Egy pár szavas intelem egy órára szól, egy könyv egy egész életre.(Nina, Liz)

*Még nem jött meg a válasz Saméktől. Remélem, hogy befogadnak majd...Nagyon reméltem. A jövőmön gondolkodtam reggel, miközben öltöztem. De aztán rájöttem mi kell most nekem. Egy táskába beleraktam a cuccaimat, és kimentem az erdőbe. Átváltoztam. Jó érzés volt. Jó érzés volt, hogy van - ha átmenetileg is - otthonom, ahová visszamehetek, és nem kell farkas alakban lennem 3 hónapon át. És normális ételt ehetek. Mind ez annyira felvillanyozta a kedvem, hogy vidáman ugrálgattam az erdőbe. Megkergettem néhány őzet, és habár simán utolérhettem volna, nem bántottam őket. Most nem. Ha ehetek mást is, nem támadok meg semmit. Sajnálom azokat a szegény állatokat. Még ma is a fejemben visszhangzik nyöszörgésük.
Szóval farkas alakban mentem az erdőbe, mikor arra gondoltam, hogy elmegyek egy elhagyottabb öbölbe. Tegnap felfedeztem, és úgy gondoltam, oda senki nem megy. És kipróbálhatom milyen farkas alakban úszni. Elég vicces lehet. Ezzel a szándékommal megindultam arrafelé. El voltam merülve gondolataimban.*
~ Olyan jó lenne családban élni. Utálom már a vándorlást. De hát még is csak a családtagom. Nem küldhet el... Milyen jó lenne a falkában élni. Kíváncsi lennék, milyen elkapni egy igazi vámpírt. Vagy, hogy milyen egy vámpír....még sosem találkoztam eggyel sem élőben. Csak éreztem a szagát...Förtelmes, olyan édeskés olyan...~*Gondoltam és az zökkentett ki, hogy láttam megérkeztem. Aztán azt is láttam, hogy ott egy lány. Aki valószínűleg nem tud semmit. Egy halk nyüszítést hallattam, és hátráltam két lépést.*

//Bocsi, hogy ilyen rövid lett...nem tudok hosszúakat írni//

Egészen belemerültem a könyvbe. Átéreztem a főhősnő szerepét, akit éppen megtámad egy farkas. És amikor megmenekül, egy másik veszi üldözőbe. Aztán csak azt vettem észre, valaki vonít mögöttem. Hátranéztem egy farkas volt az. Hirtelen nevetnem kell ezen. Farkasról olvasok, és itt termed egy. Ha sárkánról olvasnék az is itt teremne?
-Hahaha!-vihogok, közben azon gondolkozom biztos a képzeletem szüleménye. De nem bírok tovább olvasni. Azért mégis csak egy nagyra nőtt veszedelem szuszog mögöttem. Kezdek félni. Itt van, és engem figyel, és mindjárt megtámad akár a könyvben. Sóhajtottam egyet, és kicsit odébb mentem. A farkasok nem tudnak úszni. Igaz? Mert akkor nekem most be kellene úsznom a jeges, hideg tengerbe, vagy óceán ez? Nem vagyok jó földrajzból.
Kicsit hátrálni kezdek, és a könyvel a kezemben hadonászok felé. Hátha elmegy... De az is lehet közelebb jön. Közben kiabálok hangosan.
-Ne közeledj! hess!-visítozok, közben felkapom a táskám, és lassan a motorom felé haladok.

-Menj innen te kis... izé... ööö... Nem tudom ki vagy, és nem is kicsi, de menj innen. Bosszantasz!-mondom, és még mindig előtte hadonászok a könyvvel.
Aztán eszembe jut, nem is az enyém a könyv, nem akarom tönkre tenni. Valószínűleg rálépett valamire a monstrum, mert zajt hallok, és ijedtemben kiejtem a kezemből a könyvet. Egy kicsi pocsolyába pottyant. Sóhajtok egyet. Felveszem. A könyv kihűlt, a farkas eltűnt... Eltűnt a farkas. Elkezdtem tovább lapozni, megvan-e még benne minden lap. Megvan. És beleolvastam. Ahogy eltűnt a farkas a borítóról, a könyvben is elfutott. mintha különleges lenne ez a könyv.
Egyre idegesebb leszek, és a farkas nem mozdul. Felfutok egy fára. Mindig fát kell másznom? Valószínűleg ez a reagálásom arra hogy félek, vagy ideges vagyok. Vagy még az is lehet, hogy nem vagyok normális.
Na mindegy, én már a fán vagyok, és idegeskedem, mert a farkas min a cövek, csak úgy áll.
-Kérlek farkas barkas menj innen!
Aztán beugrik, hogy La Pushban vagyok, a farkasok közt. Még élőben csak egyszer láttam de hasonlít rá.
-Változz vissza!

//Nem baj ha rövid, most nekem is rövid lett xD//

*Csak néztem, hogy mit csinált a csaj. Elég furcsa volt. Mindenféle reakciót vártam csak ezt nem. Végignéztem, ahogy röhög, aztán erre-arra megy, majd felmászik egy fára. Mozdulni nem tudtam, annyira meg voltam hökkenve.
~Lehet hogy a sokk miatt csinálja? Ha megmozdulnék, lehet, hogy megijedne.~ Gondoltam.Tehát, nem mozdultam. És ez még csak a kezdet volt. Egyszer csak megszólalt...nem felszólított rá, hogy változzak vissza. Megdöbbenve figyeltem. Aztán visszamentem az erdőbe, visszaváltoztam, és felhúztam egy gatyát, meg egy pólót. Aztán visszamentem.*
- Honnan tudsz rólunk? És mi volt ez az egész? *Kérdeztem követelőzően, és remegni kezdtem.*
~ Ki az az idióta, aki elárulta ennek a csajnak? Nem úgy tűnik, mint aki meg tudja tartani a titkot... ~ *Gondoltam dühösen, és becsuktam a szemem. Próbáltam lehiggadni.*
-Mióta tudsz rólunk? *Kérdeztem. Majd odamentem a parthoz, és leültem. Hallottam, amint követ, és válaszolni kezd...*

//bocsi, ez egyre rövidebb lesz...//

Hirtelen eltűnt, és utána visszaváltozott. Számon kérően kérdezősködni kezdett. Kicsit megnyugodtam, mikor tudtam hogy nem akar megenni.
-Hát kérlek, volt incidensem egy csapat vámpírral. Aztán megmentett egy farkas...-mondtam neki.
-Kissé akkor is beparáztam, sokkolt a dolog, így hát visszaváltozott emberré hogy megnyugodjak.-fejeztem be a mondatomat. Mosolyt próbáltam kipréselni magamból, de inkább csak egy grimasz lett. Lemásztam a fáról, és onnan válaszoltam a következő kérdésére.
Nem emlékszem mikor lehetett, így füllentettem egyet.
-2 éve, vagy másfél.
Elindultam a partszakaszon, majd elkezdtem beszélni.
-Most én jövök két kérdéssel.
elkezdtem gondolkozni, nem jutott eszembe kérdés, csak a nyomasztó csend, és a feszültség amit már tapintani lehet az őrületbe tudna kergetni.
-Jó, itt az első. Miért mászkálsz farkasként és riogatsz ártatlan embereket?
Ez a kérdés kissé sablonos volt, és aztán beugrott egy újabb dolog, amire fényt szeretnék deríteni.
-Mi a neved? Ez a második.-tettem aztán hozzá, hogy tudja ha akar már kérdezhet.
-Engem Elisabeth-nek hívnak. Elisabeth Sparrownak. Mondanám hogy örvendek, de még nem tettem túl magam azon hogy megijesztettél, tehát csak annyit mondok hogy szia!-nevettem. Eszméletlen micsoda szájmenéses alak vagyok. Folyton kérdezek, beszélek, meg egyebek. Szörnyű

Elkezdtem megint sétálni, kicsit odébb somfordáltam, majd vissza a lányhoz. Éreztem hogy ideges, nem tudtam miért.
-Jól van, ne idegeskedj már!-bokszoltam vállba.
-Nem csak te vagy ideges, de attól még én leszek idegesebb ha nem hagyod abba a durcázást.
jegyeztem meg csendben.


//ez sem lett olyan nagyon hosszú, mert mennem kell karácsonyfát díszíteni ^^//

*Szövegelt nekem, de én nem tudtam túl tenni magam azon, hogy tud rólunk. Lassan válaszolgattam neki*
- Nina Willis *Válaszoltam az egyszerűbbre először*
- Nem riogatni jöttem. Kíváncsi voltam milyen farkas alakban úszni, és eszembe sem jutott, hogy lehet valaki itt. Olyan elhagyott hely...Amúgy nem szoktam farkas alakban emberek közé menni *Magyarázkodtam feszülten, és a vállamba bokszolt*
- Nem olyan egyszerű nyugodnak lenni! Úgy érzem mindjárt szétrobbanok... *Csattantam föl, és újból remegni kezdtem. Úgy éreztem, hogy a határvonalon táncolok. Ha elveszítem az önuralmam, olyat teszek, amit később nagyon, de nagyon megbánok. Mély levegőket vettem, és lassan lehiggadtam.*
- Na jó...ez már jobb valamivel *Mondtam*
- Akkor most én jövök két kérdéssel? *Kérdeztem bujkáló mosollyal*
- Na jó...*Gondolkoztam el*
- Nem zavar, hogy vérfarkas vagyok? *Kérdeztem az elsőt. A másik burkoltam fogalmaztam, nem akartam rátámadni, hogy bevésődés-e...*
- Tetszik valaki a farkas-fiúk közül? *Elég hülyén fogalmaztam meg, de végül is kiderülhet belőle a lényeg*

Éreztem hogy lassan feloldódik. Egyre jobb lett a hangulata. Ahhoz képest hogy először olyan feszült volt mint egy befőttes gumi amit éppen kifeszítünk hogy megcsípjünk vele valakit. De aztán végre hanyagolta ezt. És ez tetszett. Oldottan tudtunk beszélgetni.
Minden kérdésemre válaszolt még magyarázkodott is, bár nem értem miért. Meghallgattam a kérdéseit. Először az elsőre válaszoltam.
-Jól van...-gondolkoztam el a válaszon.
-Nem... nem igazán... vagy is csak akkor ha éppen farkas alakban vagy. Az egy picit... ööö... megrémít.
a második kérdésbe belepirultam.
-Nem igazán találkoztam még fiúkkal. De ha találkozok eggyel és jó pasinak tartom értesítlek felőle.-nevettem. Majd nemsokára újra megszólaltam.
-Akkor most én jövök?-kérdeztem, de tudtam hogy én vagyok a soros.
sóhajtottam egyet, ezzel jelezve hogy elgondolkozom a kérdésen. egy kis időhúzást hoztam fel, legyen még időm egy picit gondolkodni, kifundálni valami eszelőset. Tulajdonképpen hülyeséget akartam kérdezni, nem valami komolyat.
Akkor a következő 2-kezdtem az időhúzást. Kicsit pislogtam, nagyokat. Nem tudom miért. Valószínűleg meg egy lágy szellő belefújt valami kis vackot a szemembe. Meg is dörzsöltem, majd elmúlt az a rossz érzés. Kérdést még mindig nem ötöltem ki. Pedig igyekeztem, majd eszembe jutott. Először azt akartam neki feltenni: Bele tudna-e szeretni egy vámpírba. De nem akartam felhúzni az agyát, így hát maradtam a hagyományos módszernél.
-Van barátod?-tettem végül fel valamit ami legelőbb jutott eszembe. Majd ismét gondolkodóba estem. Valami jó fogós kérdést akartam kitalálni, de nem jutott semmi az eszembe. Így hát valamit akartam kérdezni, amit tudnom kell.
-Szereted a tükörtojást?-nevettem.
-Bocsi, más nem jutott eszembe.
Megint nevettem, hangosan.

Megcsörrent a mobilom. Elkezdtem matatni a táskámban, mire kitúrtam belőle a régi, ütött kopott őskövületet, ami anno őskori régészeti lelet lehetett. Gyűlöltem ezt a mobilt, és nem kaptam zsebpénz emelést, hogy hamarabb összejöjjön a pénzem egy jobb mobilra. Beleszólta a mobilomba.
-Haló?-kérdeztem
-Anya vagyok-szólt bele anyu.
-Szija! Miért hívtál?
-Hogy hamarabb haza tudok jönni.
-Attól még maradhatok a nagyinál?-anya hallani lehetett elgondolkozott.
-Igen. Úgyis azt hiszem én is ott alszok, este már nem szeretnék sokat vezetni.
-apu?
-Ő még nem tud hazajönni... Mondta mielőtt elment.
-ja, igen... Persze. Na akkor siess, és hívd fel a papit vagy a nagyit hogy mész. Ne legyen meglepetés, mert rendbe kell szedni a vendégszobát.
-Oké. Puszi Lizzie!
-Csak Liz!-nevettem-Szija anyu, este akkor talizunk. Pápá!- csodálkoztam hogy nem kérdezte hol vagyok hogy nem tudok szólni senkinek hogy jön. Úgy látszik kiment a fejéből.

-Anyám volt...-mondtam halkan.

*Megkönnyebbülten sóhajtottam, hogy eddig senkinek sem a bevésődése*
- Nincs barátom...*Mondtam és elgondolkoztam.*
~Tényleg nincs barátom, de lehet, hogy majd megtalálom a bevésődésemet...elég furcsa érzés lehet...~
- Igen szeretem...sőt a rántottát is *Mosolyogtam, majd udvariasan, csöndben megvártam, amíg telefonált*
- Persze, nem gond *Mondtam, és tudtam, hogy most én jövök a kérdésekkel. Elgondolkoztam egy kicsit*
- Mit kérdezzek? Várj, ez nem az a kérdés volt, amire válaszolnod kell *Kuncogtam, és nekidőltem egy fának*
- Mi volt az a könyv, amit olvastál? *Kérdeztem egy egyszerűt, más nem nagyon jutott az eszembe*
- És... itt laksz a Quileute rezervátumban? *Kérdeztem a másikat. Ha igen, akkor legalább lesz egy ismerős arc.*
~ Vajon Paul megkérdezte már Sam-et...jó lenne találkozni vele, végül is a rokonom... ~-*Gondolkoztam el az ügyön...remélem jó fej....*

Nagyon érdekesek voltak a válaszai, én is szeretem a tojást.
-Oksi, akkor ez még nem volt kérdés-nevettem. Mikor végre megkérdezte amit akar, elkezdtem válaszolgatni.
-Fogalmam sincs. Egy farkas volt az elején, valami farkasokról szóló ismeretterjesztő izé.-mondtam neki mosolyogva.
-A-a... Nem. Forksban, de most Port Angelesből utaztam ide. A nagyszüleimnél vagyok ma.-mondtam mosolyogva.
-Gyere sétálni!-hívogattam. Elindultam a partszakaszon. Reméltem hogy követ. Odaértem egy rozoga viskóhoz.
-Azt hiszem bemegyek körülnézni, de előbb még kérdezek-kuncogtam halkan.
-Akkor... öööö...mi a kedvenc színed?-mosolyogtam rá, már új kérdésen törtem a fejem.
-És a másodiiiik, az legyen az hogy... ha bárhová elutazhatnál hová mennél?-tettem fel a kérdést
-Oksa, akkor bemegyek.
Bementem a kunyhóba, ami inkább egy putri volt, de ahogy beléptem láttam, hogy inkább egy lepusztult lebuj. Micsoda jól alliterált ez a két szó, vagy is milyen jól összecsendült a két szó eleje. Benéztem, rengeteg pókháló volt, és elszórtan a falon mindenféle idétlen nevű állatról festmények. A festmény jobb alsó sarkába egy monogram volt írva: Y. L. . Aztán az alá pedig a kép címe, ez esetben amit közelről megnéztem, az volt a neve: A muntyákszarvas legel. Furcsa, hogy valóban létezik muntyák szarvas. Szegény milyen brutális névvel élheti a világát. Aztán egy másik képhez lépetem, ezen a fotón is ott volt egy monogram, a Y. L., és aztán az alá az volt írva, A bobak iszik. Elnevettem magam. Ennek az állatnak még rosszabb a neve. kikiáltottam Nina-nak.
-Ezt látnod kell!
beléptem a pult mögé. Még üvegpoharak is voltak ott. De ki az az agyoniskolázott aki egy ilyen elhagyatott öbölnél egy ilyen tré kocsmába jár?
-Ez egyszerűen szörnyű.-beléptem a hátsó raktárhelyiségbe. Körbenéztem. Ez egy fogadó lehetett, hiszen lepedőket és ágyruhákat találtam kupacba hányva.
-Ez egy fogadó.-kiléptem a raktárból, és egy lépcső tán kutattam. Meg is találtam, egy csigalépcső. Fellépdeltem rá. Fent ajtókat találtam. Megpróbáltam kinyitni őket, és be vannak zárva... ez gáz.