Jessica Elisabeth Angel
Vegetáriánus vámpír
Posts : 113
Join date : 2009-10-26
 |  Subject: Re: .:. Amelie Engelfield .:.  Sat Dec 19, 2009 3:28 pm | |
| najó, nem leszek köcsög. elfogadva. | |
|
Jessica Elisabeth Angel
Vegetáriánus vámpír
Posts : 113
Join date : 2009-10-26
| | Subject: Re: .:. Amelie Engelfield .:. Sat Dec 19, 2009 1:27 pm | |
| almost finished;
csak annyi bajom van vele hogy: hogy kerültél Forks-ba? ezzel egészísd ki, és értesísd valamelyikünket.
üdv:jessie | |
|
Amelie Engelfield
Ember
Posts : 13
Join date : 2009-12-19
| | Subject: .:. Amelie Engelfield .:. Sat Dec 19, 2009 10:38 am | |
| × TELJES NÉV: Amelia Charlotte Engelfield
× BECENÉV: Amelie
× KOR: 17 éves
× NEM: lány.
× FAJ: ember
× SZÜLETÉSI HELY: Port Angeles, Washington, USA
× SZÜLETÉSI IDŐ: 1989. November 23.
× CSALÁD:
- apa: Robert Christian Engelfield, 53 éves, sebész
- anya: Sarah McMillen, 49 éves, allergia szakértő
- testvér: Peter Mark Engelfield, 14 éves, iskolás
× ÉLETTÖRTÉNET: A családom Németországból származik, még a második világháború előtt kerültek az USA-ba a dédszüleim. Mind ezek ellenére nem egy tradicionális germán családba érkeztem, az európai vérvonal csak a nevemen látszik, a szokások az életmód kifejezetten amerikai, már a szüleimtől kezdve, akiknek én voltam az első és egyetlen lány gyermekük. Alapos, lassú, megfontolt lépés volt nekik az utód vállalás, mivel mind ketten orvosként éltek és a gyereknevelést nagyon nehezen tudták összeegyeztetni a praktizálással. Magam sem tudom, hogy hogyan, de megoldották, így Port Angeles egyik kórházában megszülettem én. Tündéri kislány voltam, hosszú akkor állítólag még világos hosszú hajam volt és állandóan beszélgettem, mindennel, mindenkivel, nem zavart össze, hogy a szavakat egészen selypítve ejtettem. Harmadszorra ünnepeltem az életemben a karácsonyt, mikor egy új jövevény érkezett, akkor még nem éreztem, hogy sok baj forrása lehet ez a bizonyos idegen, és ez a valaki nem volt más mint az én kedves, édes kisöcsém. Persze az elején még a szokatlan új rajongó mámorában éltem, minden percet vele akartam tölteni, olyan volt nekem, mint egy csillogó szemű kiskutya, nem tudtam megállni, hogy ne legyek állandóan vele. A szüleim örültek ennek, de még sem merték egy olyan "már majdnem hölgyre" bízni egy szem fiúcskájuk, aki még csak ki sem látszana egy búzamezőből, de azt sem merték megkockáztatni, hogy holmi bébiszitterrel neveltessenek minket, így addig, amíg a testvérem óvodába nem került, én meg az iskola első osztályába anyám szüneteltette a munkába járást és maradt otthon velünk. Imádtam azt a pár rövid évet, de az az idő elmúlt, és én egy állami suliba kerültem, és járhattam minden reggel azzal a kuriózumnak számító, ocsmány sárga busszal abba az állítólagosan oktatás céljára kifejlesztett intézménybe. Egy szó, mint száz, rühelltem, de minden akaratom ellenére mégis csak be kellett járjak tanulni, élet tapasztalatot gyűjteni, hogy legalább a gimnáziumig vagy valami hasonlóig el jussak. A matekkal és kémiával való viszonyom sajnos közel sem volt olyan baráti, mint amilyen hajdan a szüleimé volt ezekkel a tantárgyakkal. Sokkal inkább elmerültem egy jó könyvben, bámultam egy szép festményt vagy éppen magam is rajzolgattam. Humán beállítottságúnak neveztek, csak hogy ne sértsenek meg, de a színtiszta és tömör igazság az nem más, minthogy az Élet által tudománynak nevezett dolgokhoz egyáltalán nem értettem, de ezt nem is bántam. Ész helyett volt másom. Az iskola talán legnépszerűbb csajszija voltam, szerencsére a közösség nem a pom-pom lány majmoló fajtából való volt. Nem mintha a tánchoz nem értenék, csak sosem láttam a művésziességet abban, hogy pár ruha csomóval a kezemben ugrándozzak és éltessem a kosarazós srácokat. Az általános elvégzése után pedig egy művészeti suliba kezdtem, színjátszó szakon, mellette pedig képző művészeten, a szülővárosomban, Port Angeles-ben, még most is itt élek a szüleimmel. Egyszerűen imádom, ebben úgy érzem kiteljesítem önmagam, és nem is kell hozzá azt a nem túl kevés eszemet nagyon használjam. Ezt nekem találták ki. Az ilyeneket igazán értékelni tudom. Nem úgy, mint az öcsém, ő már hét éves korában adta a kis zsenit, a szülei gyerekét. És ezt szüntelenül az orrom alá dörgölte, ami azért szörnyen idegesítő tud lenni, de legalább meg voltak a módszereim a vissza szívatásához. Mert velem ellentétben - velem, aki már tizenkét éves korától kezdve csak ritkán van egyedül - neki nincsenek normális barátai, leszámítva pár igen érdekes kockát, akikkel a szabad idejét tölti. Beilleszkedési problémái lehetnek, vagy valami. Nem tudom, de nem is nagyon érdekel. Anyámék meg még csak észre venni sem tudják, mert idejük legtöbbjét a kórházban töltik. De hát, mire is jó a család, ha nem arra, hogy legyen ki előtt titkolózz, vagy csak éppen legyen ki idegesítsen?
 × KINÉZET:Balkezes vagyok. Sötét hajam és rózsaszínes bőröm van. Úgy 170 centi magas lehetek, ami azért meg kell hanyi nem egy égi meszelő. Az arcom szív alakú, és legtöbbször széles mosoly meg egy kis smink fedi. A testalkatom átlagos, valószínűleg egy buszon senkinek sem tűnnék ki. Egyszerű, divatos ruhákat hordok, amennyire lehet egyediséget belevíve.
×JELLEM:Alapvetően kicsit undok lány vagyok. Szerintem. Az értékrendem a szokásostól eltérő, és néha igazán kegyetlenül bele tudok taposni más érzéseibe. Nem hiszek a paranormális jelenségekben, se a horoszkópban, se a Mikulásban, se a legújabb kormányprogramban. Vallásosnak se nagyon mondanám magam, de nem vagyok ateista. Néha kicsit sokat beszélek, és felelőtlenül szókimondó vagyok, ami szívemen az a számon, erről próbálok leszokni.
× MIT SZERET: Elég egoista vagyok, így többek között magamat, meg azt amit csinálok és a kávét is!
× MIT NEM SZERET: Az okos embereknek. Néha olyan kicsinek érzem magam mellettük...
× GYENGESÉGEI: Béna vagyok labda játékokból, valamint a vezetésre képtelen vagyok. Jogosítványom nincsen.
× ERŐSSÉGEI: Egyedül is bármire képes vagyok. Józan határokon belül. Mondjuk úgy, el tudok készíteni egy sajtos szendvicset.
Last edited by Amelie Engelfield on Sun Dec 20, 2009 9:50 am; edited 2 times in total | |
|
Sponsored content
| | Subject: Re: .:. Amelie Engelfield .:. | |
| |
|
