Nobody really dies while we remember him.^^ [Dotty and Gwen game]

* A lelkiismeret furdalásom sosem múlik el a családom miatt. Meghaltak az én balgaságom miatt. Én nem akartam megölni őket ,de hát ez lett a vége. Hülye voltam és nem hittem volna másoknak ,ha azt mondták volna ,hogy nem fogom bírni megállni ,annyinál ,hogy simán átváltozztassam őket ,hanem megölöm őket. Ma is gyötört a régi ballépésem ,ezért késztetést éreztem rá ,hogy kijöjjek a temetőbe meglátogatni elhunyt családtagjaimat. Lehet ,hogy egy ragadozó vámpír vagyok ,de érzéseim vannak. Édesanyám sírjára hoztam egy csokor rózsát ,édesapáméra egy szál tulipánt és a testvéreimre fejenként egy nárcizt. Mindig különféle virágokat hozok a sírjukra ,de anyám sírjára ,csak rózsa kerülhet. Az övére fekete ,sárga ,fehér vagy vörös rózsa kerülhet. Ez szokássá vált ennyi év alatt. Beérek a temetőkapun belülre és egyből családom sírja felé veszem az irányt. A sírkövek között lépkedek és olvasom a kövekbe vésett neveket. "Andrea Redway","Michael Collin" és a többi ismeretlen nevek serege játszódik le a fejemben ,ahogy olvasom őket. Megállok egy sír előtt ,amire az van vésve ,hogy "Lucy Taylor". Ma fehér rózsát hoztam a sírjára.Letettem a virágot a sírkőre és hirtelen zajokat hallottam. Nem igazán izgatott hisz sokan járhatnak temetőbe naplementekor. Tovább megyek is két testvérem sírjára is ráhelyezem a virágot. Apám sírja kicsit meszebb van ,mint a többi emberé. Valamiért a temető végébe temették. Elsétáltam emberi tempóban a legutolsó sírig. A sírra ráhelyeztem azt az egy szál tulipánt. Megint hallottam a lépteket ,amik biztos nem embertől származtak, de az is biztos ,hogy nem állattól. Egy perc múlva egy kislány állt előttem. A lány ,olyan tizenkét évesnek látszott. Beleszippantottam a levegőbe és biztos voltam benne ,hogy ez a lány egy vámpír ,nem is akármilyen ,hanem ragadozó. Ott állt és egy szót sem szólt. Ha nem szólal meg muszáj lesz nekem.*
-Szia kislány! Hogy hívnak?
*Kérdeztem meg a lánykát ,remélem nem haragszik meg a kislány kifejezésért. Ahogy ott állt szemei vörösen izzottak. Ez a lány ,úgy nézett ki mint akit a Pokolból húztak elő. Fekete ruha ,vörös szem és fekete haj.*

Az emberek törékenyek, gyengék. Régen én sem így terveztem az életemet. Úgy gondoltam, megnövök, és lesz egy jóképű férjem, és egy rakat gyerekem. Mostanra már ez mind csak parányi emlékfoszlány. Nem tudtam őket megvalósítani. De nem is baj. Nincsen világfájdalmam, mégsem bánom hogy vámpír lettem. Talán én vagyok a világon ezzel egyedül. Bár szívesebben élnék úgy, hogy tudom hogy a szüleim élnek. Visszagondolva, élőbb jön a gonosz bacák, előbb mar meg, megvédhettem volna a szüleimet, ha halálos sérülést szenvedtek, átváltoztathattam vola őket. De nem tettem. Nem tettem, mert a vámpír később jött. Nem tettem, mert nem llettem volna rá képes. Öltem már embert. Öltem már állatot. Lehetetlen megállni hogy ne szívd ki a vérét. Ez fizikai képtelenség. De néhány vámpírnak mégis sikerült. De nagy valószínűséggel csak közbe jött valami. Mint nálam. Ha épp nem járnak arra a vadászok, akkor én most az örök vadászmezőkön futkoznék. De nem történt ez meg. Besétálok a temetőbe. Alig van pár ember. De hát jó is hogy itt vannak, közeledik a mindenszentek. Egy lányt látok. Látom hogy vámpír. Ő is érezheti hogy az vagyok. Nem fogom neki mondani. Semmi jelét nem fogom mutatni vámpírságomnak. Bemutatkozik.
-Te mindenkihez odamész az utcán és összehaverkodsz vele?-lérdezem, és megemelem egyik szemöldökömet. Nem is maradok vele tovább. Odébbmegyek. Ne akaszkodjanak iegenek rám. nem ismerem óőt. Előveszem egy baseball sapkát és a fejemre rakom. Nem tudom miért hoztam magammal. Talán mert nincsen a házamban semmi biztonságban. Nincs egy lakatom amivel lezárjam. De ki az a bolond aki bemegy egy vad idegen rámísztő házba?! Ember legyen a talpán aki ezt ki próbálná... Muhaha. Nem szerettem sohasem a vendégeket.

Nekem a szüleim sírja nincsen itt. Sőt sírjuuk sincsen, mert holttestükből semmi sem maradt, csak pár csont. De azt belepte a hó. Nekik elmélhelyet állítottak egy Angliai kicsi temetőben. Nem láttam azt a sírt sohasem. Valószínűleg nekem is ott állíottak sírt. Á sírt. Emléket. Viszont azt láttam. Külön temetőben van az emlékünk. Az van a sírra írva: Dorothy Stewart 12 éves Londoni kislány farkastámadásban életét vesztette. Emlékezzünk rá!

Ki volt az az okos aki ilyen szöveget írt rá?!

- Tudod nem szoktam mindenkit leszólítani az utcán, de egy most nem az utcán vagyunk ,kettő te lettél itt egy pillantás alatt a hátam mögött. Gondoltam illendőbb köszönni ,mint ott állni és várni a csodára.
*Mondtam a lánynak jéghideg hangon. Nyugodt vagyok nem szoktam felkapni a vizet még azokban a helyzetekben sem mikor már üvöltözne vagy megrugdalná az illetőt. A lány arrébb lép és arra gondol ,hogy nem akarja ,hogy mindenféle idegen ráakaszkodjon. Igazából én semmit se akartam ettől a kiscsajtól ,csak gondoltam illik köszönni ,ha már követ. Egy baseball sapkát tett a fejére ,ami ,hogy is mondjam ,nem éppen illett hozzá. Hülye gondolatok kavarogtak ennek a lánynak a fejébe. A saját házáról vannak „érdekes” gondolatai. A szülei már nem élnek ráadásul nem is itt vannak eltemetve. Ez az első értelmes dolog amit megtudhatok ,ennek a lánynak a gondolataiból. Hamarosan még egy információt is megtudok. A lány Dorothy Stewart-nak hívják. A végén még egy haszontalan kérdést tettfel. Nem igazán figyeltem a többi gondolatára ,csak csupán a szükséges infókat próbáltam kiszűrni.*
- Dorothy mond ,csak miért jöttél ide ,ha nem is itt vannak eltemetve vagyis inkább itt van az emlék kőjük a szüleidnek?*Kérdeztem a lányt ugyanúgy ,mint ő felhúzva a szemöldökömet. Kiváncsi vagyok egyátalán mi dolga itt .*

-1 éppen azt teszed hogy idegeneket szólítasz le. 2. én nem követek vadidegen kevésbé szimpatikus egyedeket. 3. Én nem szoktam illendő dolgokat csinálni. Jobb ha ezt tisztázzuk.-Veszem mogorvára a dolgokat, és egy sírkőhöz lépek. Gonosz kisgyerekhez méltóan felmászok rá. Onnan nézek körül, látok egy sírt ami tele van koszorúval a következtetésem tehát az: Itt nemrég temetés volt. És márpedig egy temetésre illik kiöltözni (már ha az ember nem olyan mint én Muhahahah) és ha már kiöltözöl, a fux sem maradhat le rólad. És ha már ennyi ember vesz fel aranyat, akkor biztos a fele el is veszti. Odarohanok a sírhoz. Megérzéseim bejöttek. Egy sok karátok arany fülbevaló fetrengett a nedves talajon. Lehajolok érte, felemelem. A kinézetéből arra tudok rájönni hogy ez egy milliomos öregasszony tulajdona volt. Felnevetek. Most már az én tulajdonom. A zsebembe csúsztatom, és visszaugrándozok a lányhoz, mert most esett csak le miről hadovált.
-Honnan tudod a nevem?-kérdezem tőle sunyin, majd eszembe jut hogy a szüleimről pampogott valamit. nekem a szüleimet ne vegye szájára egy olyan.... aki idegenek szólít le az utcán, és üldözési mániája is van... Vagy is egy elmebeteg.
-Ne vedd a szádra a szüleimet!-Morranok fel, és egy követ emelek a fejem felém azzal a célzattal, hogy a fejére fogom dobni. Mint a toldiban." Repül a nehéz kő ki tudja hol áll meg?" Muhahaha
-Mellesleg, éppen én sem tudom hogyan keveredtem ide. Ja bocs! Még is tudom! a temetőkben rengeteg száraz ág van, és én mályvacukrot sütögetni jöttem. -előveszem az öngyújtóm, és a sok mályvacukrot.
-És a poén az, hogy én nem ehetem meg. De olyan vicces. Mellesleg sült vért is fogok enni. -mondom, és egy zacskó vért veszek elő, ami alaposan le van zárva, mert egy kórházból csórtam.
-És te nem kapsz!-jelentem ki, és elhúzom az orra előtt a zacskót, mert a vér szaga, attól még hogy le van zárva, igen is kijön belőle!

*Felmászik egy sírkőre és onnan fürkészi a tájat. Egyszer ,csak leugrik és odafut a sírhoz ,amit nézegetett. Látom ,hogy valamivel matat a kezében és visszaugrándozik hozzám. Majd ,mint akinek most esett le mit mondtam rákérdezett honnan tudom a nevét.*
-Dorothy Stewartnak hívnak téged és 12 évesen haltál meg. Mellettem ne gondolkodj hangosan ,ha nem akarod ,hogy meghalljam! Ez csak egy javaslat ,nem parancs. Ha már ,így tudom a neved elmondom a sajátomat is ,bár szerintem nem nagyon érdekel. Gwen Taylor vagyok.
*Mondtam neki mosolyogva .Még ,ha utál is akkor is mosolyogni fogok ,míg lenem bénul az arcom és nem tudok vigyorogni. *
-Mellesleg nem vagyok elmebeteg. Kicsivel éppeszűbb vagyok ,mint te ,én legalább nem szedem fel a földről az aranyfülbevalókat.
*Mondtam neki még mielőtt elkezdte volna kiabálni ,hogy ne vegyem a számra a szüleit. Nem értem miért kell ezen felkapni a vizet ,hisz semmi rosszat nem mondtam róluk.Erre felkapott egy követ arra célozva ,hogy fejbe dob.*
-Nyugi Dotty. Én semmi rosszat nem mondtam róluk.
*Mondtam neki még mindig hatalmas vigyorral az arcomon. Kezdem azt hinni ,mégsem vagyok teljesen normális. Válaszolva a hogyan keveredtél ide kérdésemre elkezdett hadoválni valami száraz ág meg mályvacukorról. Majd mikor előkap egy öngyújtót és egy csomag mályva cukrot rájöttem ,hogy sütögetni akar.*
-Sült vért? Tudtad ,hogy az eredetileg magyar étel?
*Mondtam Dottynak még mindig azzal a debil vigyorral. Elővesz egy zacskó vért és elhúzza az orrom előtt ,miután megemlíti ,hogy nem ad belőle. Jó az illata annak a vérnek mit ne mondjak ,de nem fogok megveszni érte. Pont most ettem szóval nem nagyon izgat a zacskó tartalma.*
-Húú ,de kedves vagy! Hiába húzkodod az orrom előtt épp most ettem. Amúgy meg miért nem bírsz egyetlen egy kedves szót kinyögni?
*Nézek félszemöldökömet felhúzva Dottyra. Nem értem miért kell követni azt ,hogy a vámpírok "gonoszak". Szerintem az vagy akinek érzed magad.*

-Jájj de sokat tud valaki! Ne kurkássz az agyamba azt ajánlom, mert ne vállalok felelősséget a testi épségedért. És itt a tépkedésre gondoltam, ugyan is fám, és öngyújtóm van!- Mondom neki gonoszan. Kis szerencsétlen!
-Képzeld eddig azt hittem Pollinak hívnak! -Mondom neki gúnyosan.
-Ugyan kis a madarak csicseregnek ennyit. Már ha az csicsergés ami neked a szádon kijön.-Ráncolom a szemöldökömet. Imádok veszekedni
-Hahaha-Felkacagok hangosan, mikor azt mondja Polli hogy épeszűibb nálam. Ezt pont ő mondja aki akkor is vigyorog, mikor épp az életét kockáztatja.
-Tudod mit? Remélem ismered az éji bogár effektust!-mondom gonoszan, és nekilököm egy márvány sírkőnek. Nagyot koppan, és most már kicsit kevesebbet beszél.
-Hmm.. Embereknél jobban be szokott jönni, na de most én beszélek, mert ki tudja, Lehet én leszek a jövő kis Janne d'Arc-ja. Szóval, az éji bogár effektus szövege: zúg az éji bogár, neki megy a falnak, nagyot koppan, és azután elhallgat. Csak sajnos ez nálad nem jött be.-mondom, és a szavak amik kijönnek a számon, olyan hangon hallatnak, hogy rögtön észre lehet venni, hogy undorral van teli.
-Magyar étel? Engem aztán az sehol sem érdekel. És ne okoskodj, rontja a szépséged!-mondom még gonoszabban mint a többit.
-Figyelj, nekem aztán lökheted a szövegedet mindenről! Én magasból tojok rád! És jobban teszed ha nem beszélsz vissza. Akár idősebb vagy, akár nem. Az ilyen naiv, jámbor vámpírok, akik nem igaztán nevezhetőek ragadozónak, mindig a rövidebbet húzzák. Szóval vagy elmégy, vagy megkeserítem az életed.- emberek, itt kezdődik a komolyabb veszekedés, én a kiállhatatlan, és ellenfelem Polli a kedves.... Szóval felőlem győzzön a gonoszabbik. Muhahaha
-Szóval Polli, megszoksz vagy esetleg megszöksz? melyiket választod?- mondom vészjósló hangon. Az a legizgalmasabb, ha ártatlan emberekbe kötsz bele! Imádom mikor fel van valaki háborodva.
-Tudom mi játszódik le a fejedbe...-Mondom és a fejem kicsit oldalra megdöntöm, majd mint mindig, egy könnyed kis kacajjal koronázom meg mondandómat.
-Miért köt belém? Egyáltalán mennyi idős? Miért nem megy el?- figurázom ki...
-Ezekre a kérdésekre a válasz: Mert az agyamban kurkásztál, 113, mert bosszút állok. Remélem kielégítő választ adtam!-mondom. Még maga a saátán sem tudta volna ennyire gonoszan mondani. Én pedig pokolian jól szórakozok.
-Ne áskálódj az agyamban. A telepátiába, ne próbáld belemagyarázni hogy véletlen hallod.... Direkt csinálod, szimplán a te hibád... és lehet nem vagyok épeszű, de határozottabb, és jobb ha példát veszel tőlem, mert ha kitör a háború mert megeszek minden embert, éhen fogsz pusztulni! És ha már most nekiállsz végrendeletet írni, akkor jelölj meg engem törvényes örökösödnek.-mint egy horrorfilmben. Temető, jó-kislány, pszichopata.... jó buli lesz itt.

*Van egy olyan érzésem az a célja ,hogy felháborodjak vagy kiabáljak,de nem fogok. Maradok ugyan olyan nyugodt. Bármit mondhat.Elkezdett nekem oltári nagy baromságokat magyarázni és az összes mondandóján egy félmosollyal tartottam életben magam.Éji bogár effektus? Ez a lány nagyon gyerekes. Egyszer ,csak nekilök egy márvány sírkőnek. Nagyot roppant a hátam ,de nem fájt különösebben. Felálltam a földről és leporoltam magam. Ránéztem és megint egy félmosoly jelent meg az arcomon. Ez a lány 113 éves és mégis ,ennyire gyerekes.Majd feltette a kérdést ,hogy megszokom vagy megszököm. Letöröltem a vigyort az arcomról és jéghideg hangon mondtam neki.*
- Megszoklak te ördög fióka vagy hívjalak inkább pszichopatának?
*Mondom neki egy félmosollyal megint. Majd megint belekezd az idegesítő mondokájába ,hogy mire gondolok éppen. Elkéne hinni-e végre ,hogy én sokkal jobban tudom mit gondol ,mint ő azt ,hogy én mire gondolok.*
-Na ,na ,na tessék leállni. Semmi ilyenre nem gondoltam. Hidd el te sem izgatsz engem túlságosan ,de legalább addig nem unatkozok ,míg te itt próbálsz veszekedést csapni.
*Próbáltam valami rételmet verni a kis fejecskéjébe ,miközben arról papolt ,hogy kezdjem írni a végrendeletem. Nem tud felidegesíteni. Nem ismer és ,ha így halad nem is fog ismerni.*
-Köszike végrendeletre nincs szükség ,szerintem magasról letojja a világ ,hogy létezem. Ha ennyire kell tiéd a cuccom ,de ,csak ,hogy tudd nem éppen érdekel ,hogy megölsz vagy sem. Én megöltem őket és végre én is megyek utánnuk.
*Mondtam neki a szüleim sírjára mutatva. Most ,csak az igazat mondtam. Ha akarja övé a cuccom még hálás is vagyok ,hogy nem kell vacakolnom azon kié lesz. Ha megöl ,akkor megyek a szüleim után és végre valahára bocsánatot kérhetek. Engem soha nem izgatott mi van az élet után. Ha nem lesz semmi ,akkor sincs baj ,ha meg van másik élet az fura és ha létezik a pokol meg a menny. Mennybe kerülök az jó ,ha a Pokolba meg több az ismerős.Ráadásul a halálból még senki se tért vissza panaszkodni ,szóval mitől féljek?*
-Kedves Dotty én nem fogok balhézni ,ebben biztos lehetsz.
*Mondtam vérvörös szemeibe nézve és ,csak úgy heccből én is bepirítottam a sajátom. Ez már nagyon jól megy nekem. Sokat szórakoztam vele a tükör előtt. Lehuppanok apám sírkövére és onnan figyelem a lány következő reakcióját. Jó móka itt nézni ,ahogy próbálkozik ,hogy feldühítsen.*

-Látom jól szórakozol! Csak kár hogy én jobban. Látom már megrendelted az utadat a pokolba. Felesleges volt, már én megrendeltem neked!-mondom . Belül nevetek nagyokat ezen a szerencsétlen hülyén! Cöhh...
-Nem kell hogy megszokj, örülnék ha inkább elhúznád a beleidet, amíg magadnak tudhatod őket.-mondom nagyon nagyon fenyegető hangon.
-Jólvan, mert akkor most unatkozni a pokolban Muhahahah-mondom, és a végén gonoszan kacagok fel.
-Egyszerűbb lenne ha visszamennél Jesoloba, még jegyet sem kell venned, mert addig úszol amíg akarsz.-Mondom úgy mintha jóval többet tudnék a fajtánkról. Amibe mellesleg nem fér kétség, én valóban többet tudok nála a fajtánkról.
-Igazad van, én is letojlak-jegyzem meg csak úgy magamban, micsoda egy hülye csaj. Mindenen csak mosolyog. Bárcsak tudná hogy a vesztébe rohan...
-Ja bocs, nem mehetsz vissza oda, hiszen egy sorozatgyilkos vagy! Aki a saját családját ölte meg. Sorra... Bár emlékedet már más nem őrzi mint kép, valami mégis őrzi. Ember már nem tudhatja ki vagy... Vagy még is? Elvégre ez egy döglött akta. Bárki felismerhet mert egy gyilkos vagy. Habár én is, de één nem öltem meg a saját családomat! Eszembe sem jutott volna. de te? uhh...- mondom, és ismét csak dühítem. A szüleit... megölte. Ez undorító, végül ami szívemen, már ha van, a számon.
-Undorító vagy!-dünnyögöm.
-hogy tudja valaki a saját családját lemészárolni?! Szörnyeteg vagy. -mondom ezt már kivehetően. Hmm... a lényeg, hogy ő állítása szerint nem fog kiakadni. Majd meglátom. Legalább is gonoszan nevetek.
-Ja és ha már itt vagy, remélem nem bánod ha én most itt kajálok... Vagy is remélem nagyon bánod. GYILKOS!!!-teszem még hozzá a mondandóm végén.gyújtok egy kis tüzet. És egy ici moci serpenyőbe búrítom a vért. Egy kis tányért is elő veszek. Mikor megsült, el kezdem enni. Nagyon megelg lehet, de ez engem nem zavar. El kezdem enni.
-Pusztulj innen!-parancsolok rá Pollira...
-Ne nézd ahogy eszek!- kiabálom neki, nagyon felnőttes hangon. Nem is tudtam hogy ilyen hangom sincs.
-Tudom még mire szoktak gondolni, hogy gyerekes vagyok! Senki se hagyja figyelmen kívül, érzelmileg sem tudok fejlődni, nem hogy testileg...-morgom . Még mindig undorítónak tartom Pollit. Ez a hajszín, ez a testalkat, ez olyan undorító... fúj. Vámpírnak nagyon gagyi. Gagyi vámpír, legyen vega! Ne hozzon szégyent a fejünkre!

* Ez a lányka egy kis bunkó. Mi a fene történhetett vele ,hogy egy ,ilyen szemét alak lett belőle? Én vagyok gagyi vámpír? Nem én sütögetek mályvacukrot egy temetőben. A szüleimhez meg semmi köze. Nagyon nem érdekel ,hogy testileg nem fejlődik ,de lelkileg azért 113 év alatt tudott volna. Örökre egy szánalmas kis 12 éves fruska marad.*
- Édes kis Dotty......... Magasról teszek rá ,hogy te nem tudsz testileg fejlődni ,de én sem ragadtam le egy 17 éves lány érzelmi szintjén....... Undorító lennék? Én a szüleimet öltem meg te meg másokét. Gagyi vagyok? Nem én sütögetek mályvacukrot egy temető végében. Ne fenyegess halállal egy ,olyan valakit aki már régóta hallott.......
*Mondtam neki halálosan komolyan. Jah és ha mégeccer szájára veszi a szüleimet lehet ,hogy szája sem sokáig lesz. Dotty gyerekesebb ,mint amennyire gyerekesnek kinéz... Itt fenyegetőzik nekem és engem egy csöppet sem érdekel a monológja ,hogy mevettem a jegyem a pokolba. Gyilkos vagyok ,ő is az. Nem érdekel a véleménye és miért is szórakozok én itt ezzel a kis hülyével? Elindultam a temetőkapu felé és nem érdekel most mi lesz a véleménye ,de visszakiabáltam neki egy köszönést.*
-Viszlát te kis pokolfajzat!
*Majd sátáni kacajjal felkacagtam ,de még mindig a temetőben voltam. Ha visszatart én kinyírom.*

Meghallgatom monológját és szájon vágom. Méghozzá nem is kézzel, hanem egy hatalmas bottal. Kár hogy nem érez semmit. Viszont nekem jól esett.
-És ,mivel alaposan félrebeszélsz, felvilágosítlak hogy precízebb vámpír volnék mint te. Ugyan is- nagyot kacagok- én utánanézek áldozatom életének. Mert ha nem tenném, már nem lenne világ. És igyekszem inkább a szülők gyerekeit megenni, mert az öregek.... fúj... szottyadtak. - kijavítom ezt a ronda házisárkányt, akit már sikerült kihoznom a sodrából. Bolond vámpír. Nem normális.
-Végre elmész!-tapsolok egyet.
-Ez a bunkózás mindenkinél bejön, megunnak, és elhúznak a búsba hál istennek. Amúgy én kevésbé vagyok bunkó mint aminek gondolsz. De neked már nem lesz soha, de soha alkalmad a másik oldalamat. Hahaha hülye szipirtyó. Na Pusztulj innen!-parancsolok rá. Majd megeszem a sült vér, és végignézem nagy örömömre ahogyan elhúzza innen a belét. Hülye kis nőszemély. Hülye kis ******. Utálom. Nem fog többet összefutni velem. De még látom. Felemelek egy hatalma követ, és még azt is hozzávágom. Majd még egyet, és még egyet. Kár hogy nem tud eltörni a gerince. Muhahaha.

Utálatos kis hülye. Még hogy ne fenyegessek halállal egy halottat. Nos, de ő nem halott. Él, és lélegzik. Nos ő nincsen tisztában a vámpírélet nagy kérdéseivel. Dos, és egy jó tanács neki csak így magamban. Ne hanoztassa hogy ki halott és ki nem és ezek közül ki társalog vele és hogy ő mi is. mert ezt még megbánhatja. Például.... Volturi által. Biztosan nagyon jó fej