Welcome To The World [Kylie- Jenny]

Nem sok dolgom volt, és összeteszem a kezem, hogy nem találkoztam senkivel, főleg nem egy vámpírral. Na meg nem is akartam egésznap a házban ücsörögni, akarom mondani motel, avgy mi a szöszöm, amiben most élek. Felőlem lehet szálloda, dehogy nem öt csillagos az biztos.
A napom ami alapjából véve jónak indult elrontódott, mert drága jó anyukám hívott, hogy ellenőrizzen. Könyörgöm! 19 éves vagyok az istenért... nem kell engem még felügyelet alatt tartani. Már tudok magamra vigyázni... többé-kevésbbé, de ezt nem kell neki tudnia.
Már megint nem tudom, hogy hol avgyok, csak jöttem, hogy jöjjek. Valami víz szikla és nekem ez így tökéletes, ja... meg egy lány.
Már nem annyira.
Bár ha azt vesszük, hogy nem vámípr akkor az már jó lehet. Összerezzent, amint feltűntem, akarom mondani számára is látható lettem.
Nem mentem közelebb hozzá, lehet hogy ő is küzd pánik rohamokkal meg hozzá hasonló finomságokkal...
- Szia - köszöntem hallkan. Remek kezdés Kylie... Hát na.. valammit csak kell mondani.



(na ez ritka rövid lett... bocsi)

Lehet hogy kiült a döbbenet az arcomra, lehet hogy nem. Mindenesetre nekem új, hogy valaki ennyire közvetlen legyen. Vagy csak megint én vagyok a paranoiás? Lehet.. De jó nekem... már megint nem tudom, hogy mit mondjak, egyáltalán akarok én bármit is mondani? hát igen.. kéne, de... na... kész.. nem szeretem a társaságot. Tipikus magányos farkas vagyok, aztán kész...
De azért válaszolni kéne, mert még se kéne nagyon bunkónak tűnnöm.
- Csak sétálok, csak szokásomhoz híven megint nem tudom, hogy hol vagyok - felelem félszegen. Könyörgöm valaki verjen már belém egy kis bátorságot. A következő megszólalására csak bólintottam és tétova léptekkel felé léptem, majd leültem mellé a sziklára.
- Fázol? - érdeklődtem kedvesen, mikor láttam, hogy a kezeit a kabátzsebébe süllyeszti. Azt elismerem, nincs valami jó idő, de mint farkas, szerencsére nem nagyon érzem a hideget, de ettől függetlenül szeretek jó melegben lenni.
Felsóhajtottam, mert kéne mondani valamit, viszont nem tudtam mit lehetne. Végül két nagyon jó kérdés jutott az eszembe, főleg miután visszagondoltam a vámpírfiúval való találkozásomra.
- Hogy hívnak? - kérdeztem. Esetleg nekem se ártana megmondani a nevemet... - Kylie - tettem hozzá szűkszavúan és remélem érti hogy az leni én. Hiába, nem megy nekem a társalgás. A köszönésig megy utána képzavar, hogy mit is kéne csinálni, főleg, a olyan merész gondolatom támad, hogy nem ártana barátokat is szerezni. Merész ötlet, de nem kéne annyiban hagyni és próbálkozni sem árt. Az még senkinek nem okozta a vesztét, vagy ha igen, akkor én leszek az...
- Ide valósi vagy? - na igen, a kettes számú fontos kérdés, mert azért jó lenne, ha tudnám is hogy hol vagyok, és ő talán tud benne segíteni. Vagy lehet, hogy beszerzek egy térképet, főleg, ha megtalálom a boltot... Mert eddig csak a motelt tudom hol van, meg az erdőt. A többi az már az eltévedéseknek köszönhető...

Nos ha jobban megnézem a mellettem didergő lányt, egyből fel lehet ismerni, hogy tényleg nem idevalósi, ergo én már megint hülyeséget kérdezek, jobban mondva tehetségem van a hülyeségek kérdezéséhez.
- Na akkor már ketten vagyunk - mosolyogtam rá. Furcsa volt, nem is tudom, olyan... olyan antiszoc volt mint én, vagy csak nekem tűnt annak. Kíváncsi vagyok, hogy mi is történhetett vele, hogy így viselkedik. Bár az is igaz hogy ő ember volt, így talán azt a lehetőséget kizárhatom, hogy megtámadta egy vámpír, bár kitudja. Rajtam sem látszik, és nem is akarom kikürtölni a világba.
- Hát az biztos, hogy itt nem lesz kánikula nyáron - értettem vele egyet. Bár speciel nem fázok, de az embereknek akkor is hideg van. Azért jobban belebújtam a fekete kabátomba mielőtt még gyanút keltettem volna, hogy nem fázok.
Mikor elárulta a nevét mosolyogva bólintottam. Szép neve volt.
- Jenny, aranyos a neved - tettem még hozzá egy picit félszegen.
Nem tudtam mit mondani és nagyon nem is akartam, valahogy ez a társalgás már nekem sok volt. Többet beszéltem mint ami a szokásom...
- Hát én nem rég jöttem Los Angeles-ból - feleltem Jenny-nek. Viszont most kezdek kifogyni a beszéd témából. Ő se tűnik nagyon beszédesnek, így inkább a tájat kezdtem el figyelni. Hát az biztos, hogy irigylésre méltó a táj szépsége...

//nagyon bocsi, hogy ennyire rövid lett//