Jessica Elisabeth Angel
Vegetáriánus vámpír
Posts : 113
Join date : 2009-10-26
 |  Subject: Jessica Elisabeth Angel  Wed Oct 28, 2009 8:50 am | |
| × TELJES NÉV: jessica elisabeth angel.
× BECENÉV: jess, jessie.
× KOR:lassan száz. juhujj!
× NEM:nőnemű.
× FAJ:vega vámpír.
× SZÜLETÉSI HELY:brisbane, ausztrália.
× SZÜLETÉSI IDŐ:1890. március 22.
× CSALÁD:
- apa: james angel.
- anya: elisabeth mary angel.
- testvér(ek):victor criss, és alex.
× ÁTVÁLTOZÁS IDEJE: 1906
× KI VÁLTOZTATTA ÁT: az én apucim.
 × ÉLETTÖRTÉNET:
1880 egy nevezetes év volt. Na nem azért, mert akkor születtem, neeem, ennyire nem vagyok egoista. Ekkor szólította le apám anyámat egy boltban. Én, amikor először hallottam, majdnem elbőgtem magam. Komolyan, kevésbé romantikusabb helyet nem találtak? Áhh, mindegy. A lényeg az, hogy anyám kezdeti utálata ellenére simán mentek a dolgok, és pont egy évre rá összeházasodtak. Ekkor anyám már terhes volt a legidősebb bátyámmal, Crissel. okos gyerek a szentem, és nagyon jó képű. Fekete haja van, pont, mint nekem, és ha a szemébe akarok nézni, pipiskednem kell. Hajrá csajok!
Aztán...apám még fiatal volt, tomboltak benne a hormonok, így megszületett a második bátyám is, Alex. hasonlóan jóképű, és magas, mint Criss, de kevésbé szentfazék. Pontosabban problémás, nagyon is. Lopások, berúgások, közszeméremsértés, minden volt, ami kell. de anya reménykedett benne, hogy születik egy angyali kislánya is (mint mondjuk én?), így harmadszorra is teherbe esett, és megszült engem, és a nálam kezdetben sokkal nőiesebb Victort, az ikertestvéremet. Mindketten kicsik vagyunk, kék szemünk volt, és úgy mindenben hasonlítottunk, kivéve a hajunkat, az ugyanis neki szőke. Furcsa kirakósai vannak az istenkének...
Szóval itt volnánk. Anya, apa, gyerekek, és a kutyánk, Fuffi. Apám tanár volt. Anyám nem dolgozott, mindig volt otthon egy gyerek, akire vigyázni kellett. Egy kis házban éltünk, Brisbane külvárosában. Irigyeltek minket. Mi voltunk a minta család, ameddig apám el nem tűnt. Egy reggel elment dolgozni, aztán nem jött haza. Anyám szinte beleőrült. Takarítással próbálta megkeresni, azt a pénzt, amiből megéltünk. De nem bírta. Hat éves koromban öngyilkos lett. Árvaházba kerültünk, mind a négyen. Azt mondják, hogy az árvaház egy sivár, rossz hely, és abban az időben az is volt. De mi hittünk benne, hogyha összetartunk, akkor mindent átvészelünk, így nem nagyon szóltak bele a dolgainkba, kaptunk kaját, és úgy ahogy, boldogok voltunk. Criss betöltötte a 18-at, és örökbefogadott minket. Beköltöztünk egy kis lakásba, és boldogok voltunk.
Viszont, nekünk az a sorsunk, hogy ne legyünk boldogak. Először Alex tűnt el, majd Criss, és mi Viktorral újra árvaházba kerültünk, majd ő is eltűnt. Valahogy kezdtem beletörődni...Nem azt mondom hogy nem borultam ki, vagy nem üvöltöztem bele az éjszakába, csak tudtam, hogy a történet nem itt ér véget.
Az életemnek sok fordulópontja volt. Apám eltűnése, anyám öngyilkossága, az árvaház... És így belegondolni is furcsa, hogy mi lenne, ha ezek nem történtek volna meg. Minden más lenne. Épp ezen gondolkoztam egy fülledt júniusi estén, az utcán sétálva, amikor valami vállon vágott, és elvágódtam. Egy fiú segített fel, sűrű bocsánatkérések közt, és azt mondta, hogy ne mászkáljak ilyenkor már, mert még elrabolnak. Nevettem, nagyon sokat nevettem. Hazafelé menet nagyon sokat mesélt és meséltetett. Összebarátkoztunk, és azt mondta, ha akarom, másnap elvisz búvárkodni. Én akartam, és attól a naptól kezdve szinte minden nap elmentünk a „mi öblünkbe”. Ekkor voltam 15 éves.
Peterel szinte összenőttünk. Minden nap találkoztunk. Nem, nem volt szerelem, ahhoz túlságosan is szerettem, hogy esetleg járjunk, és én elveszítsem az ő barátságát. Aztán, egy évre rá, Peter nem jött el reggel értem. Elindultam a házukhoz, ahol az anyját találtam, zokogva térdepelni a földön. Sikerült kiszűrnöm a zokogásából, hogy Pet este még elment merülni, és ma reggel megtalálták a holttestét a parton, 13 km-re innen. Teljesen kiborultam. Lementem az óceánhoz, kieveztem a nyílt vízre, és vettem egy utolsó levegőt. Belemerültem a vízbe, és néhány perc múlva elkezdett égni mindenem. Nem értettem mi történik, hisz a víz hideg, nem? Üvöltöttem, ahogy tudtam, a világ legborzalmasabb érzése volt.
its weird to feel so strong...
3 nap után ébredtem újra. A családom körében, ott volt Criss, Victor, Alex, és az apám. A rég nem látott apám. Mesélt. Hogy hogy rabolták el, és vitték ki a sivatagba, és hogy ott hogy változott át. Hogy hogy találta meg a tűzben égő Alexet, a homokviharban fulladozó Victort, és a hurrikánban megsérült Crisst. Elmesélte, hogy még az esküvőjük előtt, anyámmal elmentek egy jósnőhöz, hogy áldását adja rájuk. De az ellenkezője történt a vártaknak. A jósnő megátkozta őket. Azt mondta, nem lesznek boldogok, és hogy minden próbálkozásuk kudarcba fog fulladni. Nem hittek neki. Összeházasodtak, és kiderült, hogy igaza volt.
Összeszedtem valahogy magam akkor a tengerparton, és rájöttem hogy milyen mérges vagyok. Otthagytak engem! Mind a négyen! És most azt képzelik, hogy csak így megbocsátok? Na neem, azt már nem! Mögöttem a tenger háborgott, bár az égen egy darab felhő nem volt.
Nem bírtam magammal, és csak Crissben volt meg a bátorság, hogy csitítgasson. Bár az óta már nevetve gondolunk bele az akkor történtekbe, de én még mindig sajnálom hogy úgy elgyepáltam szegényt. Mikor végeztünk, és én is türtőztettem magam valahogy, apám csodálkozva vette észre, hogy a tenger lecsillapodott. Tehát kiderült, hogy enyém lett a negyedik elem. Alexé a tűz, Victoré a föld, Crissé a levegő, enyém a víz. Ahogy meghaltunk. Hmm...hát jó.
Kitanítottak hogy használjam az erőmet, hogy hogy harcoljak, és mivel apám szerencsére vegetáriánus életmódot folytatott, ezért azt is hogy ne öljem meg a halandókat. Ettél már kenguruvért? Hmm...nagyon ínycsiklandozó. Megvan benne valahogy a szabadság zamata. Ott maradtunk még néhány évet, hogy tanuljunk. De hívott a nagyvilág! Hisz bármit megtehetünk, és hív a nagyvilág! Éltünk Párizsban, Prágában, Firenzeben (igen, a Volturi tud rólunk, de nincs szándékunkban megöletni magunkat. Már ha lehet ilyet...), és egyéb helyeken. Szeretjük az új helyeket....
Egy szerelmem volt. Volt...Érdekes így mondani. Akkor odaadtam volna mindenemet neki. Olaszországban történt, 1961 nyarán. Sajnos alig mehettünk ki, így az eldugottabb helyeket kerestük. Egy hegyen találkoztunk egy másik klánnal, bár csak 3 vámpírból állt. Mirella, Piero és Tore. Szinte azonnal egymásra találtunk Tore-al. Azt mondta mindent megtesz értem, és ezt az ígéretét be is tartotta csaknem 13 évig. De aztán úgy döntött, nem akar többé szelíd bujdosóként élni. Volterrába ment, és jelentkezett a Volturik közé. Tehetséges volt, értett ahhoz, hogyan tud fájdalmat okozni másoknak, így bevették a csapatba. Azt mondta, ha akarom, engem is bevesznek, meg az egész családot. De minek öljek embereket másnak? Én is ember voltam, és nem szeretném így végezni. Így hát nemet mondtam, és otthagytam Tore-t. Utána nem voltam a legjobb formában, bármennyire is próbáltak vigasztalni. Visszamentem Ausztráliába egyedül, és újra építettem a házunkat. Visszaszereztem az elárverezett cuccainkat, hogy újra tiszta lappal indíthassak. Megtaláltam azt a karkötőt, amit még anyukámtól kaptam 5 éves koromban. Egy kis ezüst lánc, rajta egy angyal medállal, rajta a felirat: Mindig vigyázni fogok rád. Megtaláltam az anyakönyvi hivatalban a papírjaimat, és átírtam a középső nevemet anyám nevére. Úgy éreztem, jól vagyok.
This is the beginning of the end.
Apa telefonált egyik nap. Talált egy helyet, ahol általában nem süt a nap, és már van néhány vámpír. Egy kis városka Amerikában, Forks. Ha gondolom odamehetek megnézni, aztán ők is jönnének. Jó lenne. Beleegyeztem, jónak hangzott. És most itt álok egy rakat bőrönddel, és már az egész életemet tudod. Beengednél végre?
 × KINÉZET: Állítólag természetes fekete hajszín nincs. Akkor kérem mi ez a fejemen? Valami nagyon nagyon nagyon nagyon barna, ugye? Kék szemem volt, mostmár aranybarna. És pici vagyok. Mármint úgy pici hogy alacsony, és vékony. De tudod: kicsi a bors de erős.
×JELLEM: Állítólag kedves és vidám vagyok. És tudod mi van? Ez igaz is. Bár három ilyen lökött testvérrel élni... Azt próbáld meg te fapofával.
× MIT SZERET: víz, zene, vámpírok, kenguruk, család.
× MIT NEM SZERET: kígyók, tűz, csönd, egyedüllét.
× GYENGESÉGEI: Jó, egyensúly érzékem nincs...Meg a memóriám is akadozik. De kit érdekel??
× ERŐSSÉGEI: Igenis szépen tudok szerepelni az ilyen művész dolgokban, bármit is állít a családom, jó??? Szépen tudok rajzolni, meg minden! Megpróbálok mindenből a legjobbat kihozni...
Last edited by Jessica Elisabeth Angel on Fri Oct 30, 2009 2:18 pm; edited 1 time in total | |
|
