földszint: alice & bella

Being friends isn't always about stopping each other
from making mistakes,
but it's always about being there after the mistakes

A mai napom fölöttébb unalmas volt, s nem tudtam semmit tenni ez ellen. Elkezdtem azon rágódni, hogy mit kéne csinálnom, hogy feldobjam a hangulatomat. Elsőnek a bevásárlás jött szóba, majd ezt követően a főzés, avagy pedig a takarítás. Őszintén szólva ma egyáltalán nem volt kedvem főzni, se takarítani, így inkább csak ott ültem az ágyamon, miközben a laptopomon nézegettem a mai híreket. Igen furcsa olvasmányokat találtam ott, hiába, ez sem kötötte le túlzottan a figyelmemet.

Lassan lezártam a laptopom monitorját, s odébb raktam, hogy le ne verjem, amikor leszállok az ágyamról. Szerencsémre nem esett semmi baja a laptopomnak, mikor leszálltam, így egy nagy mosoly kíséretében elindultam a fürdőszoba felé. Mikor kiértem a szobámból, akkor egy pillanatra megálltam, hogy hallgatózhassak egy kicsit. Charlie pont a meccset nézte, s a hangzavarok is ezt bizonyították. Ezen elejtettem egy halk nevetést, s csak reménykedni tudtam, hogy nem hallatszott le a nappaliba.

Ahogy beértem a fürdőszobába, egyből beálltam a tükör elé, s elővettem a hajkefémet. Párszor átfésültem a hajkoronámat, s ennek köszönhetően össze-vissza kezdett el állni, majd végül hullámos lett. Őszintén szólva nekem tetszett, amikor így állt a hajam, sőt, talán így szeretem a legjobban viselni. Miután elidőztem ott pár percet, levettem a ruháimat, s majd ezt követően gyorsan beálltam a langyos zuhany alá. Nem is kellett olyan sokat ott álldogálnom, hiszen éppenséggel nem nagyon akartam fürödni, csak simán egy zuhanyt akartam.

Körülbelül úgy fél óra múlva már a szobámba tevékenykedtem. Elpakoltam a kint maradt ruháimat, bepakoltam holnapra az iskolába, és felvettem valami jó meleg ruhát is. Miután már a szobámba végeztem elindultam a konyha felé, de közben megálltam a nappali előtt, hogy bekukucskálhassak egy kicsit. Charlie nagyban ott üvöltözött, s közben valamit a kezével ott mutogatott magának.

- Charlie... Én elmentem, majd később jövök. - kijelentettem, hogy elmegyek, de azt pontosan még magam se tudom, hogy hova akarok menni. Azt hittem, hogy Charlie nem is hallotta, így elindultam a kijárati ajtó felé. Felvettem a kabátomat, s később a cipőmet is. Épp, hogy indulni akartam volna, amikor Charlie utánam kiabált. Mit ne mondjak a frászt hozta rám, de végül csak visszamentem a nappaliba, s már nem is nagyon érdekelt, hogy cipővel teszem meg.

- Hova mész Bells?! - kérdezte Charlie egy kicsit hangosabban a kelleténél, s a hangjában észleltem egy kis gúnyt is. Gondolom azt hitte, hogy ismét csak Edwardhoz készülődöm, ami nem is lenne olyan rossz ötlet, de nem. Ha jól tudom most a Cullen urak elmentek vadászni a völgybe, vagy hova. Megrántottam a vállamat, s ezzel azt akartam jelezni neki, hogy még én sem tudom a pontos úti célt, csak megyek pár kört itt a közelben.
Ekkor eszembe jutott, hogy milyen régen beszéltem Alicecel. Mosolyogni kezdtem, de hála Charlie még mindig csak a képernyőt bámulta.

- Meglátogatom Alicet. Később jövök. Szia apa. - mondtam, s nem vártam meg a válaszát, elindultam a furgonom felé. Mikor kiértem kirázott a hideg, s ezt követően vettem csak észre, hogy este megint csak esett az eső. Elhúzott szájjal kezdtem el sétálni a felhajtón lévő furgonom felé. Pár pillanat múlva már az utakon "száguldoztam". Elsőnek tényleg nem tudtam, hogy tényleg menjek e Alicet meglátogatni, vagy sem. Végül az igenre szavaztam, s elindultam az erdőbe vezető ösvény felé.

Később már az erdőben mentem a furgonommal, s közben abba reménykedtem, hogy az én régi barátnőm otthon van. Pár percen belül már elértem azt az utat, ahol le kellett kanyarodni a Cullen rezidencia felé. Az arcomra kiült egy hatalmas mosoly, mikor megláttam a Cullenek házát. Még mindig ugyanolyanul festett, még mindig ugyanolyan szép volt a látványa. A ház előtt leparkoltam a gépjárművemmel, s gyorsan kiszálltam belőle. Az ajtó fele vettem az irányt, s amikor odaértem csengettem....

szavak száma: 607
zene: Beyonce - Broken-Hearted Girl

- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk.

Egy újabb nap Edward nélkül. Mindig is nehezen viseltem a távollétét, de mióta elhagyott, majd visszajött, még sokkal nehezebb számomra ez a pár nap, amit vadászattal tölt. Tudom, hogy mennyire fontos ez, a biztonságom érdekében, és meg is értem, de nem tehetek arról, hogy hiányzik.

Lassan tettem meg az erdőhöz vezető utat, mert egyrészt az autóm képtelen volt 60-nál gyorsabban menni, másrészt meg nem siettem. Sikerült anélkül odaérnem, hogy eltévedtem volna. Leparkolok a lenyűgöző ház előtt – biztos vagyok benne, hogy már mindannyian tudnak az érkezésemről, hála az ősrégi, és nem éppen halk motornak. Kiszállok, és felballagok az ajtóhoz vezető lépcsőn. Sosem volt szükségem arra, hogy a csengőt használjam, vagy kopogjak, egyszerűen csak várok, hogy valaki kinyissa előttem az ajtót, vagy ilyesmi.. Ahogy az ajtó kinyílt, megpillantottam Alicet. Most is –mint mindig- tökéletesen néz ki. Biztos vagyok benne, hogy vagy ötféle ruha kombinációt felpróbált, mielőtt a mostani mellett döntött. Ezúttal valahogy –a szokásostól eltérően- nem hozta rám a frászt a hirtelen előbukkanásával.

- Szia Alice! – üdvözlöm mosolyogva. – Remélem nem gond, hogy átugrottam. Gondoltam, csinálhatnánk valamit. - Nem hinném, hogy meglepetésként érte a megjelenésem, és erre nem csak a furgon motorjának fülsiketítő – különösen az ő kifinomult hallásának- hangjáról jött rá, hanem már akkor tudta, mire készülök, mikor én magam eldöntöttem – hála a különleges képességének, minek köszönhetően látja a jövőt. Azonban valamilyen rejtélyes ok miatt ez a képessége nem működik Jacob, meg a többi vérfarkas esetében.

Letelepedek a nappaliban levő kanapéra, és a tévét kezdem bámulni, amiben valami sportműsor megy. Nem nagyon köti le a figyelmemet, ezért inkább Alice-hez fordulok. - Képzeld, véget ért a szobafogságom. – mesélem vidáman, de úgy vélem, ezzel sem mondok neki semmi újat, ezért nem is részletezem.

Megjegyzés: - Bocsi, hogy ennyit késtem a válasszal... :/ Meg azért is bocsi, hogy ilyen rövid lett. >.<