A boldogság olyan mint a nátha: fertőző [ Kylie, Liz]

Ígérem most kajálok utoljára itt... Na jó nem. De mit tegyek ha olyan csábító illatok terjengenek az épület körül...Nyami, a levegőben hamburger, és sült krumpli illatát érezni. Na jó, valami diétásat eszek... Vagy mégsem. Mikor odaérek hogy kérhetek kaját, rögtön a lényegre török. Vagy mégsem. Nagyon helyes pasi szolgál ki, de azért gyorsan észhez térek.
-Egy hamburgert, sült krumplit ami kicsi, hozzá ketchupot, és egy kólát.- Meg a telefonszámodat légyszi! Na jó. Ennyire rámenős nem vagyok. a tálcával a kezemben leülök egy asztalhoz. csak úgy özönlenek be az emberek, minden kis nyílászárón. Még az ablakon is, de ott csak két kis rosszcsont. Az egyik a nyakamba is esik. Jól megdorgálom, de megsajnálom, és engedem hogy visszamenjen a szüleihez, akik nagyon mérgesen néznek rá. Nem csodálom. Valami bűz csapja meg hirtelen az orrom. Egy dagadt ember száguld a pulthoz. Na szép fut a mekibe? De a bűz is elmúlik, amint leül egy asztalhoz. Az egész tálca teli van kajával. Ha jól számolom 8 hambi, 4 pohár kóla, 12 csomag sült krumpli, és még 5 sajtburger. Ez a hapsi vagyonokat hagyhat itt egy nap. De ha megteheti, mérgezze csak magát akárcsak én. Mármint, én nem megtehetem, hanem mérgezem magamat. Igen, még azt is jól látom, hogy most meg pizzát rendel. Neki semmi sem elég? Na elég a dagadt hapsiból. Biztos ő is azt gondolja rólam, hogy lehet hogy ilyen keveset eszek. Rátekintek a tálcámra, ami az övéhez képest szinte üres. Nekilátok az evésnek. Eszek kicsit, majd mikor a tekintetem a dagadt hapsi felé téved, abszolút véletlen, észreveszem, hogy már a három negyedét elpusztította a rengeteg kajának. Hmm... Gyorsevő. Ennek kín lenne ha valaki vámpírrá változtatná. Vagy az embereknek jó esetben az állatoknak csökkenne nagyon kicsire a létszáma. Ez a hájpacni.... Kicsit iszok a kólámból, és ismét körbe nézek,, és azt tapasztalom, már alig van asztal. Vagy is már nincsen is, mert az utolsó asztalt elfoglalta egy terhes nő, és a kisfia. Legszívesebben odamennék és megkérdezném mikorra várják a babát. De nem megyek, inkább táplálkozok tovább. És csoda!!! A dagi embernek nem fogott el a kajáj... Vgy is elfogyott csak repetázott.

Senkinek nem kívánnám a moteli kosztot mert nagyon pocsék. Inkább irány valami kajáda, ergo a gyorsétterem. Hódolatom a finom illatoknak, meg minden másnak.Bár aki éhes annak szinte sok minden finom. Kivéve ha az illető én, aki igen válogatós.
Szinte végig balettozom a helyiséget, mire pulthoz érek és rendelhetek.
- Két nagyadag sült krumplit meg valami húst, a krumplihoz jöhet ketchup, és egy kólát. Na meg desszertnek fagyi - adom le a rendelést. Úgy látszik telt ház van, mert rekord idő alatt kijön a kaja.
Na most az új feladat: tálcástul végig balettozni a helyiségen és ülő helyet vadászni. Ez mondjuk könnyű is lenne, mikor előttem elszalad két tökmag majdnem felborítva. Félszegen megvárom míg elmennek mellettem, minek balhézni, biztos van apja, anyja azok majd rendre intik, ha nem akkor majd később számolhatnak velem. Egyedül egy lány mellett van hely, de nem úgy néz ki, mint aki társaságra vár.
Kicsit félősen elindulok felé és közben elhaladok egy kissé túlsúlyos férfi egyén mellett, akinek a kinézetét bár sertés is megirigyelhetné... no de hát.. ízlések és pofonok változnak. Ki vagyok én hogy megmondjam neki, héé uram egy kicsit több mint sokat eszik, és ha már itt tartunk a saláta lemaradt. Nos akkor vissza út, megint a gyerkőcök, majd a pult és egy helyes srác. Rám vigyorog, és bele is olvadnék a zoknimba, ha nem lennének fenntartásaim a férfiakkal.
- Egy salátát, a telefon számom meg ne érdekeljen - reagálom neki, majd mikor vissza tér a salátámmal kicsit sem tűnik aranyosnak. Hát ez van
Na akkor megint az út, megint a gyerekek. Ezeknek vagy km hiányuk van, vagy engem akarnak felidegesíteni, ami lássuk be nehéz munka lesz. Viszont a túlsúlyos férfiegyén is fel áll és kénytelen vagyok bele olvadni az egyik növénybe ha nem akarok palacsinta lenni.
- Te jó ég... - sóhajtok fel mikor elérem a lányt és lehuppanok vele szembe.
- Remélem nem gond, hogy ide ültem, máshol nincs hely - mondtam szinte védekezően, na persze ha gond, akkor felállok és keresek valami más társaságot, bár az sajna nincs. Jó, persze ki az a hülye aki beül az ablakba? Én ha itt nem maradhatok.
- Kylie - nyújtottam felé a kezemet. Régen volt, hogy ennyire barátságos lettem volna. Talán a gyorsétterem kicsit emlékezetet a régi életemre. Lehet, nem tudom. Nagyot kortyoltam a kólából majd falatozni kezdtem, de lassan, hátha mégis el kell innen mennem.

Az ember ilyenkor kap idegösszeomlást. Mikor már a túlzsúfolt étteremben elfogy a levegő. Én meg kicsit zavartan integetek az ablak mellett ülő mogorvának kinéző ember felé!
-Elnézést!... El...! Elnézést!- úgy tűnik fittyen hány arra, hogy én majd megfulladok, mert elszívták az oxigént. Egy lány jön be az étterembe, finoman fogalmazva elég éhenkórásznak fest. Jaj... Ő is a helyes pasihoz megy... Húh... De meleg lett itt hirtelen... Aztán kigáncsolja majdnem a kiskölyök, aztán visszafordul, és visszamegy a pulthoz... Megint a helyes pasi, aki nagyon aranyosan mosolyog. Majd lehangolódik. jj de megbántotta az a lány. Nem szép dolog. Amúgy sem szabadna ilyen helyes alkalmazottakat felvenni, mert ezért fogy el biztos a levegő... A hölgyemény most felém veszi az irányt, leül.
-Nemgond, csak lepakolok innen. -mondom, és a táskámat, a sapimat, a kabátomat, és a telefonomat, no meg a pénztárcámat eltakarítom az útból.
-Én pedig Liz vagyok .- mutatkozok be, és még mindig a holmimat rendezgetem. A táskám mellém kerül, szerencse hogy egy sarok-ülőgarnitúra szerű képződményen ülök, aminek olyan beütése van, mintha valaki másnaposan készítette volna. Na erre kerül a táskám, a kabátom, meg a sapim. A többit a tálcám szélére teszem. Ismét enni kezdek a kajámból. Megint megfordul a fejemben a kósza gondolat, hogy ki kéne az ablakokat tárni.
-Elnézést! ÉLNÉZÉST!- próbálom újra a mogorva embert, aki a második hangos elnézést-re már felkapja a fejét.
-Kinyitná az ablakot kérem?-kérdezem tőle, most már nem olyan agresszív hangon mire ő nagyokat fintorog, és kinyitja az ablakot.
-Nagyobbra ha lehet!- Mondom kicsit számon kérőbb hangon. Mire ő nagyobbra kinyitja Egy nagyot sóhajtok:
-Micsoda ostoba egy nő!- mondom, majd megint enni kezdek, de most a sült krumplimból.

Egy SMS-m jön, mire rácsapok a tálcámra hogy megnézzem, de sikerül úgy, hogy az egész kajám a földön landol. Márpedig azt nem eszem meg!
-A Francba! -mondom mérgesen, majd ismét rendelni megyek.
-Egy helyes... vagy is egy kertészsalátát szeretnék, egy sajtburgert, és egy sült krumplit. Meg egy kis kólát, és egy embert aki feltörli azt ha szépen megkérem. -Mutatok az asztal alatt lévő kajamaradék-tengerre. Egy ember fel is takarítja, én meg mint a tank, megyek előre akadályt nem ismerve. Majd lehuppanok.
-Megjöttem!-jelentem ki, és neki látok az új kajámnak.[b]

Nos, míg a velem szemben ülő lányka a levegő hiányával van elfoglalva addig én a mekit veszem szemügyre. A bejárattal szemben a pult volt. Az ajtó mellett meg két műnövény, talán azért mert ezt a kajaszagot, az igazi növények nem bírnák. Bár azért egy kis kaktuszt az ablakban szívesen látnék. Szeretem a kaktuszokat. Szúrnak, és nem közelít senki olyan hozzá, aki nem tűri hogy szúrnak, egyszóval olyan mint én. Élvezi a magányt és kész.

Na tehát: az ülőhelye mind tele, ugyan miért is lenne üres egy meki, mikor idejönnek a forks-i fiatalok cseverészni, na meg a fiatal anyukák, akiknek nincs idejük főzni. Erre példa a sarokban lévő anyuka meg a két gyerkőce, akik nemsokára kaja csatába kezdenek. De remélhetőleg ez nem fog bekövetkezni.
Friss levegő áramlott be, mire felkaptam a fejemet.
Tehát Liz ablak nyitási kísérlete sikerrel járt. Én nem izgattam magam a friss levegőhiány miatt, lelki nyugalommal ettem a vacsorámat.

Arra kaptam fel a fejemet, hogy Liz telefonja pittyeg, majd a lány hangos szitkozódások közepette magára borítja a tálcáját.
Halványan mosolyogva feléje nyújtottam egy szalvétát, hogy a felsőjéről szedje le a cuccot, és úgy menjen flörtölni a sráccal, miközben kaját rendel, na meg egy takarítót, aki takarít.

- Ki volt az? - érdeklődök, miután már újra velem szemben ül. Valahogy előre kéne vinni a beszélgetést, így jobb ötlet nem lévén, jön a szokásos kérdés özön.

- Mizus, hová valósi vagy, mióta laksz itt, hogy hogy erre jártál? - minek kérdezzem külön így gyorsan egyszerre kérdés özön... Halványan elmosolyodok.

- Liz, a teljes neved Elisabeth? - érdeklődök – Mert ha igen, nem lenne gond, ha Lisa-nak hívnálak? - teszem még hozzá. Remélem nem gond neki. Őszintén, mást nem tudtam mit csinálni, így csak csendben ettem tovább.

-Hát anyám volt az. Mindig szervezkedik a nagyvilágba. Mert nem bírja elviselni hogy felnőttem, és néha van szabadidőm.- morgom dühösen. Gonosz szülők. Mindent elrontanak. olyan jó lenne néha ha egyedül laknék. Ez mondjuk nem is rossz ötlet. El fogok költözni a szüleimtől. Még az idén.
-Döntöttem.-jelentem ki, mintha ez annyira Kylie-re tartozna.-Elköltözöm a szüleimtől. Még az idén.- kicsit megkönnyebbültem.
-Na jó. idén nem biztos, de ebben a tanévben. Biztos vagyok benne.- közlöm a velem szemben csücsülő csajjal. Szerintem nincs képben azzal kapcsolatban amiről beszélek, de ami szívemen a számon. Kicsit kajálok még mindig eszek. Tömöm a fejem.

-Hát, semmi különös. Anyám az agyamra megy... És Forksi vagyok, és hát... jóformán fogalmam sincs.-kacagok- jelenleg azt sem tudom mennyi idős vagyok, és hogy beszámítható-e.-Még jobban nevetek.- Hát, úgy gondoltam kajálok, ezért bejöttem enni. Végül is, mi másnak jön az ember, esetleg más lény gyorsétterembe?- kérdezem. Nem mondtam ki, hogy egyszer már majdnem áldozat voltam, és hogy farkasok is vannak. Ha képben van, akkor érti a célzást, ha nincs akkor meg nagyon nevet rajta.

-Azt hiszem, igen. Elisabeth. De felőlem szólíthatsz Lisa-nak, csak arra lehet nem figyelek. Általában Liz vagyok. -mondom. Ez ráadásul úgy hangzott, mintha néha lennék Emma, Kate, Mary, Ashley vagy akárki. De én csak Liz vagyok.
-Vagy is, mindig Liz vagyok, csak általában így hívnak. Érted?- javítom gyorsan magamat. Aztán megint harapok egy kicsit a kajámból. Nagyon fincsi. csak kár hogy nem egészséges. De hát mit törődnek a mai emberek az egészséggel? Na és én meg az egészség. Két külön világ vagyunk. Hmm... Ez jó kis mottó lenne. De inkább nem. Még a végén fogszuvasodást kapok, kihullik az összes haja, és büdös meg beteg leszek, és mindenki kerülni fog engem.
De n ezt nem hagyom.
-És te hogyan kerültél ide ahova mindenki jár.- mondom a hol jársz ahol a madár sem jár mondást kissé átformálva.

Előveszem a mobilom, és visszaírok anyámnak, hogy ma nem érek rá.