Az öröm megtöbbszöröződik, ha barátokkal lehet megosztani, a fájdalom azonban csökken. Ez az élet. (Liz és Em)

Délután van és én unatkozok. A fiúk nem tudom hova tűntek, de kezdenek az agyamra menni ezzel a folytonos eltünögetéssel. Szóval, ha nem tudnak nekem szólni, hogy hova a jó életbe mentek, akkor én keresem meg őket. Ilyen egyszerű, ugye milyen okos vagyok? Jó, és talán egy kicsit- nagyon kicsit egoista is, és talán ezért értem nagyon meg Pault. Mind a ketten baromi bunkók, cinikusak vagyunk. Bár egyáltalán nem az esetem, mivel néha legszívesebben megfolytanám, vele tudok a legjobban elbeszélgetni. És ez szerintem nagyon jó.
Nah, de vissza a kis sétámhoz a La Pushban. Kerestem őket mindenhoz, és nem találom azt az okos fejüket. de miért nem tudnak szólni nekem, hogy elmennek? Azt hiszem nem vagyunk olyan rosszban, hiszen minden nap együtt vagyunk. De ha megtalálom legalább az egyiket is, esküszöm hogy kitekerem a nyakát. De addig is, ellátogatok a játszótérre. Igen, pontosan mint egy ovis. A fülemben az Ipodommal, közelítettem meg a vicces hintákat. Majd beleugrottam az egyikbe és elkezdtem hajtani magam. Nagyon magasra löktem magam de ezt szeretem. A sós levegő marta a tüdőmet, de most vágytam erre. Télleg, milyen jó a hülye fiúk nélkül. Nem idegesítenek...Áhh, ez olyan mint a mennyország. Paul nem hülyül, Sam nem okoskodik, Jake nem lelkizik...Többször is egyedül kéne lennem. Kezd elegem lenni Jacobból, hiszen egyfolytában Belláról beszél...Emlékszem, amikor betömtük a száját homokkal, mert elegünk lett, a szerelmi bajaiból. Hááát, azok szép idők voltak.

Hát remek! Ez nagyon remek! Muszáj volt pont most fodrászhoz mennem? A fenébe is. 6000-szer lejátszódott az agyamban ami történt.
~visszaemlékezés~
Ülök a fodrászszékben. Megkérdezi a fodrász mennyit vágjon.
-2-3 cm-t-mondom neki. a fodrász helyesel. Megcsörren a mobilja. Levág az első tincsből rendesen. Egy nagy tincsből kezd el vágni, mikor felvisít:
-Úr isten Clara! Te babát vársz?- Ennyi volt a frizurám, mert akkorát levág belőle, hogy az egész hajam tönkre meg. Én meg:
-ÚR ISTEN!!! MIT CSINÁL?! MAGA KONTÁR!!-üvöltök rá, és felállok.
-MOST VEHETEK PARÓKÁT?-mondom idegesen.
Nem, nem, levágom az egészet.-mondja a fodrász.
-Azt már nem!-mondom, és kirohanok szép kis nap.
Hmm... Most élhetek parókában, és barna nem is volt! Most szőke nő lettem! Nekem annyi. Bárcsak tudnám miért is jöttem ide! A fenébe is! Jön egy kis fuvallat, és mindennek annyi. Lefújja szőke parókámat a szél. Sikítok egyet.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-elfutok a parókám után, ami elég kócos lett. Kicsit eligazítom, és visszarakom a fejemre, mintha semmi sem történt volna.

A PARÓKÁS HÖLGY

Hirtelen, egy lányt vettem észre, aki elég komikus frizurával, egy szőke parókát kerget a szélben. Felnevettem, de nem akartam megbántani olyan nagyon, így amikor vissza rakta a fejére a kócos haj darabot, vigyorogva közelítettem meg. Majd amikor a közelébe értem , kissé bunkó hangon ráköszöntem.
- Szija, meg van a hajad?
A végére kirtört belőlem a kemény röhögés. A térdemre támaszkodva nevettem, majd amikor felnéztem az ismeretlenre, megint csak elröhögtem magam. Olyan vicces volt, így. Az a kócos szőke paróka meg a feldúlt arca olyan párosítás volt...de nagyon lassan erőt vettem magamon, és abbahagytam a nevetést. Kivettem az Ipodot a fülemből és a kezemet nyújtottam.
- Em vagyok...látom nem sikerült a hajad.
A szám megint gyanúsan megrándult, de vissza fogtam magam. Nem akartam olyan bunkó lenni, mint Paul így, kedvesen néztem rá. De a tekintetem elkerülte a kócos parókát, mert tudom, hogyha megint meglátnám nem bírnák magammal.

-Köszönöm az együttérzést!-Mondom mérgesen. Előveszek egy kis tükröt, és megfésülöm a parókát. Nézem ahogy a lány röhög a földön, megemelem az egyik szemöldökömet. Kíváncsi lettem volna, mi lesz, ha nem figyel, és elsétálok és ott röhög végig a földön. Szerintem pedig az lett volna a vicces. De én nem ilyen vagyok. Kezet nyúj, kezet nyújtok.
-Én meg Liz, és nemsokára Liz a börtöntöltelék, mert kinyírom a fodrászom.-mondom dühösen, majd elrakom a kis tükröt ami még mindig a kezemben van. Odasétálok egy hintához, és beleülök. Mérgesen megigazgatom a parókámat.
-Hülye fodrász!-Morgom magamnak.
-Buta paróka!-mondom még mindig elég halkan.
Hogy miért nem végzek azzal a hülye fodrásszal most, azt nem tudom. De jó ötletnek tűnik.
-Áh, lehet elmegyek veszek egy új parókát.-jegyzem meg magamnak, és felállok a hintából. Körülnézek nincs-e senki a fura modorú lányon kívül és végül is úgy döntök maradok, mert ez elég szélvédett hely. Előveszem a mobilom, és küldök egy SMS-t anyumnak, feltétlen szerezzen be egy új parókát nekem, MOST! Mikor ezzel végeztem a döntésem az, maradok. Ez a döntés már végleges. Nem indítok témát, nem mintha engem nem idegesítene ez a nyomasztó csend.

-Szívesen. De te is röhögnél, ha meglátnál egy kócos parókában. Amúgy, asszem otthon nálunk van egy öreg paróka. Abban, voltam boszorkány. De szerintem, nem illene hozzád. Jól áll a szőke nő imidzs.
Megint elkezdtem röhögni, pedig nem akartam. Nem akartam, olyan bunkó lenne. Talán kéne nekem egy barátnő nekem. Ey olyan akivel mindent megtudok beszélni, és minden titkomat meg tudom oszatni vele. Abbahagytam a nevetést, majd egy mosollyal Liz fele fordultam.
- Amúgy a Forksi fodrász téllleg borzalmas. Ajánlom neked a Port Angelesit. Nagyon jól vágja a hajat, nekem is ő csinálja mindig. Ha akarod, foglalok neked időt. Ismer engem, és általában mindig előre enged engem.
Megint elmosolyodtam. Tudok, én kedves lenni, ellentétben Paulal. Ez tökre felvidított engem, és meglöktem magam. Megint nagyon magasra hajtottam a hintát, de szeretek ilyen veszélyben lenni.
- Szeretsz sziklát ugrani?
Kérdeztem, szinte kiabálva.

-Hát igen... Mészárlást fogok rendezni. De szeretném ha nőne kicsit a hajam, hogy jobban le lehessen nyírni. Nem szeretem ha a hajam nagyon pici-Mesélem a sztorimat. Megint visszaülök a hintába. Meglököm magamat.
-Igen! Imádom az extrém sportokat.Meg a Bunjy Jumpingot. meg a trambulint, mindent.-válaszolok a kérdésére.
-Miért kiabálsz?-nézek kérdően Emre. Elég furcsa egy jelenség. Egyszer mosolyog, egyszer bunkó üzemmódra kapcsol, egyszer meg kiabál. Hmmm... nehéz kiigazodni rajta. Kicsit azzal foglalatoskodok hogy megigazítsam a szőke parókámat. Nem könnyű dolog, hiszen még a hajam is bele kell gyömöszölni. Felállok a hintából.
-Pillanat és jövök-mondom csendesen, és elrohanok egy bokorba. Lekapom a parókámat, és egy sapkát rakok fel helyette. Mennyivel jobb így paróka nélkül. A parókát a táskámba gyömöszölöm. Közvetlen a tiszta zsepik, és a koszos zsepik közé, amik mellesleg külön-külön egy zacskóban vannak. A parókámat sikeresen rátettem a mobilomra, és a csokimra. a pénztárcámat meg úgy kellett belepasszírozni, mert olyan nagy helyet foglal ez a szörnyű kiegészítő. Visszasétálok a hintához. Leülök, meglököm magam.
-Így már sokkal jobb.-jegyzem meg elégedetten.

Nem sok idő kell, de sms-em érkezik. Elolvasom. Úr isten! Anyám az! A fenébe is! Elvállatlt nekem egy bébiszitter melót?! Öhm.öhm... NORMÁLIS?! Fel kell tegyem magamban ezt a kérdést, mert jelenleg nem vagyok biztos anyám épelméjűségében. Felállok.
-Nekem mennem kell. Anyám intézkedik. Szóval akkor szija!-köszönök el tőle.
Elindulok a játszótérről. Nem messze áll a robogóm. Felülök rá, és hazarobogok.