Arms are for hugging, boys are for kissing, best friends are for when a boy is kissing someone else & you need a hug {Amelie&Brigitte}

Izgalommal mentem végig a főutcán. A hó apró, csillámló pelyhekben hullott, beborítva lassanként az egész tájat, de nem ezért volt a tagadhatatlanul tomboló jókedvem. Ma találkám volt Jeremy Arions - szal, megbeszélés érdekében, a karácsonyi előadásra kellett egyeztessek vele pár dolgot. Amúgy meg nem éppen érdekes srác, de a hely, ahol megbeszéltük a légy ott - ot történetesen a kedvenc épületem volt az egész turista negyedben. A jégkorcsolya pálya. Mióta az eszemet tudom a kedvenc sportom a korizás, bármelyik alkalmat megragadtam, hogy hódolhassak neki. Most is magammal hoztam az összes felszerelésem, talán utána alkalmam lesz kipróbálni a pályát. Megálltam a bejáratnál, és vártam. Időnként az órámra pillantottam, de ő csak nem jött. Vagy fél óra telt el így, és beláttam Jeremy bizony nem jön. Bosszantott a dolog, talán még nem hallott arról a bizonyos személyről úgy a huszadik század elején?
~ Hahó, Bell nem azért találta fel a telefont, hogy a fiatal lányok mínusz fokokban várjanak a srácokra. Ha nem jön, miért nem tud hívni?
Idegesen sóhajtottam, holnap az iskolában biztosan az idegeire megyek, de ha már itt voltam, akkor egyedül is korizhatnék, ha kell. Bementem, jegyet váltottam, átöltöztem és már mentem is a jégre. Az átlagoshoz képest elég kevesen voltak, főként kisgyerekek. Te jó ég, hogy én hogy utálom őket. Siklottam a jégen, és egy elém szaladt. Próbáltam kikerülni, sikerült is, többnyire. Csak hát ugyan azzal a mozdulattal sikeresen feldöntöttem egy korombeli, barna hajú lányt, és mind ketten a földön landoltunk.
- Ó, bocsáss meg! Nem akartam. Nem ütötted meg magad?
Hülye kérdés volt. Láttam mekkorát zakózott. Miattam. Iszonyú kínosan éreztem magam.

Na persze. Úgy tűnik ő is a tucat lányok közé tartozik bizonyos szinten. Csak tudnám, hogy mégis mi a baja mindenkinek Seattle-lel. Egész jó kis város, és még a térképek is jelzik, valamint ott él Bill Gates. Igaz, nekem eszem ágában sincs ott leélni az egyetemista éveimet. De határozott tervem sincsen. Talán valamilyen művészeti egyetem New Yorkban, de még ráérek. Csak a gimit végezzem el élve! Bár, erre nem sok kilátás van, ha csak a matek jegyeimet nézem, majd lesz valahogy. Rámosolyogtam, és bólogattam. Ha most kiosztanám a véleménye miatt, ami egyébként egyezik az enyémmel, az elég érdekes lenne, így ezt inkább hanyagoltam. Furcsa, hogy egy rövid beszélgetés mennyi mindent kiderít egy emberről. Például ő abba a sznob rétegbe tartozik, akiket mind tökre bírok és ők is engem, habár én művészeti tagozatra járok, de a kapcsolataim megvannak. Meg, Azt is
hogy nem éppen kedveli a testvérét. Teljesen meg tudom érteni.
- Hidd el, pontosan tudom miről beszélsz. Van egy öcsém, csak három évvel fiatalabb, mint én, de háát… reál tudományokból vagy egy fényévvel jobb, mint én, és állandóan próbál szívatni, de annyira gáz, hogy… Uh, ne tudd meg. A kistesó a világ talán legszörnyűbb dolga. Be kéne tiltani a létüket is. Mint Kínában, a kormány csak egy gyermek
vállalását támogassa.
Leléptünk a jégről, a cipőmreél védőt raktam. Nem vettem még le, szándékomban állt még korcsolyázni egy kicsit később. Közben elértünk a büféhez, az eladó, Chuck Stone, két évvel fölöttünk járt, az egyik barátnőm exe, velem csak beszélő viszonyban van. Egy magas, barna srác amúgy, egész jó képű, de nem az én ízlésem. A pult előtt kis asztalok sorakoztak, leültem egy szabadhoz, és intettem Brigitte-nek, hogy tegyen ő is hasonlóan. Bár, gondolom ő is betéve ismeri a helyet. Ez az iskolásoknak az egyik népszerű törzshelye, furcsa, hogy most nem volt senki sem erre. Az itallapot böngésztem. A kiszolgáló is megérkezett, csak a rendelést kellett felvennie.
- Hello, nekem lesz,mondjuk egy… olasz capuccino
Kedvesen rámosolyogtam és megvártam, amíg Brigitte is rendel.
- Igen, vagyis csak részben vagyok főszervező. Ugye, a én a 11. C-be járok, a humán tárgyak összetömbösítve. És a színjátszó tanárnak én vagyok a jobb keze - bár ha jobban bele gondolok, az nehéz ,mert neki csak két bal van - de nem ez a lényeg. A
jelmezeket és a zenét én szerzem be, meg mivel a kilencedikesek mindig a szereplők a színdarabban, hagyomány szerint, így pár csajjal együtt kell dolgozzak,mert nincsenek meg a színészi adottságaik. Bár, szerintem eleve semmilyen adottságuk nincs. Nehéz az élet…

- Ooh, nem én ahhoz túl hülye vagyok. A jogi pálya a lúzereknek való, én inkább valami gazdag kis francia cégnél fogok megállni. Divat meg ilyesmik. - vigyorogtam rá, majd belekortyoltam a francia kávémba. Jófej lány volt, és majdnem mindenről ugyanaz a véleményünk. Ritkán találkozok ilyen jó fej lánnyal, aki szintén sznob és ugyanaz a jelleme majdnem mint az enyém. Figyelmesen hallgattam, és nagyokat bólogattam. Teljesen egyetértettem vele, hiszen a mostani színjátszó körösök...hát, inkább nem mondok semmit. Borzalmasan játszanak, beleélés nélkül, gépiesen mondva a szöveget. Ezért sem szoktam elmenni az iskolai előadásokra, mert vagy bealszok vagy pedig röhögök. És mind a kettővel megbántanám a "színészeket". Ezért hagyom ki ezeket a kis színdarabokat.
- Hát igen...A mostani filmek is tele vannak tehetsésgetelen, borzalmas személyekkel akiket én még egy iskolai darabba sem vennék be. - húztam el a szám. Majd amikor meghallotam a Kis gyufaárus lány - címet felkaptam a fejem és elmosolyodtam. Nagyon szeretem azt az előadást, és szetintem beleillek a szerepbe. Ha jól tudom előadni talán egy ügynök is észre vesz engem és elindítja a karrierem.
- Persze, hogy ismerem. És szívesen átveszem, hiszen imádom azt a kis előadást. - teljesen beleéltem magam, majd amikor a Monogatari csajszit hozta fel felprüszköltem és elnevettem magam. Az a csaj egy katasztrófa. Sajnos az én osztályomba jár, de alig, hogy 2 szót beszéltem vele eddig. A lúzer csapat legalja. nem is tudom, hogy Chuck, hogy tud vele hemperegni. Megcsóváltam a fejem, majd szegény, szerencsétlen Chuckra néztem.
- Az a csaj egy lúzer...és emiket ezek csinálnak a szünetekben. Borzalmas...Pedig Chucktök jó fej volt féléve és rá sem nézett erre a kis ferde szemûre. Most meg össze vannak ragadva. Csak azt tudnám, hogy mit szeret benne. Az az idegesítő ló nevetésével csak az őrületbe kerget. És még csak azt sem mondhatja, hogy az alakjáért szereti, mivel elöl laposabb mint egy deszka...- csóváltam a fejem, majd Amelie-re néztem.

- Ó! Ugyan már! A Brod Way-n még csak nem is emberek vannak! Az azért biztos, hogy van egy kettő ember, akinek a kritikusok és az én véleményem szerint is semmi keresni valójuk arra. De sajnos ez nem győzi meg az igazgatókat. Furcsa, mert még a pénz sem hajthatja őket úgy igazán, mert abban meg dőlnek. Ha valaki egyszer eljut odáig, az biztos, hogy onnantól kezdve a szex irányít mindent. Csak vigyázni kell minden lépésben. Az érzelmekkel játszadozni elég veszélyes, akkor is, ha egy nős színész csábít el egy menő producert és akkor is, ha valaki besétál a biosz szertárba smárolni. Itt csak a cél a lényeg. Bár, akkor sem hiszem, hogy sok értelme van.
Cseverésző hangnemben beszéltem és egy kicsit már megint hadartam. Ez bosszantott. Lehet, hogy logopédushoz kellene járnom ezzel, egyszerűen borzasztó. Miért pörgök így állandóan? Kicsit meglepett, amit mondott. Az a része, hogy minden országban, kivéve Afrikában. Komolyan, Afrika az egy egész kontinens, de nem egy ország. Eleresztettem egy láthatatlan mosolyt. Nem akartam megsérteni, biztosan így is elég baja van a földrajzzal. Bár, egy kicsit ez meg is nyugtatott. Lehet, hogy csak véletlen, de az is lehet, hogy megtaláltam a gyenge pontját.
- Hmm. Én azért inkább otthon űlő típus vagyok. A szüleim orvosok, így ők is eléggé ide vannak kötve, de amint szabadságuk van, rögtön mennek mindenfelé. Viszik az öcsémet én meg élvezem az édes egyedül létet, bulikat szervezek vagy elmegyek olyan helyekre, ahova biztosan nem engednének. Szeretnek rövid pórázon tartani, én meg abból kitörni. De hát, fő az egyet értés.
Végszóra felhajtottam két apró korttyal a még a poharamban lévő italt, majd letettem a kiürült csészét az asztalra. Figyeltem, ahogy kinyomja a hívást. Nem tudtam, hogy udvariasságból teszi, vagy csak zaklatóval állt szemben. Nem akartam rákérdezni. Az túlságosan tolakodó lett volna. Viszont a pasi ügynél egyből kapcsoltam, meg van a kiszemelt, de egy kicsit lelombozott, hogy nem árulja el. Igazán kíváncsivá tett.
- Hmm. Nekem nem igen van olyan, akiért aktuálisan tudnék bomolni. Sajnos elkerül engem most a szőke herceg fehér lovon, de még van időm. Amúgy is, vagy egy hónapja szakítottam Scotty Hoag-gal, azt még most sem hevertem ki teljesen. Judit Flipps-ért dobott. Szörnyű, nem? A zenében meg kifejezetten punkrock, tudod, Green Day meg Sum 41 és Blink 182. Meg francia népzenét, de azt csak néha. Ööö... Jan Tiersen-ről hallottál már? Az ő komponálmányai is egész jók. Miért érdekel amúgy?