,,The denial pleasant holiday resort, it may cost you your life if you settle down there on the other hand." /carlisle and brianna game/

* Végre egy szabad nap. Mégcsak most kezdődött a hét ,de már most találkoztam minden esettel a kórházban. Törött láb ,medvetámadás ,agyvérzés ,elfertőződött sebek és a többi orvosi eset. Tegnap három órán keresztül próbáltam kiszedni a medvetámadásban sérült férfi vérét a köpenyemből. Otthon most jelenleg senki nem volt ,úgyhogy jobbnak láttam kijönni a sziklákhoz. Mikor ideértem leültem egy kőre és nézelődni kezdtem. Ha senki nincs otthon és szabadnapom van sokszor jövök ide.
Könnyű itt kipihenni magam. Nincsenek túl sokan és még a kilátás is szép. Ott ülök és felveszek egy kis kavicsot. Megnézem a kavicsot és lehajítom a szikláról. Várok egy kicsit és meghallom ,ahogy belecsobban a vízbe. Tisztán lehetett hallani ,hiszen nagyon nagy volt a csend. Nem értem hol van ilyenkor mindenki.... Lehet ,hogy ,csak nem szívügyük az erdőben mászkálni...
Pedig jó hely ,én szeretem... Hol mászkálhatnak egyátalán a többiek? Esme ,úgy tudom Alice-el ment vásárolni. Emmett és Rosalie nem tudom hol vannak ,pont úgy mint Bella és Edward... Miért van az ,hogy én sosem vagyok benn az ,ilyen programokban?? na jó azért vásárolni nem akarok és Edwardékat sem akarom zavarni ,de legalább Emmett és Rosalie elmondhatta volna hova megy. Nem is baj ,így is elvagyok. Sosem volt egy túlságosan társasági ember. Inkább egyedül vagyok ,mint egy túlzsúfolt helyen bóklásszak, ezért is jöttem ide. Itt nincs túl sok ember ,sem vámpír ,sem farkas. Egy nyugodt ,szép hely. Mégegy kavicsot felveszek és azt is lehajítom. Most is hallani lehet a vízbe érkezését. Az ég borús ,mint mindig. A fű nyirkos és kicsit köd van. Ez Forks-ra vall. Felállok a kőről és leülök a szikla peremére. Lenézek és ,csak a sötétkék vizet látom a lábam alatt. Még jó ,hogy ,csak ülök és nem állok. Ott ülve a csöndben és a napféynét eltakaró felhőknek köszönhető nem túl jó időben lépéseket hallok. A lépések ,csak egyre hangosabbak ,szóval az illető ide tart. Később megérzem a vámpírszagot. Vámpír az már bizonyos ,de ,úgy látszik ő is ,úgymond "vegetáriánus". Örülök ,hogy nem egy ragadozó tart nyugodt kis pihenőhelyemre. Nem akarok veszekedést. Hát ,akkor úgy látszik társaságom lesz. Valószínű jobb itt lenni valakivel ,mint otthon egyedül. Nem sokkal később megjelenik a lépések gazdája is. Egy szőke hajú hölgy tűnik fel. Nem köszönök ,hisz ,ha nem marad ,akkor nincs értelme és ,olyannak tűnhetek ,mint aki fűt-fát megszólít ,csak úgy. ha viszont marad ,majd köszönök neki. *

Egy újabb felhős, kissé ködös nap, a hét első napja. Nem mintha nem szeretném a borús időt meg az esőt, de mikor az ember száz-egypár évig arra kényszerül, hogy a felhős tájakra bujdosson csupán azért, ami, megunja a felhős eget. Ilyenkor álmodozom azon, hogy milyen jó lenne embernek lenni. Csupán egy buktató van, ha megmaradtam volna embernek, már nem élnék, és nem láttam volna annyi csodálatos dolgot, nem rendelkeznék akkora tudással, mint most. Szörnyetek vagyok, egy vérszivó, akit léte tart korlátok között, de próbálok a „jó szörnyetegek” közé tartozni, ha léteznek valójában ilyenek.

A mai nap is olyan volt, mint a többi, elmentem iskolába, végigültem az órákat és tettettem, hogy érdekel, amit a tanárok mondanak. Ha tudnák, hogy mindegyiküket lepipálnám tudás szempontjából? Még csak egy pár hete, hogy Forksba kerültem, és nagyon érdekesnek tartom a várost. Mint eddigi életem során mindig, most is a szokásos módon kezeltek az emberek. Amint meglátták az új lányt, a fiúk máris fantáziálgatni kezdtek, de mégsem próbált senki nagyon barátkozni. Megvan az emberekben az ösztön, hogy távol tartsák magukat a magamfajtáktól, a tudatalattiuk megsugja nekik, persze egyes kivételekkel. Szibériában is voltak kivetelek, például Anja, akivel nagyon jó barátnők lettünk, bár ő ember volt. De most már nem ember barátokra vágyom igazán, bár azok sem ártanak, hanem fajtársakra, hiszen meguntam már az egyedüllétet. Amint hallottam, és vadászataim során éreztem is, a környéken számos fajtársam él, igy remélhetőleg valaki elfogad barátjának.

Amint az iskolából haza értem, leraktam táskámat, és helyette egy nagyobb rajztömböt meg egy grafitrudat vettem magamhoz. Ha új helyre kerülök, mindig szeretem megörökiteni a szép dolgokat, a tömb tartalmazta már az iskola képét meg a házamat az erdővel körülvéve. Most a királyi sziklálhoz tartottam, hiszen az a hely csodálatos volt, megérte megörökiteni. Emberi tempóban szeltem át az erdőt, élvezve a látványt, bár pár pillanat múlva ott lehettem volna, ha szaladok, most nem siettem sehova. Számos állatot láttam, de a vérük nem volt most csalogató, hiszen nem rég vadásztam. Utamon érintettem az itt élő vámpircsalád vadászterületének határát, de elkerültem a helyet, hisz azt igértem Edwardnak. Volt még mit menni, mikor egy vámpir útvonalára találtam, a levegő tele volt az illattal és szintén a sziklák felé tartott. Megálltam egy pillanatra, de végül úgy döntöttem, hogy nem fordulok vissza, kockáztatnom kell, ha barátokat akarok szerezni. Ha ragadozóval akadok össze, akkor megpróbálom lecsititani, ha harcias lenne, ha nem, akkor majd legjobb tudásom szerint harcolok.

Amint közeledtem, kirajzolódott a csodálatos látvány, és egy szőke, fiatal férfit pillantottam meg a sziklaperemen. Amint figyeltem ültében, megbizonyosodtam róla, hogy nem ellenséges, hiszen amint felém fordult, szemei aranysárgák, és nem vörösek voltak. Megálltam mögötte egy méternyire, és csengő hangomon üdvözöltem.
- Szép napot. Brianna Phoenix Ashmore, örvendek. - mondtam, miközben kezemet nyujtottam felé. – remélem nem zavartam meg semmiben. Igen, magáztam, hiszen idősebbnek tünt, mint én, és szeretem betartani az illenszabályokat, ez a nevelésem fontos része volt.

* A lány bemutatkozott és kezet nyújtott nekem. Felálltam a sziklaperemről és kezet fogtam vele ,majd én is bemutatkoztam.*
-Neked is szép napot! Én Carlisle Cullen vagyok.Örvendek Brianna!!!
*Mondtam mosolyogva és elengedtem a kezét. Örülök ,hogy nem egy ragadozó jött ,hisz akkor mehettem volna haza az üres házba. Nem szívlelem őket. A társaságukat ,pedig nem szívesen viselem el. Egy percre elfordultam ,majd újra a Briannára néztem.*
-Mi járatban erre felé?
*Kérdeztem és visszaültem a sziklaperemre. Lenéztem és láttam ,ahogy a hullámok a sziklafalnak csapódnak. Nem lehet kellemes ,azok közé a hullámok közé vetődni. Ne menj a vízbe ,ha a tenger haragos! Tekintetem elmélyedt a sötét színű vizen és teljesen megfeledkeztem a mellettem álló lányról. Felnéztem rá és megkérdeztem.*
-Nem ülsz le? Knyelmesebb ,mint egyhelyben álldogálni.
*Mondtam és a válaszára várva néztem felfele.Jó ,hogy van kivel beszélnem ,mert ha nem jött volna ,akkor egyedül tölthettem volna a délutánt ,így viszont lesz kivel beszélgetnem és egy új ismerőst is szerzek.Egy percre a felhőréteg alól kibukkant a nap és rávilágított a kezemre. A bőröm egyszerre csillogni kezdett és elkaptam a fényből a kezem. Hirtelen jött ez a napfény. Felnézek az égre és mint látom egybeolvadó felhők sokásága gyülekezik. Csak egy kis hézag van ,amin keresztül beszűrődött az a fény is ami egy percre rámvillant. A lány még mindig állt ,ezért hát megveregettem a földet mellettem és újra rákérdeztem.*
-Na leülsz?
*Kérdeztem újra és mosolyogtam. Kiváncsi vagyok igazából miért jött ide ,de nem fogok rákérdezni. Majd ha akarja elmondja. Újra lenéztem a tengerre ,de már unalmasnak tartottam ,ezért kiszemeltem magamnak más nézni valót. Most pedig egy hajót kezdtem bámulni a tengeren. Elkéne menni majd hajózni egyet. Nem is rossz öttlet.*

A férfi felállt a sziklaperemről és kezet rázott velem, és megtudtam, hogy Carlisle Cullennek hivják. Amint bemutatkozott, egy kép jelent meg lelki szemeim előtt, amelyet pár napja Edward elméjéből olvastam ki. Ezek szerint az itteni vámpircsalád egy tagjával hozott össze a sors, és nem is akármelyikkel, hanem a családapával. Edward emlékezetéből annyi maradt meg, hogy a családfő egy tapasztalt, és kiváló önmegtartóztatással rendelkező vámpir, és orvos az itteni korházban. Ez csodálatra méltó dolog, nem hallottam még olyan vámpirról, aki annyira birta volna a vér közelségét, szagát, hogy orvos legyen. Bár még nem is ismertem ezt a férfit, máris felnéztem rá.

Egy pillanatig Carlisle tekintete a tenger felé vándorólt, majd visszafordulva idejövetelem okáról kérdezett.
- Ismerkedem a környékkel. – feleltem. – Nemrég költöztem a városba, és szeretem kiismerni a környezetem, és megőrizni valamit belőle későbbre, ha majd tovább kell állnom. – mutattam a hónom alatt levő rajztömbre, meg a kezemben levő grafitrúdra.
Én is körülnéztem. A látvány mindent megért, bár én már nagyon sok csodálatos helyet bejártam, de amilyen gazdag a föld, mindig maradnak felfedezettlen szépségek.

Hirtelen kibujt a nap a felhők mögül, és megvilágitotta bőrömet, amelyen apró csillogó kristályok jelentek meg hatására. Néztem a csillogást, de nem tartott sokáig, hiszen a felhők újra eltakarták a napot.

Carlisle hellyel kinált, és én végül letelepedtem a sziklaperemre, az alattam háborgó mélységet figyelve. Csendben ültünk, és én égtem a vágytól, hogy jobban megismerjem ezt a kedves idegent, aki ennyire lenyűgözött már az előtt, hogy találkoztam vele. Örültem annak, hogy egy ilyen barátságos, és nyugodt természetü fajtársal találkoztam, a ragadozók mindig kiszámithatatlanok és megbizhatatlanok voltak.
- És ön mi járatban van? – kérdeztem.
Amig a válaszára vártam, kinyitottam a rajztömböt, és rajzólni kezdtem. Kezemmel eléggé gyorsan korcsolyázott a papiron.

* Úgy látszik művészlélek. Nehéz lehet minden tájat lerajzolni. Én nekem nem lett volna türelmem minden helyet ,ahol jártam lerajzolni.Végül letelepedett ő is a szikla peremére.Újra jött a csendes rész és most az ő hangja törte meg a csendet.*
-Szabad nap. -mosolyodtam el - A többiek holléte meg homályban. Nem szóltak hova mennem ,de mondjuk nem is mondtam nekik ,hogy szabadnapom van.
*Rápillantottam és épp ,akkor nyitotta ki a rajztömbjét. Elkezdett rajzolni és ,olyan gyorsan kezdett rajzolni ,hogy magam is ,alig bírtam követni a kezét. Hófehér keze hihetetlenül gyorsan járt a papír fölött. Pár perc múlva már félig kész volt a rajz.
Valamiért értem ,hogy miért lett ilyen gyorsan már félig kész. Senkit sem látam még ,ilyen sebeséggel rajzolni. A rajzról ,újra a Brianna-ra pillantottam és megszólaltam.*
- Hihetetlenül gyorsan rajzolsz mondhatom. Mondcsak ,hány helyet rajzoltál már le?
*Kérdeztem kiváncsian tőle.Felnéztem az égre ,de nem látttam túl sokat. Egybeolvadó szürke komor felhőréteg. A szokásos. Hát ,ilyen helynek is lenni kell a világon. Pont ,úgy ,mint van olyan hely ,ahol nincs tél és eső is csak ritkán. Ha egyszer mehetnék még ,olyan helyre ,úgy hogy ne kelljen bújkálni.... Nagyon jó lenne.... Álmodozni jó....*