétel a velem szembe állót, de ő zakant nem soroljuk ide.
-Pedig pont tegnap este tört le a körmöm, kár hogy nem voltál ott, élvezted volna. - viccelődtem vele. Belevaló, szókimondó pont mint én. Meglepett, hogy még nem volt igazán barátnője, ezen mégis mi a bonyolult? -Ráérek, elmesélheted- tettem egy kisérletet.
Valahogy könnyebb volt kérdezni, mint felelni. Nem szeretek magamról beszélni, alapjáraton még a kérdés is egyszer volt, csak a végén az, hogy meddig maratsz. Pont ez az, én csak szabadságra jöttem ide. Nem tervezek hosszú távra.
-Nos -kezdtem megfontoltan- anya száműzött a nagyszüleimhez, mi szerint itt megnyugszok. Egyébként is rég láttam őket, San Francisko már túlságosan is sok volt számomra - túl sok emléket tartalmazott. - Meddig maradok? - keserűen felnevettem- fogalmam sincs, az a jövőtől függ. La Push szép hely, csendes, kedvesek hozzám az emberek, jó itt lenni. - szemeimet a homokra vetettem.
-Még firtatja is az erejét, de én meg makacsabb vagyok. - dörmögtem halkan, mert már fel is kapott, nem volt mit tenni. Kiválasztotta egy kisebb sziklát, hát jó erre az alkalomra megfelel, de ki tudja mit csinálok mikor nem vagyok vele. Lerakott engem a szilárd talajra, azért élveztem volna még tovább ezt a pózt, de sebaj.
-Azért ugye tudod, hogy ha valamit elhatározok, nem tágítok. Most lehet, hogy erről ugrok, de ki tudja mi lesz máskor- csak jobb, ha tisztán lát. Bár erre, már régebben is rájöhetett volna. Mikor megemlítette a barát szót, elkapott a mérhetetlen fájdalom. Elfordultam tőle és lenéztem a szikláról. -Ha éppenséggel tudni akarod, egy komoly barátom volt, de ő már nincs köztünk. Jobb, ha tudod milyen kockázatos mellettem lenni. - mondtam neki, de nem néztem rá. Megráztam a fejem ,és még mielőtt a könnycsatornám megnyílt volna, lehúztam a kabátom cipzárját, ledobtam a sziklára. Levettem a sötét barna blúzom, és visszafordultam hozzá.
-Ugorjunk! Mit kell csinálnom? -kérdeztem tőle, de közbe menekültem, nincs kedvem Felixról beszélni. Buta vagyok, valami hazugságot is mondhattam volna. Közben a nadrágom gombjával szórakoztam. Már igazán hordhatnék magamnál, egy váltó ruhát. Bár így is a pólóm, és a fekete harisnyám is vizes lesz. Összerezzentem. | |
| | | | Sponsored content
| | Subject: Re: I just need you to know me, just know who Iam [Jenny-Paul <33 ] | |
| |
| | | | | | I just need you to know me, just know who Iam [Jenny-Paul <33 ] | |
|
Similar topics | |
|
| | Permissions in this forum: | You cannot reply to topics in this forum
| |
| |
| |
|
![I just need you to know me, just know who Iam [Jenny-Paul <33 ] Thth121](https://2img.net/h/i107.photobucket.com/albums/m301/HarelquinGirl/Willa%20Holland/thth121.png)
![I just need you to know me, just know who Iam [Jenny-Paul <33 ] ICONATOR_802c5504984cd8796b3951ad04](https://2img.net/h/i26.photobucket.com/albums/c126/adambrodylover17/Willa%20Holland/ICONATOR_802c5504984cd8796b3951ad04.png)