Twilight világ
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Twilight világ

Twilight szerepjátékos oldal
 
HomeSearchLatest imagesRegisterLog in

 

 Life is tuff. Than you die...Greg&Jess

Go down 
2 posters
AuthorMessage
Jessica Elisabeth Angel
Vegetáriánus vámpír
Vegetáriánus vámpír
Jessica Elisabeth Angel


Posts : 113
Join date : 2009-10-26

Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Empty
PostSubject: Life is tuff. Than you die...Greg&Jess   Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Icon_minitimeWed Dec 09, 2009 2:03 pm

Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Fu9chc Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Fu9chc

Az erdő mélyén van egy kis ház. Nem is háznak nevezném, hanem romnak. Az emberek messze elkerülik, talán azért mert bármelyik pillanatban beomolhat, vagy mert úgy hírlik farkasok és misztikus lények lakhelye a monda szerint. Az öreg nagypapák a tűz mellett rémisztő történeteket mesélnek unokáiknak az éjszakai vonyításokról és halálsikolyokról, melyek Forks csöndjét zavarják meg. Szerintük ez történik. Szerintem, a szagokból ítélve, vérfarkasok tanyáztak itt sok ideig, valószínűleg ők is rombolták le így szegény kis vadászházat. Egy emberi lénynek kibírhatatlan hely...De nekem...Nekem tökéletes lesz! Már ha felújítom.
Egy napja találtam rá. Fel kell újítanom az egészet. Nagy meló lesz, de megéri, azt hiszem. Szerencsémre áram már van benne, mert ha azt is nekem kellett volna megoldanom, inkább leromboltam volna. Egy nap sok idő, úgy néz ki, hisz azóta dolgozok a kicsi házamon(amit én tulajdonítottam magaménak), és már csak a tető van hátra. Valahogy meg kell oldanom, hogy ne essen be a víz a lyukakon. Ja, meg bútorokat se ártana szereznem.
Hogy én hogy vagyok? Az valami katasztrófa. A pólóm elszakadt a törmelékek hordásánál, a gatyám piszkos a portól, de ez semmi ahhoz képest, ami belül folyik bennem. Nagyon régen nem „táplálkoztam” már, és nagyon régen nem voltam szomjas. Minden idegszálam megfeszül, de nem mertek elmenni vadászni. Azért, mielőtt megkérdeznéd, mert még nem nagyon vágom hogy hol vannak a határmezsgyék, vagy emberek, vagy a vámpírok területei.
Minden egyes hirtelen neszre, akár csak egy mókus motoszkálására, az egész testem görcsbe rándul. Nem egy kellemes érzés. Figyelek, hátha egy ember jön, vagy esetleg kaja, (bár miért is repülne a sült galamb a számba, természetesen nem jött) vagy netalántán meg akarnának támadni. Ki tudhatja? Már koncentrálni is alig tudok olyan egyszerűen. A tetőn guggolok, és két dolgon gondolkozok: 1. Hogy kerültem ide? 2. Mit kéne most csinálni? +1. Valahogy egy gerendát kéne betenni oda keresztbe, de hogy hogy maradjon az ott meg...Az passz.
Hirtelen megmozdul valami mögöttem. Minden tagom megmerevedik. O-ó. Ezt nem kellett volna. Érzem, ahogy a drága jó gravitáció elkezd húzni a föld felé, és én zuhanok a levegőben, majd 1,4 másodperc múlva a hűvös fűben heverek.
Hát ez fantasztikus. - fut át az agyamon. Majd:
-A francba – motyogom, majd feltápászkodok, és körülnézek.
Back to top Go down
Gregory Adams
Ragadozó vámpír
Ragadozó vámpír
Gregory Adams


Posts : 35
Join date : 2009-10-28

Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Empty
PostSubject: Re: Life is tuff. Than you die...Greg&Jess   Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Icon_minitimeThu Dec 10, 2009 12:46 pm

Mit keresek én még mindig itt? Az elmúlt időben többek között erre a kérdésre kerestem a választ. Lehetetlen egy hely ez, minden értelmet felül halad, vagy legalább is az enyémet, hogy mégis hogy lehet itt kibírni egy hétnél tovább, anélkül hogy az őrület határára kerülne az ember, vagy bármi más. De valamiben biztos voltam, hiába minden szimpátia hiánya, a borzasztó időjárás, valamiért lehetetlen innen minden bűntudat nélkül elmenni, pedig minden bizonnyal ez lenne a legokosabb döntés. A látszólag átlagos, szürke kisváros koránt sem veszélymentes övezet. Minden sarokban más és más meglepetés vár. Vérfarkasok, barátságos és barátságtalan vámpírok, akik abban a helyzeti előnyben vannak, hogy ismerik a terepet. Ha valamivel kevesebbet tudok, mindig kisebbségi érzetem támad, ezt pedig most felhasználtam önmagam ellen. Próbáltam elhitetni magamnak, hogy csak azért vagyok itt, mert rá akarok jönni a titok nyitjára, hogy Forks hogyan képes arra, hogy magába szippant és nem ereszt, hogy úgy érezd, mintha mindig is csak erre vágytál volna.
Csak ma már több tízszer bejárt ösvényeken sétálgattam. Most valamiért emberi tempóban, nem volt kedvem loholni. Ugyan azok a fák, most is északról nőtt rájuk a moha. A földön egyre csak rothadó levelekkel már nem játszott úgy a szél, mint két nappal ezelőtt, a felhők megerősödött sereggel, de minden féle esőzési szándék nélkül lebegtek az égen. A táj most mintha megnémult volna, csendes és nyugtalanító, kifejezetten irritált. Megnéztem alaposan egy elszáradt bokrot, majd tovább mentem. Nem állt össze sehogy a kép, miért nincs semmi életre utaló jel a közelben. Meglehet kívül voltam jócskán a turista útvonalon, de ez a túlzott nyugodtság egészen baljós volt.
~ Lehet, hogy teljesen paranoiássá váltam volna? Úr Isten, olyan leszek, mint egy gyagyás vénember, és galambokat fogok etetni egy üres parkban? Azt azért mégsem kéne nagyon…
Megráztam a fejem. Nem akartam gondolkodni. Amúgy sem nagyon szoktam, mégis miért épp most álljak neki? Lehunytam a szemem, és próbáltam a hangokra figyelni, már mint, amik a természetben hallhatók, a fejemben még nem találkoztam velük. Úgy két mérföldre, mintha építkezés zaját hallottam volna. A kíváncsiság úrrá lett rajtam, fogtam magam, és nyugatra vettem az irányt, ahonnan a hangok érkeztek.
Nem telt bele két perce, mire elértem egy légypiszok méretű rétre. A tetőn ismerős alakot láttam légtornászt imitálni.
- Jessica?
Tettem fel a kérdést, inkább csak magamnak, túl halk volt ahhoz, hogy bárki más hallja. Aztán a következő pillanatban, amikor arra néztem csak egy zuhanó testet láttam a földön landolni. Elkerekedett szemekkel bámultam, majd kényelmesen mellé sétáltam, és lenéztem rá. Olyan déjá vu érzésem támadt ettől.
- Neked sosem mondták még, hogy nézz a lábad elé? Lassan félelmetes, hogy folyton a földön fetrengsz. Mégis, mi olyan jó ebben?
Back to top Go down
Jessica Elisabeth Angel
Vegetáriánus vámpír
Vegetáriánus vámpír
Jessica Elisabeth Angel


Posts : 113
Join date : 2009-10-26

Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Empty
PostSubject: Re: Life is tuff. Than you die...Greg&Jess   Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Icon_minitimeSun Dec 13, 2009 1:15 pm

Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Fu9chc Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Fu9chc

A nap először túl erősen sütött (ha lehet ilyet mondani Forksban) a beszélő háta mögött, hogy megismerjem, de aztán gyorsan hozzászokott a szemem, és kivettem a fölém tornyosuló Greg-et. Elég érdekes helyzet. Már másodszorra futunk úgy össze, hogy én valahogy eltanyálok, vagy leesek egy háztetőről. Legközelebb, komolyan mondom, én akarom őt a földön látni. Hehehe. Majd jól ellököm. Rossz az aki rosszra gondol. (Akkor én rossz vagyok?...)
-Jó, valami tényleg nem stimmel velem, de attól még nem kell beszólni, jó?-Mondom tettetett sértődöttséggel. Valószínűleg én örökre megmaradok 16 éves problémás kamasznak, és közben 100 éves nagymamának. Nagyon poén!
De azért azt nem szeretném, hogy sokáig ilyen állapotban lásson. Mármint a ruháim. Próbálom eldönteni, hogy mi legyen, majd felteszem a kezem.
-Hmm, egy pillanat- mondom, majd megfordulok, és néhány pillanat múlva újra felé közeledek, talpig új felszerelésben, amit az imént rángattam ki a táskámból. Érdekes, hogy még itt látom. Azt mondta, hogy Forks egy unalmas kis város. Aztán még mindig itt van. Ennyit erről. Megállok mellette, és ránézek a félig kész házra. Karba font kézzel szemlélem a munkám, ami háááát, kedvesen szólva se lett a legjobb. De! Ezt nem szabad elárulni, hogy így gondolom, mert akkor csak megnőne az egója, hogy ő pasi és jobbat tud építeni.
-Na, hogy tetszik?- nézek rá kíváncsian. Tényleg érdekel mit fog mondani. Ajtó még nincs, így be lehet látni a szétszórt cuccaimra az előszobába. Még nem volt időm elpakolni, jó? Nem kell rögtön olyan következtetéseket levonni, hogy rendetlen vagyok. Istenem, itt egy örökkévalóság, és rendet rakni nem lenne időm? De majd lesz!Gyors témaváltás.
-És te mit keresel még mindig Forksban?
Back to top Go down
Gregory Adams
Ragadozó vámpír
Ragadozó vámpír
Gregory Adams


Posts : 35
Join date : 2009-10-28

Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Empty
PostSubject: Re: Life is tuff. Than you die...Greg&Jess   Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Icon_minitimeThu Dec 17, 2009 12:22 pm


- Én? Én aztán nem szóltam be neked, csak intelligensen lekezeltem ezt a helyzetet, mármint hogy igen ritkán találkozunk úgy, hogy két lábon vagy. De ezzel nincs bajom.

Mondtam mosolyogva, és kezet nyújtottam, hogy segítsek felállni neki, de a nélkül is megoldotta. Nem hiába, azért ügyes lány. Örültem, hogy találkoztunk, jobban, mint mutattam. Olyan lehettem, mint egy ötéves kisgyerek, aki meglátja a karácsonyfa alatt a régóta áhított tűzoltó autót, de utálja az apját, ezért csak annyira mutatja háláját az ajándékért, hogy megőrizze azt a félszeg hozzá állását a dologhoz. Azért, lehet, hogy egy kicsit jobban hadartam ahhoz, hogy a közömbösség látszatát fenntartsam… Sóhajtottam egyet, inkább hagytam, hogy ő beszéljen, nem jutott eszembe semmi értelmes, csak álltam, ez így kényelmes volt.
- Öhm. Persze, ráérek várni.
Meg tulajdonképpen bármire ráértem. Nem siettem sehova, nem várt senki. Az időtől meg már amúgy is függetlenedtem, annyira, mint az összes többi fizikai tényezőtől. Sokkal boldogabb nélkülük a világ. Néztem, ahogy bemegy azon a valószínűleg ajtónak funkcionáló valamin. De Jessica – nak nem tartott tovább az a bizonyos folyamat – mint utóbb kiderült az átöltözés – úgy hét másodpercnél, azt hiszem. Csak ennyit számoltam onnantól meguntam és a felhőket bámultam, fogalmam sincs mennyi ideig.
- Hmm. Nem rossz. Szép ez a ruha.
Fordultam felé, miután kijött. Bár az igazat megvallva nem sok különbséget láttam vagy fordítottam arra, hogy az előzőhöz képest megkeressem a különbségeket. Annyi biztos, hogy tisztább volt, de a többi… Ki tudja? Belenéztem a szemeibe. Nagyon-nagyon sötétek voltak, bizonyára szomjas volt. Majd kérdésére a tekintetem a házkezdeményre vettetem. Az igazat megvallva soha nem értettem az építkezéshez. Annyi szent, hogy mindenképpen kell hozzá a merőleges, a párhuzamos és a vízszintes helyes használata meg a téglák, meg ki tudja még mi. Sóhajtottam egyet, szerintem minden volt már rajta, ami egy épülethez kell, leszámítva a tetőt, meg olyan dolgokat, aminek a felfogását meg sem kísérelném. Tanácstalan voltam, nem tudtam, hogy ez egy egytől ötös skálán szakértői szemmel hányast érdemelne, így osztályozás helyett csak pár szakértőinek hangzó hümmögést hallattam, valahányszor új részleteket néztem a házon.
- Szerintem nem rossz. Csak azt mond meg, mi ez a bűz, ami árad belőle?
Közelebb mentem egy lépést. Ha nekem kellene megállapítanom, talán alakváltónak mondanám, de ez a gondolat is szerintem csak a paranoiám szüleménye lenne. Egyszerűen stressz helyzet nélkül tompák az érzékeim, és kifejezetten nyugodt voltam, szóval a helyes megállapításról nem is reménykedtem magamtól…
- Hogy mit csinálok Forksban? Hát, gyakorlatilag a város határát két méterrel ezelőtt elhagytam, szóval már semmit.

Back to top Go down
Jessica Elisabeth Angel
Vegetáriánus vámpír
Vegetáriánus vámpír
Jessica Elisabeth Angel


Posts : 113
Join date : 2009-10-26

Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Empty
PostSubject: Re: Life is tuff. Than you die...Greg&Jess   Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Icon_minitimeSat Dec 26, 2009 11:37 am

Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Fu9chc Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Fu9chc
A közelben egy szarvas suhant el. Jó, olyan négyszáz méterre, de mire elhatároztam magamban, hogy itt hagyom Greget, és a szarvas után vetem magam, már a szagát sem éreztem. Greg ugyanúgy állt mellettem. Megpróbáltam a figyelmem újra felé fordítani, de ez egy ilyen kizökkentés után korántsem egyszerű.
-Pedig annak tűnt.
Mondom fejemmel még mindig arra fordulva. Majd lassan újra felé fordulok és a szemébe nézek. Körülbelül ugyanúgy nézhet ki mint múltkor, de mégis máshogy. A maga módján szép, sőt gyönyörű. Nem az a csodálatos szépség, mint más vámpírok, de elég helyes. Megereszt felém egy félszeg mosolyt. Helyeske, Visszamosolygok, mi mást tegyek? Hirtelen ötlettől vezérelve nagy lendületet veszek, és meglököm teljes erőmből. Ennek következtében egy másodperccel később újfent a földön találtam magam, Greggel együtt, és azt veszem észre hogy nevetek. Oké, lehet hogy néha úgy viselkedek mint egy őrült, de állítólag meg lehet szokni. Lent fekszünk a földön és én nem látom értelmét annak hogy felkeljünk most. Vagyis persze, lehet hogy értelmesebb lenne állva esetleg ülve beszélgetni, de akkor nem lehetne látni a szép napos eget amivel a mai nap meglepett minket. Az ég kéken ragyog, akár a bőrünk a fényben. Sosem tudtam megszokni ezt a csillogás dolgot. Pontosabban azt nem, hogy nem mehetek ki napfényre a tömegbe. Ez kicsit frusztráló.
-Ez a szag kérlek szépen a farkasoktól származik- kezdtem el magyarázni.Ezt azért illik tudni.-Azt ne mond hogy nem hallottál még róluk.
Felé fordulok, és a fejemet a könyökömre támasztom. Ha nem lennék ennyire éhes még élvezném is a helyzetet.A lökdösődés kicsit elterelte a figyelmem, de most megint eszembe jutott, és még jobban kapar és ég a torkom mint azelőtt. Ilyenkor szokott az jönni hogy cigi. Mivel már nem árthat, ezért van szivem elszívni néhány szálat, és igenis csillapítja a szomjat! Szokott lenni nálam valahol egy dobozzal...
-Az a véleményem, hogy ezt a házat használták búvóhelyül amikor átváltoztak. Ugyanis van egy pár alakváltó erre felé, állítólag. Van egy cigid? És tájékoztatlak hogy még igenis a város határon belül vagy. A város ott ér véget.
A tisztás tőlünk távolabbi részére mutatok, majd kis gondolkodási idő után megunom azt, hogy egy harkályt bámulok, és felpattanok. Valahogy meg kell oldani ezt a helyzetet. Vagy kikotrom a cigimet, vagy elmegyek vadászni. Kezdjük az előbbivel.
Nyugodt tempóban kezdek el sétálni a ház felé, ahol a cuccom is van, majd benyitok a félig kitört ajtón. Szinte csodálkozom magamon, hogy ennyi erőm van még. De úgy látszódik erősebb vagyok, mint amikor legutóbb ilyen szomjas voltam. Kinyitom a bőröndöm, egyikét és egy kis keresgélés után végre megtalálom. Mint egy rossz függő, komolyan. Szánalmas. Ez az. Szánalmas és hülye vagyok. Bele kell törődnöm.
Nem tudom Greg követett-e, de előveszem a gyújtóm, és a régi gáztűzhelynek dőlve mélyet szippantok az izzó cigiből. Mindjárt jobb.
Back to top Go down
Gregory Adams
Ragadozó vámpír
Ragadozó vámpír
Gregory Adams


Posts : 35
Join date : 2009-10-28

Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Empty
PostSubject: Re: Life is tuff. Than you die...Greg&Jess   Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Icon_minitimeSun Dec 27, 2009 6:20 am

Azt hiszem, zokon vette, azt, amit az előbb mondtam. Pedig én tényleg nem tehetek arról, hogy képtelen megállni a lábán, ahogy arról sem hogy kihaltak a mamutok. Rettentő, hogy ezen, hogy lehet ennyit problémázni, én csak közöltem az általam látott tényeket. Bár, talán mindegy is.
- Nem annak szántam, hidd el. Bár, nem akarom kierőszakolni a hitedet. Az nem volna túl udvarias…
Elhallgattam. Nem jutott semmi eszembe, még az indítékom sem, hogy miért kezdtem, most magyarázkodni. Furcsa ez az egész, csak azt nem tudom, miért. Sóhajtottam egyet, és inkább folytattam azt az időtöltésem, miszerint Jessica-t bámulom. Csodálatos volt, ámulatba ejtő. A haja kissé kócosan, de sötéten omlott a vállára, alacsonyabb volt, mint emlékeztem, pedig eddig sem tartottam egy fél óriásnak és volt a szemében valami. nem is tudom, talán szomjas lehetett, bár, ahogy eddig elnéztem ez nem kérdéses, de olyan volt, mintha valamire koncentrálna. Csak nem tudtam, mire. A mosolya káprázatba ejtett. Nem is emlékeztem senkire, akinek ennyire jól állt volna egy mosoly, mint neki, mintha kiteljesítené az egész valóját, és ez tette még érdekesebbé, legalábbis számomra. Teljesen belevesztem az arcába, egy pillanatra el is bambultam, de mire észhez tértem már a földön találtam magam. Jó formán sokkot kaptam, ez azért tényleg váratlanul ért! Ott feküdtem a fűben, és csak arra tudtam gondolni, hogy talán téves az elméletem, miszerint nem vagyok normális. Módosítottam magamban: az effajta lehet, hogy igazából elfogadott viselkedés, csak én nem tudok róla. Mi változott ezerötszázas évekhez képest? A helyzet lehetetlenségén csak nevetni tudtam, de ezzel nem voltam egyedül. Bár, az is lehet, hogy rajtam nevetett. Igen, a vérbosszú édes, kárörömmel teli kacaja, ez csengett most a fülembe. De ha már a mohaszinten kötöttem ki, kerestem a pozitív oldalát a dolognak, és be kellett látni volt neki. Oldalra fordítottam a fejem, úgy hogy őt lássam.
- Azt hiszem, most megértettem, hogy miért kedveled ezt a földön fekvést. Innen minden olyan más. Például, látod azt a felhőt? – mondtam, miközben kinyújtottam a kezem az ég felé, amit különö9s módon most a kék szín uralt. – na, azt biztosan észre sem vettem volna.
Rámosolyogtam, majd hallgattam a kiselőadását a ház szagáról. Persze, Forks és a drága látod kis védelmezői, az alakváltók. Igen sok legenda szól róluk, elég, ha benéz az ember egy legalább a nyolcvanas évek előtt alapított antikváriumba, rögtön annyi írásos emléket talál a mítoszokba való lényekről, hogy természetes, hogy több mint a felét őrült írók ostoba fantáziájának szüleményeként tartja számon. És igaza is lesz részben, csak éppen a másik felét tartja valósnak, mint ami különben. Amúgy meg élőben nem igazán találkoztam még a megnevezett fajjal, vagyis, úgy még nem, hogy szemtől szemben, kettesben. Kár emiatt, egyszer igazán kipróbálnám, hogy milyen.
- Minek neked cigi? És különben is, nem vagy egy kicsit fiatal még ahhoz, hogy dohányozz? Nincs az a boltos, aki hajlandó lenne neked eladni, vagy tévedek? – nevettem ezen a kérdésén, lehetetlennek tűnt nekem, hogy valaki úgy váljon szenvedély beteggé, hogy közben még csak nincs is hatással rá a szer – Biztos, hogy ott végződik Forks? Akkor mindenképpen válaszolnom kell. Hmm… Mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, téged kerestelek.
Hirtelen felpattant. Olyan idiótának éreztem magamat egyedül a földön heverve. Ez kétségbeejtő volt, lehet, hogy végig ez volt a célja. Felálltam, majd jobb ötlet híján követtem őt a házba, jóllehet, senki sem hívott be. Belülről ijesztőbb volt ez a hely, mint gondoltam volna, de összhatásában nem volt rossz. Kifejezetten az a hely, ahova még Hallovin-kor sem mernek bejönni a cserkészlányok cukorkát kérni, de azért még itt is szolgált egy kis tatarozásra. Kezdetben mondjuk a falakról a lyukak eltűntetése. Valószínűleg a konyha volt az a szoba, ahol megtaláltam. Legalábbis a megmaradt bútorzat ezt engedte sejtetni velem.
- Enyje, hát mégis rágyújtottál? És mi lesz, ha rákos leszel? Elvégre is, sehol sincs leírva, hogy ez lehetetlen.
Közelebb mentem, úgy fél méterre álltam meg előtte. Ránéztem a kezében tartott csikkre, olyan élvezettel szívta, ez különössé tette ezt az egész helyzetet, és kábé úgy festett vele, mint egy lázadó tinédzser, aki mindenképpen valahol keresztbe akar tenni a szüleinek.

Back to top Go down
Jessica Elisabeth Angel
Vegetáriánus vámpír
Vegetáriánus vámpír
Jessica Elisabeth Angel


Posts : 113
Join date : 2009-10-26

Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Empty
PostSubject: Re: Life is tuff. Than you die...Greg&Jess   Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Icon_minitimeSun Dec 27, 2009 1:13 pm

Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Fu9chc Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Fu9chc

Elégedetten fújom ki a füstöt a számból. Nézem ahogy eléri a plafont és semmivé foszlik. Semmivé foszlik, mint annyi minden. Az életem, anya, Peter, az emlékek. Én is így járhattam volna, ha nem vagyok olyan makacs, és nem akarok meghalni. Békés és szomorú életet élhettem volna, és öregen meghalni, eltűnni egy nyom nélkül.
-Ne magyarázkodj. Nem fogok megsértődni, nem vagyok olyan. Ahoz túl rövid az élet.
Valahogy mindig ilyen furcsa hangulatom lesz amikor cigizek. Nem tehetek róla. De néha igenis jót tesz. Úgy érezni mint régen, amikor az erdő szélén először beleszippantottam egy nagyon rossz szálba, és majdnem megfulladtam úgy köhögtem. De akkor is felnőttnek hittem magam.
-Nem kéne mindig a múlton rágódnom-motyogom halkan magamm elé. Most már úgyis mindegy mit mondok. Greg már elkönyvelt annak akinek, ha meg nem, akkor már nem is fog. Ennyi.
-Igazad van, kiskorú vagyok- elnyomom a csikket a tűzhelyen. -Legalábbis az amerikai állam szerint.
Elgondolkozok. Elszívjak még egy szálat? Nem nézne ki túl jól...Inkább elrakom a dobozt, és próbálom megtartani azt az érzést, amit a cigi hagyott. Olyan mintha vérgőzt szívnék be. Egy ideig nem éget a torkom, és így kibírom a szomjúságot
Dolgom végeztével inkább fogom magam, és felegyenesedek, minthogy bentmaradjak a még piszkos és dohos házban. Kisétálok, és szívok egy mély levegőt. Külömböző illatokat és szagokat fúj felénk a szél. Lehet érezni a tél illatát. Minden végtagomat átjárja az hogy közeleg. Mármint a tél. És egy újabb szrvascsorda is. Megállok az ajtó előtt, és a mellkasomra fonom a karom.
-Azért csinálom, mert csillapítja a szomjúságomat. És már szívom egy pár éve, és még nem lett semmi bajom. Ergo...-mondom felé fordulva, mosolyogva. Tényleg nem hiszem hogy rákos lehetnék.Ennyire azért nemm cseszhet ki velem a természet. Hogy rákosan éljek mindörökkön? Na neee, nem lenne fair. Szélesen elmosolyodok a válaszára. Nagyon jó válasz.
-Helyes- mondom, majd közel lépek hozzá, megint kiszorítva a levegőt kettőnk közül majd megcsókolom. Elhúzódok, majd rámosolygok. A szarvascsorda még nem járhat messze.
-És most, ha megbocsájtasz egy percre- mondom, majd belevetem magam az erdőbe.

megjegyzés: nem befejezésnek szántam, csak ez jött. remélem játszunk tovább (:
Back to top Go down
Gregory Adams
Ragadozó vámpír
Ragadozó vámpír
Gregory Adams


Posts : 35
Join date : 2009-10-28

Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Empty
PostSubject: Re: Life is tuff. Than you die...Greg&Jess   Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Icon_minitimeMon Dec 28, 2009 8:17 am

- Rövid az élet? Ezt most komolyan mondod? Kicsit érdekes felfogásod van az idővel kapcsolatban. Bár, nem hibáztatlak. Ez az egyetlen dolog, amit még Einstein sem tudott definiálni.
Csak néztem, ahogy kifújja a kékes-szürkés, gomolygó színű füstöt. Olyan különös volt, főleg azért, mert nem láttam az értelmét,m az ilyen dolgok általában megmozgatják a fantáziámat. A dohányzás amúgy meg kifejezetten amerikai kultusz, szóval az USA-ban elszívni egy olyan szálat, amit eredeti brazil illegális munkások szettek a gyapotföld mellett, hónapokig szárítottak meg miegymás, na szóval, biztosan ennek is megvolt a maga szertartásos kis érzése, ami nélkül élni sem lehet, de mind ezek ellenére akkor sem tudtam felfogni, hogy egy vámpír miért tart magánál ebből az élvezeti szerből. Még csak nem is képes arra, hogy felszabadítsa az endorfint, sőt, még csak az se biztos, hogy a boldogság hormonnal rendelkezünk. De ami még ennél jobban érdekelt, hogy mégis mit értett az alatt a mondat
alatt.
- Miért ne kéne? A múlt az egyetlen dolog, ami biztosan nem változik. Na jó, azért ez a mondatom,lehet, hogy egy közhelygyűjtemény, de nem szaladhatsz el előle. Nyugodtan rágódj csak rajta, nem lesz könnyebb, de nem lesz akkora éle sem. Mindent egybe véve az emlékezés jó. Bár, ez attól függ, hogy egész pontosan a múlt melyik részén nem akarsz csámcsogni.
Szükségtelenül cinikus voltam, már megint. Furcsa, valahogy sosem tudom, hogy mikor kéne befogjam a szám, de ezt is meglehet szokni, csak kerülni kell, hogy a politika közelébe férkőzzünk.
- Amerikának igenis jó törvényei vannak! Többnyire. Bár a halálbüntetést én mindig is elleneztem. Sőt, tulajdonképpen mindenféle büntetést. Még jó, hogy semmi hatalmam sincs ilyen téren. Kész anarchia lenne. De, ha mindenképpen olyan helyre akarsz kerülni, ahol a kormány képtelen beléd kötni, javaslom Bronx-ot vagy a Szaharát. Ott aztán éjjel, nappal bagózhatsz. A kutyát sem érdekled. Meg ott van még az Antarktisz is, de akkor vigyél kabátot. Ha akarod el is kísérlek.
Ma úgy tűnik egy új dolgot tanultam. Szóval mégis csak van valami haszna a pöfékelésének. Cseles, és agyafúrt megoldás, bár szerintem
egyszerűbb lenne a problémát mégis csak vadászattal megoldani. De az alkotmány akárhányadik pontja kimondja, mindenki rendelkezik szabad akarattal, jogokkal - például a hallgatáshoz - és szólásszabadsággal. Meglehet, nem vagyok papíron még csak létező személy sem, nem hogy ennek a demokratikusnak nevezett akárminek az állampolgára, de ezek talán rám is vonatkoznak. Meg persze rá is, így ezekkel az érvekkel letettem a vágyról, hogy megakadályozzam hogy dohányozzon. Inkább követtem őt az udvarra. Meg mertem volna esküdni, hogy vagy négy fokkal hidegebb lett az öt perccel ezelőtti időjáráshoz képest.
- Ugyan már. Ez az egész rég nem arról szól, hogy fair legyen valami. Az élet célja mindig is az volt, hogy jól kicsesszen velünk. Egy jót tanács, tegyél magasról mások véleményére, nélkülük is ugyan olyan jól el tudsz rontani dolgokat.
Úgy tűnik, semmiben sem értek egyet vele. Vagyis, nem ez az
első alkalom, hogy valamiben leszólom, de egész mókás volt ezt tenni. Én jól szórakoztam. A csókja váratlanul ért, de jól esett. Olyan más volt, mint legutóbb. Nem tudom, mi lehetett a különbség, de biztos volt.
-Én várni fogok. Csak siess.
Rámosolyogtam, majd tüntetőleg leültem a földre, keresztbe fontam a karjaim és néztem a tova szaladó lányt.
Back to top Go down
Sponsored content





Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Empty
PostSubject: Re: Life is tuff. Than you die...Greg&Jess   Life is tuff. Than you die...Greg&Jess Icon_minitime

Back to top Go down
 
Life is tuff. Than you die...Greg&Jess
Back to top 
Page 1 of 1
 Similar topics
-
» come on! we are going to live forever! -Greg & Jess játszótere-
» No music, no life
» The White's secret life[Vanessa and Chelsea]
» "I'd like to make my self believe, that planet earth moves slowly" (Tom & Jess game)
» Sometimes it's the smallest decisions that can change your life forever[Alex-Angelina]

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Twilight világ :: .forks. :: .erdő. :: Vadászház-
Jump to: