Elisabeth Sparrow
Ember
Posts : 176
Join date : 2009-10-27
Age : 27
 |  Subject: Az élet olyan, mint a gravitáció: nem lehet vele alkudozni. (Chelsi, Storm, Liz)  Sun Nov 22, 2009 7:05 am | |
|
Reggel mikor felébredtem, egy nagy balszerencseáradat vett üldözőbe. Úgy ébredtem, hogy legurultam az ágyról, nekimentem a szekrénynek, majdnem ledugtam a torkomon a fogkefét, majd a fogmosóvizet majdnem lenyeltem és majdnem megfulladtam, a szemceruzával majdnem kiböktem a szemem, és kiszakadt a kedvenc harisnyám. És a hab a tortán, hogy otthon elfogyott a müzli, lerohantam a boltba, és majdnem elestem a cipőfűzőmben. Ezután következett az is, hogy leborítottam a tejes pultról az összes tejet. De aztán sikerült épségben hazaértem, és reggelinél csak 6-szor nyeltem félre. Mi ez ha nem egy átok?! De azért kiskanállal összekapartam magam, és felvettem egy zöld pólót, és egy csőszárú farmert, meg egy tornacipőt és így indultam útnak. Sohasem tűnődtem rajta, hogy miért megyek én a fenevadak kedvenc helyére mindig. De ez az egyetlen hely, ahol nem jönnek velem szembe a dilinyós osztálytársaim. Amilyen az én szerencsém szembe jön velem egy medve, és elkerget a fára, mire az ág amin vagyok legszakadt alattam, és a medve rám ül. Vagy még rosszabb, de abba bele se merek gondolni. Örülök, hogy az útra pakoltam legalább két napi hideg élelmet, és két kulacs vizet, hiszen a mai napon nagyon megjárom mindennel. Mikor kezdek az erdő felé közeledni, úgy eltaknyolok, hogy beverem az orrom, és elered az orrom vére. Gyorsan belenyúlok a zsebembe egy zsepiért és odateszem az orromhoz. Én ma vonzom a balszerencsét most már biztos. Pedig még a nagyiék lovának egy régi patkóját is elhoztam, de ide már varázslat kell, hogy a mai napot ép bőrrel túléljem. Letelepedek egy fatönkre, és pont abban a pillanatban elered az eső. Hamar felpattanok táborhelyemről. Beljebb kell rohanjak az erdőbe, ha nem akarok elázni. Pár méterrel arrébb, már dús lombkoronájú fák alatt pihenhetek. Elmélázok azon, mi lesz ha én innen nem fogok kitalálni. A gondolatmenetem végén arra a megállapodásra jutok, hogy itt megvárom még eláll az eső. Addig addig gondolkodtam, míg nem azt hittem hogy egy széken ülök, és hátra dőlhetek, mire jól hátraesek, hiszen ez kidőlt fatörzs. ennek nincsen háttámlája. Feltápászkodok, és arra leszek figyelmes, hogy egy méretes kígyó néz kígyószemet velem. Elkezdek sikongatni, és körbe körbe rohangászni, mert ha hiszitek ha nem nagyon beparáztam.
Mikor a kicsike kígyószerű élőlény elmászik az útból, nyugodt szívvel, visszaülhetek a mohás kidőlt fatörzsre. Előveszek egy kicsike füzetet, és elkezdek rá rajzolgatni. Az első dolog amit lerajzolok egy kígyócska. De megint elkényelmesedek túlságosan, és hátradőlök. Nincs mese, fára fogok mászni. Szerencsére, itt az erdőszélén nem csak méretes fenyőfák tanyáznak, hanem más fajta fácskák is. Az egyik kis facsemetét megmászom. Kényelmesen elhelyezkedem, és felaggatom a táskám egy közeli az én ágamra merőleges ágkezdeményre. Most már nyugodtan folytathatom a rajzolást. Egy szendvicset is elő veszek, azt falatozom. Aztán valami mozgolódást hallok, és nagyon megijedek. olyannyira, hogy ijedtemben lefordulok a fáról. Jól beütöm a könyököm, de nagy bajom nem esik. Hamar felépülök, hiszen egy kis könyékfájás nem akadályozhat meg engem abban, hogy pihenhessek egy kellően kényelmes faágon. Mikor sikerül felkapaszkodnom a holmimhoz, iszok egy picikét, majd visszacsüccsenek a kedvenc kis faágamra. Most már tisztán látom, hogy az én ijesztgetőm, nem más volt mint egy méretes büdös borz. Nagyot kacagok, hiszen nem szokásom egy borztól falra mászni, ez esetben fáról leesni. Mikor kinevettem saját magam bénaságát, akkor végre bejfezhetem a kígyóm rajzolását. De megint nem jön össze, hiszen ismét egy halk zaj üti meg a fülem, ami elkezd erősödni. Ismét megijedek, majd azt észlelem, hogy ez csak egy ostoba kis fakopáncs, aki szintén éhes. Lemászok a fáról, mert elegem van a természetből. Ha esik, ha fúj én most hazamegyek. Leugrok a fáról a táskámmal együtt. és kifelé indulok a rengetegből. De nem jutok sokáig, mert megbotlok egy fatuskóban, és orra bukok. Remek. Egy biztos: Ez nem az én napom! | |
|
