Anna Kenneth

[list]× TELJES NÉV: Anna Kenneth
× BECENÉV: Anna, Ann
× KOR: 20
× NEM: lány
× FAJ: vegetáriánus vámpír

× SZÜLETÉSI HELY: Forks
× SZÜLETÉSI IDŐ: 1936
× CSALÁD:
- apa: Hans Kenneth
- anya: Yvette Jagger
- testvér(ek): Marc Kenneth

× ÁTVÁLTOZÁS IDEJE: 1956
× KI VÁLTOZTATTA ÁT: James


[list]× ÉLETTÖRTÉNET:
1936. január 7.-edikén születtem Forksban. A Kenneth család második gyermeke voltam, bátyám, Jensen két évvel volt idősebb nálam. Amikor én egy éves voltam, anyám újból gyereket várt. Sajnos ő amint meglátta a napvilágot agyvérzést kapott, így nem bővült Kenneth család létszáma, s ezután a tragédia után már nem akartak több gyereket, elég volt nekik kettő, a bátyám meg az én személyemben. Elég szép gyerekkorom volt, a családom nem volt épp jó anyagi helyzetben, de nélkülöztem, enm jártam mindig a legjobb ruhákban, mint a többi lány. Forksban jártam iskolába, középtanuló voltam. Sosem voltam az a felkapott ember, aki középpontban volt. Azt eltekintve hogy szép arcom volt, sok pattanásom volt, s a fiúk is inkább elkerültek. Én voltam a barátaimmal együtt a nyomorbanda, nem számítottunk bele a menők csoportjába.
17 éves voltam, amikor már nem bírtam tovább, változtatni akartam, kezdtem kicsapongó lenni, már meg sem lehetett ismerni, annyira más lettem. Egy csendes, kedves lányból egyszerre csak egy bőbeszédű, nem mindenkivel igazán kedves lány lettem, inkább mellőztem a felesleges pénzkiadást, s így az alakom is javult ha nem vettem édességet meg ilyeneket, s maradt pénzem ruhára meg mindenre. A suliban is másnak ismertek akkor, elkezdtek velem komolyan foglalkozni, sok barátra tettem szert, a fiúk körében is érdekeltebb lettem.
Szép volt onnantól az életem, de ebbe a jó életbe is beleuntam. Hiába lettem a suli szöszije, mert lapos volt nekem már ez, hogy sokan keresik a kegyeim, szürke hétköznapok meg ilyenek. Végre az a nap is eljött, hogy 18 lettem. Aznap a szüleim kisebb családi ünnepet tartottak nekem, kis családi otthonunkban. A csendes estéktől most eltérően aaz éjszakába csalogató hangok visszhangoztak. Apám kiment, hogy megnézze mi az. Sokáig vártunk, hogy visszajöjjön, de nem jött. Anyám és testvérem egyszerre mentek ki. Én továbbra is buliztam, mostmár akkot egyedül. Sikolyokat hallottam, mire azonnal felsikitottam én is, bent a házban. A félelem átjárta a teljes testem, addig csak viccnek vettem, hogy apám nem jött vissza, meg hülyének néztem anyám meg a tesóm hogy idegeskednek. Az egész olyan volt mintha a valóságnól kirángattak volna, egyenesen egy horrorba. Lassan, óvatos lépésekkel mentem az ajtóhoz, hogy kinyitsam. Csak résnyire akartam, de mintha kintről megrántották volna, úgy esett ki a kezemből a kilincs, s láttam magam előtt pár centire egy szőke hajú férfit, éjfekete szemekkel rámmeredve. Hogy mit gondoltam? Azt, hogy mindjárt megcsíp valaki, s felsikítok, de az ágyamban fogom találni magam. Szinte poénnak is vettem ahogy a nyakamhoz fordítja fejét, hisz abba a reménybe rángattam magam, hogy hogyha álmodok nem fogok semmit sem érezni, vagy felébredek. De nem úgy történt. Éreztem a fogait, ahogy beleharap gyenge vállamba, nem kímélve engem. Fájt, elképzelhetetlenül fájt. Nem bírtam sokáig, úgy sötétült el előttem a világ hogy én már megnyugodva gondoltam hogy a sötétség elringat engem valahova messze, esetleg sohasem fog már világos lenni. Tévedés volt.
Forks kórházában találtam magam. Egy tejfelszőke ember, Carlisle Cullen volt mellettem, figyelte az eredményeim, s mosollyal köszönt rám. Sosem láttam azelőtt ezt az embert, mert nem betegeskedtem, nem voltam kórházban, s ahhoz képest hogy nem az én korcsoportom volt, elbűvölt a szépsége. Nem mondott semmi mást, csak hogy ha kérdésem van, keressem fel. Bolondnak néztem. Milyen kérdésem legyen? Nekem van elég bajom, eltűnt az egész családom, azonnal hazaigyekeztem, üres házat találva. A temetőben már megvolt a három sírkő:Oliver Kenneth, Silvia Gorsium es Jensen Kenneth. Egyes egyedül maradtam. Akitől kérdeztem mi történt, nem tudott válaszolni.
Italba fojtottam bánatom, egy közeli bárba mentem. Eddig is megbámultak az utcán, de most sokkal jobban, mindenki megnézett, nem tudtam mire vélni hogy miért. Hülyeség volt hogy nem néztem tükörbe elindulás előtt, akkor észrevettem volna a vörös szemeimet, s Carlislehoz mentem volna azonnal. A bárban sokáig elüldögéltem, mígnem verekedés tört ki. Vér folyt mindenfele, én meg megszomjaztam, azonnal odaugrottam. Nem voltam magamnál, nem tudom hogy ki fogott le, de megint a kórházban kötöttem ki. Carlisle azt mondta, hogy jobb lett volna előbb beszámolni erről, hogy nem vagyok már többé ember, többet nem aludhatok, a szemem kék helyett most a sárga és a fekete között fog ingadozni, a vért jobban fogom szeretni bármilyen italnál, s még sokminden. Nem tudtam eleinte elhinni, de ennek az embernek, akire felnéztem, s cseppet bele is voltam habarodva, elhittem. Megtudtam azt is, hogy hogy alakultam azzá, aki vagyok és hogy ki ölte meg a szüleim. Innentől sem utáltam magam, próbáltam magam megélni, ahogy mondják magányos farkas lettem. Carlisle megtanított vérszívás nélkül élni. Lehet, hogy Carlisle sokkal jobban tetszik, mint a fogadott fia, Edward Cullen. Imádom azt Carlislet, lehet hogy én többet is érzek nála, de megpróbáltam ezt az érzést elfojtva élni. Élni.. ez a szó már nekem nem igazi azután, hogy most örökre a 18 évesek csapdájában ragadtam.


[list]× KINÉZET:
Hosszú szőke hajzuhatag, azelőtt kék szemei voltak, most meg sárgák, ha szomjas akkor feketék. Gyönyörű teremtés, minden egyes arccsontja tökéletesen helyezkedik el az arcán, mintha egy porcelánbaba lenne. Fogai vakítófehérek, s sokszor villantja ki őket. Szemei nagyon kisugárzóak. Bőre a napfényben hevesen csillogni kezd, mint minden vámpírnak. Nagyon jó a kisugárzása az emberek szerint, hideg, tökéletes, mégis van valami pajkosság benne. Azt eltekintve, hogy igen nőies az alakja, nem szereti a kifejezetten nőies cuccokat, szereti a kényelmes darabokat, sok kiegészítővel.

×JELLEM:
Bölcs és titkozatos. Sosem tárja ki minden titkát senkinek sem, úgy gondolja hogy nem tartozik minden mindenkire. Imádja kihasználni a képességét, s az emberek gondolatait megtudni. Imádja, hogy eltűntek a pattanásai, a bőre tökéletes, kívánatos hölgy lett. Szereti a baráti társaságot, de sosem kérne sem segítséget, s sosem mutatná ki, ha egy barátra lenne szüksége. Nála nem meg az a módszer hogy ami a szívén az a száján, ahhoz képest hogy őszinte. Sokat tud beszélni magáról, meg akármilyen témáról. Másképp általában kedves, de kitudja villantani a morgó önmagát, akárcsak a tökéletes mosolyát. Sosem bán meg semmit sem, s elég makacs egy teremtés. Szereti megtréfálni az embereket, főleg hogy mostmár ő egy felsőbb rangot kapott az élettől

× MIT SZERET: vámpírok, vér illata, Carlisle, sötétség, férfiak, társaság, vidámság, titkozatosság, örökre ifjúság, tökéletes megjelenés, különleges képessége (ha egz embernek megérinti a csupasz bőrét, akkor betekintést nyerhet a személy gondolatvilágába)
× MIT NEM SZERET: vérfarkasok, magány, szülei halála, vér csábítása, valakinek a megölése, kísértés, napfény
× GYENGESÉGEI: sokat tud beszélni, haragtartó, bizalmatlan
× ERŐSSÉGEI: zongorázás, koncentrálás