Chelsea P. White
Vérfarkas
Posts : 167
Join date : 2009-10-25
 |  Subject: Leah Clearwater  Wed Oct 28, 2009 1:59 am | |
| × TELJES NÉV: Leah Clearwater
× BECENÉV: Leah, Lee-Lee
× KOR: 19
× NEM: lány
× FAJ: vérfarkas
× SZÜLETÉSI HELY: La Push, Washington, USA
× SZÜLETÉSI IDŐ: 1986. május 11.
× CSALÁD:
- apa: Harry Clearwater
- anya: Sue Clearwater
- testvér(ek): Seth Clearwater
× ELSŐ ÁTALAKULÁS IDEJE: 2006. március 9.
× IMPRINT: nincs  × ÉLETTÖRTÉNET:
La Pushban láttam meg a világot. Szüleim Sue és Harry Clearwater. Apám szerint már kiskoromban makacs és hisztis gyerek voltam.
Amióta az eszemet tudom itt élek, és nem bánom. Kiskoromban gyorsan tanultam, de nagyon makacs voltam ilyen téren. Ha nem volt kedvem, nem is csináltam azt, amit mondtak.
Négy évig egyedül voltam anyuval és apuval, amikor megérkezett Seth, az öcsém. Kiskoromban nagyon szerettem, teljesen oda voltunk egymásért, mindig együtt játszottunk. Na ne tessék azt hinni, hogy ma nem szeretem, de most más. Érettebbek vagyunk. Khm.. legalábbis én.
A gimiben megismertem egy helyes srácot, Sam Uleyt, aki már a találkozásunkkor különleges ember volt. Amikor kezdtünk egymáshoz közelebb kerülni, és először érintettök meg egymást, nem kerülte el figyelmemet, hogy bőre forró, mintha forrna a vére. Akkor azt gondoltam, hogy csak képzelem az egészet, de mikor újra és újra egymáshoz értünk, rájöttem, hogy neki mindig ilyen a bőre.
Nem nagyon izgatott a dolog, habár a lelkem mélyén furdalt a kíváncsiság, tudtam, hogy ez nem hétköznapi dolog, és nem akartam azzal elrontani a kapcsolatunkat.
Emily, az unokatestvérem, és egyben a legjobb barátnőm is egy nap bejelentette, hogy meglátogat. Nagyon örültem a hírnek, mert rég nem láttam az unokatesóm, épp itt volt az ideje.
Ám az örömöm azon nyomban elszállt, mikor Emily a suli első napján találkozott Sammel. Amikor láttam, hogy a pasim hogy néz Emilyre, megijedtem, és este, amikor elmentem hozzájuk vacsorázni, kérdőre vontam. Láttam, hogy nagyon aggasztja a dolog, és tudtam, hogy valamit nem akar nekem elmondani. Hiába is faggattam, nem mondott semmit.
Emily ugyanúgy viselkedett, mint mindig, de titkon gyakran pillantgatott Sam felé. A vak is látta, hogy Emily nem közömbös Sam iránt, és sajnos azt tapasztaltam, hogy ez fordítva is így van. Mióta ezek ketten meglátták egymást, semmi sem volt a régi.
Ugyanúgy átmentem Samhez, mint azelőtt, de közel sem tudtunk úgy elbeszélgetni, mint régen. Távolabb maradt tőlem, és gyakran vettem észre, hogy álmodozik. És ami a legfontosabb: többet nem köszönt nekem puszival, nem csókolt meg soha. Kezdtem beletörődni, és tudtam, hogy egyszer ő vet véget kapcsolatunknak.
Meg is történt. Egy héttel aztán, hogy Emily megjelent, Sam áthívott magához. Tisztán emlékszem a pillanatra. Megfogta a kezeimet - bőre ugyanolyan forró, mint mindig -, és mélyen a szemembe nézett, ami tele volt bűntudattal, és sóvárgással. De az a sóvárgás nem utánam volt, abban biztos voltam. Elmondta, hogy nagyon sajnálja, de szakítani akar velem, mert ő már nem szeret. Próbálta elmagyarázni, hogy erről nem ő tehet. Mondta nekem, hogy az ő szemében ugyanolyan csinos és kedves lány vagyok, mint azelőtt, csak van neki egyfajta késztetés, ami megmondja, kihez való. Úgy érzi, hogy ez a személy Emily. Nem ért váratlanul a kijelentése, engem mégis mélyen érintett, és emlékszem, milyen gyerekesen viselkedtem aznap este. Hisztiztem, makacskodtam, és sorra dobáltam Sam párnáit a földhöz. Vázákkal nem dobálóztam, mert tudtam, hogy az kicsit sok lenne, függetlenül, hogy megérdemelte volna. Legalábbis akkor így gondoltam.
Emilynek elmondtam mi történt, nehezen, de el. Amikor megtudta, hogy Sam szereti, felragyogott a szeme egy pillanatra, de mikor a mondandóm végén szégyentelenül elbőgtem magam, bűntudatosan és együttérzőn vigasztalt. Habár Emily tehet mindenről, mégis hálás voltam neki, hogy ott volt, amikor szükségem volt rá. Tudom, ma is, hogy én soha sem fogok mást szeretni, csak Samet, még ha nem lehetek az övé sohasem.
És aztán jött ez a vérfarkas-dolog. Amikor 17 lettem, Seth pedig 13, apu leült velünk beszélgetni. Mesélt régi legendákról, a quileute őseinkről. Eredetileg csak Sethnek akart beszélni róla, de én makacskodtam, hadd hallgassam én is. Kizárt volt, hogy titkolózzanak előttem.
A végén nem bántam volna meg, ha kimaradok belőle. Bődületes baromságnak tartottam az egészet, ami azt illeti. Seth sem vélekedett másképp a 13 éves fejével. Haragudtam kicsit apura, amiért ilyen baromságokkal tömi a gyerekei fejét, de aztán elgondolkoztam azon, hogy talán már öreg, és nem kéne ilyenekkel zargatni szegényt.
Egy este elbeszélgettünk erről Sethel, elmesélte, hogy utána nézett a rezervátum könyvtárában, és talált pár információt a vérfarkasokról. Én akkor csak legyintettem mindarra, amit mondott. Egy tulajdonság ragadta csak meg az elmémet: forró bőr. Akkor azonban megráztam a fejem, mert képtelenségnek tartottam, hogy vérfarkas létezik.
Két év múlva azonban újra előjött a dolog. Sorra néztem végig, ahogy Paul, Jared, és Embry egyre csak nő és nő, és a bőrük is forróbb lesz. A legfurcsább az volt, hogy mind Sammel kezdtek el lógni, egy amolyan bandát alakítva. Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy mind levágatták vállukig érő hajukat. Gyakran mászkáltak félmeztelenül, a hideg ellenére. Habár az ő forró bőrükkel...
Sorra jöttek a többiek. Jacob, aztán Quil, és jópár La Push-i gyerek. Kezdett az egész... furcsává válni. És akkor jött az utolsó döfés: én és Seth is növekedni kezdtünk. Mindkettőnk bőre fokozatosan melegebb lett. A növekedés engem nagyon aggasztott, meg az is, hogy egyáltalán ez történik. Apa meséje szerint csak férfiágon öröklődik a dolog...
Egy-két héttel később azonban világossá vált a helyzet. Szerencsémre közel sem nőttem olyan nagyra, mint a többiek, csupán magasabbra. A hőmérsékletem 40 fok körül volt. Aztán megtörtént az első átalakulásom. Sethnek korábban volt, mint nekem, így biztosra véltem, hogy valóban megtörténik majd, velem is. Már nem tartottam olyan butaságnak a történetet, amit anno apa mesélt.
Az első átváltozás borzalmas volt. Kínok közepette változtam át, a testem még jobban égett, mint általában, és mindenütt sajgó fájdalmat éreztem. Szerencsém volt, hogy Seth volt mellettem, amikor átalakultam, mert ha mondjuk apa vagy anya lett volna ott, őket szétszedtem volna.
Apropó, anya. Őneki apa sohasem mondott semmit. Amikor azonban Seth és én átalakultunk, apa úgy gondolta, ideje elmondani neki, mi történik. Anya nagyon nehezen viselte ezt. Gyakran láttuk mindenféle zajra összerezzenni, és azt sem szerette, hogy rengeteget kell főznie.
Térjünk vissza az átalakuláshoz. Seth azonnal le tudott csillapítani. Amikor először hallottam meg a sok hangot a fejemben, azt hittem, megőrültem. Seth azonban elmondta, mi az, amiket hallok, és kicsit megnyugodtam, ugyanakkor idegesített a tény, hogy a gondolataim nincsenek elrejtve.
Amikor Sam gondolatait hallottam meg, melegség járta át a testemet (már amennyire még nagyobb melegséget el tudtam viselni). Régóta nem tudtam beszélni vele, mert se ő, se én nem szóltam soha hozzá. Amikor minden fontosat elmondtak nekem - Sam, Jared, Paul, Embry, Quil és Jacob - nagyon furcsa volt. Először is, hogy meztelen leszek, ha visszaalakulok. Másodszor, hogy én voltam az egyetlen nő. Harmadszor, hogy négy lágyam volt és dús, fehér bundám. Negyedszer, hogy minden érzékszervem sokkal érzékenyebb lett (ezt mondjuk nem elleneztem). És ötödször, hogy minden egyes gondolatomra válaszoltak, és hogy megtudtam, a többiek mit éreznek, gondolnak. Samen és Jacobon kívül mindenki félt egy kicsit a tudattól, hogy nő került közéjük.
Sam végre elmagyarázta nekem az Emilyvel való viszonyát. Mikor megértettem, mi is ez, közel sem haragudtam rá annyira, mint inkább szánalmat éreztem csak. Jacob reménytelen érzelmeit Bella felé irányulva azonban nehezen tűrtem. Annyira nyálasnak tűnt az egész, hogy köpni tudtam volna.
Már kezdtem beletörődni a sorsomba, Sethel is sokkal kijöttünk egymással, amikor óriási veszteség ért: Apának szívinfarktusa volt. Nem élte túl. Anya lelkileg összeroppant, Sethel tartottuk csak a lelket benne.
Az élet nehéz vérfarkasként. Nem mondanám, hogy rossz, de nehéz.
 × KINÉZET: Hosszú, fekete hajjal áldott meg a sors, amikhez kissé sötét, éjfélkék szemek tartoznak. Kecses alakom van (na, szerénység ezerrel), és kissé kreolszínű bőröm. A hajamat általában kibontva hordom, göndör vagy kivasalt formában. Nem sorolnám magam az égimeszelők közé a 169 centimmel, de tény, hogy szeretem a magasságom. Jó érzés egy kicsit "hosszabbnak" lenni, mert ez tükrözi a bensőmet (magabiztosság, erős jellem). Az arcom kissé ovális, telt ajkaim, dús és hosszú fekete szempilláim vannak. Az orromnak szép, megfelelő formája van, de egy kicsit széles. Ami az öltözködésemet illeti, nem vagyok a csini rucik, miniszoknyák, csipkés alsóneműk híve, mind inkább a hétköznapi cuccokat részesítem előnyben. Ha akarok, tudok elegánsan is kinézni, de ez ritka, mivel nem nagyon vagyok ünnepségeken, randikon meg pláne nem. A testtartásommal mindig azt akarom sugallni a külvilág felé, hogy magabiztos vagyok, és hogy nem érdemes velem kikezdeni. Egyesek szerint kicsit hasonlítok Megan Foxra.
×JELLEM: Nagyon makacs, önfejű szoktam lenni. Nincs túl sok barátom, mert nem félek kimondani, amit gondolok. Ezért sokan beképzeltnek, és undoknak tartanak. Egyedül Seth és a farkasfalka tudja igazán, ki is vagyok. Legbelül nagyon mélyen érint az igazi barátnő hiánya, mindig is Emily volt az, aki a lelkitársam volt. Nem vagyok rosszban vele, de ami régen volt, az a kapcsolatunk megszakadt. Vérfarkasként én vagyok a leggyorsabb, amit nagyon élvezek, és szoktam felvágóskodni. Szeretek enni, ez is a vérfarkasságom miatt van, de szerencsés vagyok, mert nem hízok egy dekát sem.
× MIT SZERET: az öcséet, anyut, Samet (habár tudom, hogy soha nem lehet az enyém), futni
× MIT NEM SZERET: az idióta embereket (vagyis szinte senkit), a puncs fagyit, azt, hogyha lenéznek
× GYENGESÉGEI: Hirtelenharagú vagyok, és könnyen megsértődöm.
× ERŐSSÉGEI: Farkasalakban nagyon gyorsan tudok futni, és nagyon tehetséges vagyok mások idegesítéseiben.
Last edited by Chelsea P. White on Thu Oct 29, 2009 2:49 am; edited 1 time in total | |
|
