Jennifer Sonja Chabert
Ember
Posts : 50
Join date : 2009-10-27
Age : 31
Location : La Push
 |  Subject: Jennifer Sonja Chabert  Tue Oct 27, 2009 5:38 pm | |
| × TELJES NÉV: Jennifer Sonja, Chabert
× BECENÉV: Jenny, Sonja, Jégcsap, Túlélő xD
× KOR: 18
× NEM: lány
× FAJ: ember
× SZÜLETÉSI HELY: San Francisco
× SZÜLETÉSI IDŐ: 1987 november 28
× CSALÁD:
- apa: David Thomson (Vér szerinti ) Charlie Pales (Nevelő apuska)
- anya: Mary Chabert
- testvér(ek): Pamella Pales (Féltestvér)
 × ÉLETTÖRTÉNET:
Bemutatom egy kicsit a családját, hogy részletes legyen a dolog, és mindent megértsetek.
Átlagos családból származik, sok rokoni szállal. Igaz anyja vérbeli La Pushi lakos volt, de mégse folyik benne az a vér , ami vérfarkassá emelhette volna. Na szóval édesanya Mary Chabert tanárnő, aki La Pushban nevelkedett fel. Fiatalként elég bolondos volt, szeretett kacérkodni, aminek meg is lett az eredménye, összeszűrte a levet egy nagyvárosi örök mozgó riporteri csábítóval. (David Thomson. Jenny vér szerinti apja.) Ezután összeházasodtak, Mary megvált a gyökerektől, és elköltözött San Franciscoba. Nagyszülei Elizabeth Chabert, és Peter Chabert, akik ugyanolyan szerepet töltenek be Lacy -legtöbbször, csak ők hívják így- jellem fejlődésébe, mint az igazi , hús vér szülei.
Szokásos bevezetőként Jenny 1987-ben San Franciscoban, a zöld színű szülőszobában látta meg a napvilágot. Gyermekkora nem volt színes, bár egy létfontosságú dolog mégis akadt, ami megváltoztatta Jenny életét. Az anyja és az apja útjai örökre szétmentek. Kérdés a miért? Mert Davidnek nem volt, jó a kontrollja, a pia és a játékgép a szenvedélye volt. Jenny természetesen az anyához került. Nagy lelki trauma nem érte, mert mindössze 5 éves volt. Apját így se úgyse látta sokat, hisz állandó munka, és a szenvedélyi bekebelezték az összes szabad idejét, de Jennifer még így is szerette. Szegény, gyerekként még, nem tudta úgy felfogni a dolgokat, de később hálát adott az anyának, hogy megszabadította egy kínkeserves gyermekkortól, ami a jellemét is leépítette volna.
Hat évre rá, lett egy édes, közbe keserű nevelő apja (Charles Pales). Akivel nem épp a legjobb kapcsolatot ápolta. Szabályosan utálta, főleg ahogy cseperedett Jenny. Szerinte, csak kihasználja az anyát, és csak az élősködés a szándéka. Meg kell mondani a legrosszabb az , hogy ilyen hosszú idő után , csak úgy besétál egy idegen a Jenny , és az anyja által felépített világba. Ez az igazi ok, hogy Jenny sose tudta elviselni. Meg egyébként is ki szereti a mostoha apákat, bár legalább nem iszik, és játék gépezik. Időközbe lett egy húga is, féltestvére. (Pamella Pales.)
Tinédzserként elkezdett foglalkozni a rajz tudományával, nagyon tehetségesnek indult. Művelte is ameddig tudta. 15 évesen, részt vett egy versenyen, amit természetesen meg is nyert. Bár nem ez volt, számára az érték. Nem a fényes díj, nem az őrá felfigyelt szponzorok, hanem egy kapcsolat. E versenyen, egy feltörekvő banda is részt vett. A banda neve Felix, bandája. Ez a név nem ölt magába túl sok kreativitást, de ami a lényeg, hogy Jenny és az énekes Félix felfigyelt egymásra. Elsőnek csak egy románcként kezdődött, de végül nagy szerelem lett. Jenny az évek során, amik elteltek rengeteg barátot, kapcsolatot szerzett. Volt úgy mond egy külön kis bandája, egy külön kis világa. Az életét is eltervezte,tudta melyik művészeti sulira fog járni, és ha elvégezte, akkor körbe turnézná a világot Felix-el, műveit pedig, persze az, egész világ megfigyelné. De szép álmok, de ez romba dőlt egész hamarosan, nézzük csak a folytatást Jenny életének.
Végzetes nap 2003. december 12:
Jenny élete tökéletes volt, volt barátja, volt szerelme, akiben igazi társat talált. De egyszer minden álomból felébredünk, és elkezdődik az igazi rémálom. Jenny, Félix (szerelme) és pár barátja hazafelé tartottak a jeges úton. Az eső megfagyott az úton, így csillogó jégpáncélt alkotott. Persze nem voltak ittasak, csak épp a moziból mentek haza. Félix vezettet minden rendbe ment, a magnó zaja hamar betöltötte, a kis lég üres tért a kocsiban. Volt egy pont mikor a kocsi megcsúszott, ide-oda csúszkáltak az úton, Félix végül elvesztette az autó felett az irányítást, és egy fának csapódott a kocsi. Az ütés akkora erővel bírt, pár centire voltak a szakadéktól. Jenny előtt ekkor elsötétült minden, már csak néhány ember sikoltozását, és a mentőket azonnal szavakat hallotta meg.
Ébredés a zöld fal közt csövekkel felszerelve.
Halál közt lebegni, olyan mintha csak egy hosszú pihenésre vállalkoznál. Lebegsz, pihensz és közbe semmit se érzel. Jenny napokig volt az intenzíven, a fejét súlyosan beütötte, és sok vért is veszített azon az éjszakán. A kómából nehezen tudták felébreszteni, érezte azt, hogy felesleges. Hetek teltek el így, az orvosok próbálták megnyugtatni a hozzátartozókat, de lelkük mélyén nem sok esélyt jósoltak neki. Mikor végre csoda történt, Jenny szemei szépen lassan kinyíltak, és aggódó szüleivel találta szembe magát. Szerencsére nem szenvedett agykárosodást, de ebbe a pillanatba ásta meg a sírját. Miért is, ugye nem feledkeztünk el, arról, hogy Félix és néhány barátja is benne ült a kocsiba. Jennyvel szomorú hírt közöltek. Félix azonnal meghalt a helyszínen, sőt Katy az egyik barát is követe őt. Jenny elveszítette a szerelmét, és egyik legjobb barátnőjét. Szíve örökre megszakadt és betemette a bánat. Végszóul egy idézettel zárnék : "A világon a második legrosszabb az, ha meghal, akit szeretsz. Az első legrosszabb, ha engeded úgy fájni, hogy te is meghalsz - itt belül."
Utána következő hetek, hónapok:
Jenny hazakerült a kórházból, igaz sok ápolást vett igénybe, közbe méltó temetést rendeztek a két elhunytnak. Ezután Jennynek egy perc nyugalma se volt,ha csak tehette egyedül volt, sírt és csak sírt. A rajzolást örökre eltemette, az ecset nem ugyanúgy állt a kezére, és a rajzaiban is megjelent a fájdalom érzése. Még egyszer kirohanása is volt, az összes képet, és cédét ami Félixre és Katyre emlékeztette a falhoz vágta, összedarabolta, és felgyújtotta. Nem beszélt senkivel, nem evett nem ivott, csak volt, és kész. Megszűnt élni,és érzékelni. Bár a másik két barátnője akik, túlélték az esettet próbáltak segíteni, de ők is maguk alatt voltak. Jenny sehova se járt el. Képtelen volt, valami kis életjelenséget is mutatni. Saját magát hibáztatta, a történtek miatt. Ha nem mennek el a moziba, ha ő vezetett volna, ha itthon marad, ha később indulnak el. Mindig csak a kifogásokat kereste. Szó szerint neki ez az egész, csak egy rémálom volt, az élet néha túl nehéz a halál a megváltás vallotta. Az anya és az apja megelégelte, nem bírták nézni, hogy a lányuk, ahogy telnek a napok leépül. Ezért úgy gondolták, jó lenne neki egy kis levegőváltoztatás. Elrendezték, hogy a nagyihoz költözzön egy időre. Emlékeztek, ugye, hogy a nagyi hova való? Hát La Push. Így került hát Jenny sanyarú sorsává Forks környékére. Nem is tudván, hogy ez a végzete lesz, és hogy itt találja meg azt a személy, aki újra feléleszti, és életet lehel Jenny-be˙  × KINÉZET:
Csak néz rá, ugye milyen kis aranyos teremtményt. Karcsú, vékony testalkat. Közép magas. Hosszú világos barna haja a hátát simogatja, amit általában kiengedve, vagy befonva hord. Arca ovális, amihez két gyönyörű zöldes szemper tartozik. Szája vékony. Barna bőre van, de nem az a csoki barnás, csak inkább karamella. Az öltözködésével, már nem annyit foglalkozik,mint régen. Bár még most is az igényesség, a védjegye. Az öltözéke, változó, de legtöbbször a kényelem a döntő bíró. Sminkjében próbál a természetes szépségnél maradni. Jó formán, semmi különlegesség nincs kinézetében, csak az, hogy van egy tetkója, amit fogadásból csinált. E tetkó, egy kisebb lepkét ábrázol, ami kitárja szárnyait. Szerintem, ha ránézel, egy bolondos gyereket látsz, akiben ott van a művészi hajlam, és az érzékiesség. Szemében ott csillog, sokévnyi fájdalom.
×JELLEM:
Baleset előtt:
Életvidám csajszi volt, szeretett olvasni, zenét hallgatni. Rajzolás volt a szenvedélye. Mindenkihez volt, egy jó szava. A mosoly mindig ott ragyogott az arcán. Szerette, ha ez emberek őszinték. Szeretett barátkozni, szórakozni, kimozdulni, és a természetet. Nem volt, zárkózó típus.
Baleset után:
Mi határoz, meg egy embert? Tettei, és azok a tettek, amik körülötte történnek. Az ember sokszor változik, Jenny jelenleg ilyen. Nem tudtam, hogy ennyire meg tudd változtatni valakit valami. Jenny, olyan lett, mint egy szikla. Sérthetetlen, mert egyszerűen nem tudna több csapást elviselni. Érzelemmentes lett. Utál mindent, ami körbe veszi. Beburkolózott, mint csiga a házába, és soha, nem szándékozik onnan előbújni. Számára mindig, borús az ég. Elviselhetetlenül bunkó tud lenni. Nem barátkozik senkivel, foglalkozik semmivel, mintha egy robot lenne, csak épp van szervezete. Nem beszél feleslegesen, csak, ha kérdezik, ő szívesen válaszol kerek egész mondatokba. Az, az tisztára ellentéte lett, az előző énjének. Új Jenny született, és nagy csoda, vagy valaki kell ahhoz, hogy kirántsa a mélyből. Alapvetően, még mindig ott lapul benne, a bolondos, élettel teli lány, aki szeret rajzolni, és szereti, ha nap kisüt.
× MIT SZERET:Semmit. Jól van, valamit mégis csak kell. A magányt, és az esőt, mert akkor senki se látja, hogy könnyezik.
× MIT NEM SZERET: Túl hosszú felsorolni, a világon lévő minden tárgyat, érzelmet, embert.
Amit ki nem állhat, az a sajnálat, kíváncsiság.
× GYENGESÉGEI: A bunkóssága, és hogy ennyire kezelhetetlenek az érzései, amik jó formán nincsenek is.
× ERŐSSÉGEI: Van jogsija, ez erősség? Azt, hogy annak ellenére, amik történtek vele, mégis túlélte. Igazi túlélőnek tartja magát. Nem borul ki mások előtt, ez igazából a nőknek egy igazán jó tulajdonságuk.
Last edited by Jennifer Sonja Chabert on Sat Nov 07, 2009 4:19 pm; edited 4 times in total | |
|
